Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1929-04-01 / 7. szám
132 SZABADALMI KÖZLÖNY 7. szám. A diagrammból láthatjuk, hogy a gépi úton előállított éld termelés értéke a múlt század közepétől mostariig egy félmilliárd dollárról 2(1 milliárd dollárra emelkedett, az egy munkásra évenként számítható termelési érték 10(15 dolárról (1000 dollárra emelkedett. A vas- és acéliparban az egy munkásra eső termelés 81 tonnáról (1880) 735 tonnára (1915) emelkedett, a 10.000 dől hír munkabért évenként 40 munkás kereste meg 1849-ben, ma (1925-ben) ez a szám 8-ra szállott le. Az 1000 lóerő alkalmazásával járó munkásszám ugyancsak lecsökkent és pedig 872-ről 264-re. A vas- és acéliparban ez a mechanizálódás még nagyobb tempóban haladt előre, ahol is 1890-ben 134 ember esett 1000 lóerőre és ez a szám 1925-ben már csak 20 volt. (Az üvegiparban a mechanikai automaták bevezetésével még sokkal kisebb számokat kapunk.) Az Északamerikai Egyesült Államokban az erőgépekben invesztált lóerők számát WaffenschmidtH 150,000.000 lóerőre becsüli, az egy emberre eső lóerők száma eszerint 1.5 lóerő, ez emberi munkaerőben kifejezve eca 30 rabszolgának a munkáját jelentené, minden egyes amerikaira számítva. Ezekből az adatokból kétségtelen, hogy a népességnek ilyen nagymérvű gyarapodásához a technikának ez a szédületes fellendülése — tehát közvetve a szabadalmak által kifejezésre jutó szellemi kincsek — adták meg az alapot. A példák számát szaporíthatnák, de szükségtelen. Ezek a felhozottak is elég alapot adnak a következő következtetések levonásához: 1. a szabadalmak (találmányok) iparfejlesztő fontosságúak, 2. ez az iparfejlesztő hatás nemzetgazdaságiam szempontból igen nagy jelentőségű és 3. ezekből következik, hogy szabadalmi törvények alkotásánál vagy revíziójánál tisztán magánjogi szempontok nem lehetnek irányadók, hanem még a legkisebb részletkérdésnek a megítélésénél is meg kell nézni az illető megoldás ipari vonatkozásait. I. Lássuk most már a chemiai ipar szempontjától a szabadalmazás alapvető kérdésének, a szabadalmazható találmánynak a problémáját. A chemiai ipart ille“ Id. топка 2(53. oldal. tőleg a magyar szabadalmi törvény ezt a kérdést így rendezte: 1895:XXXVIT. t.-c. 1. §.: ..Szabadalmazható minden új találmány, mely iparilag értékesíthető“. 2. §. L, 3. és 4. pontok (a 2. pont részben elavult és a katonai vonatkozású találmányok jogviszonyait rendezte, amit egyelőre kihagyunk vizsgálódásunk köréből): „Szabadalom nem engedélyezhető oly találmányra: 1. melynek gyakorlatba vétele törvénynyel, rendelettel vagy a közerkölcsiséggel ellenkezik, 3. tudományos tantételekre és elvekre, mint ilyenekre, 4. emberi és állati élelmezésre szolgáló cikkekre, gyógyszerekre és oly tárgyakra, amelyek vegyi úton állíttatnak elő, ezek előállításánál alkalmazandó eljárás azonban szabadalmazható. 8. §. 2. bekezdés. „Eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya az azon eljárás szerint előállított terményekre is kiterjed.“ 9. §. „A szabadalom annak tulajdonosát nem menti fel a fennálló törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok megtartása alól.“ A fentiekből kitetszőleg törvényünk sem adja a szabadalmazható találmánynak semmiféle fogalommeghatározását, hanem azt a gyakorlatra bízta, amely ezt a kérdést a technika haladásának megfelelően kialakította és kialakítja. Amint a nemzetközi uniós kongresszusok határozataiból kitetszik, a szabadalmazható találmányok fogalmát a gyakorlat inkább kiterjesztőleg, mint megszorító értelemben fejleszti. Egyik nemrég megjelent tanulmányomban7 kimutattam azt, hogy a szabadalmi törvényünk előbb idézett 1. § ónak bíróságunk gyakorlata a következő értelmet adta : a szabadalmazható találmány valamely műszaki feladatnak új megoldásai Ennél az értelmezésnél is természetesen a „műszaki“ (- ipari) kifejezés a legtágabb értelemben veendő, vagyis a gyógyászati feladatoknak az ipar területére eső megoldásai (gyógyszerek előállítása, szérumok 7 „A találmányi jelleg kérdéséhez“. Technika és közgazdaság' 1929. évi. 1. szám 1—-il. oldal. 8 Lásd a szabadalmi bíróság határozatait a köv. ügyekben: V. :S71!8., I!. 4971., A. 2901., F. 4847., M. 8023.
