Szabadalmi Közlöny, 1928 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1928-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 397 21. Gyakorlatba vételi és használati engedély bejegyzése a lajstromba díjmentes. A bírói osztály (1895:XXXVII. t.-c. 46. §.) végzése a T. 3930. sz. ügyben. A m. kir. szabadalmi bíróság osztálya a felfolyamodásnak helyt ad és ebhez képest a bejelentési osztály 10645/1928. számú végzésének megváltoztatása mellett a Budapesten 1928. évi jnnius hó 13-án létrejött engedély alapján a 95451. lajstromszámú szabadalom kizárólagos gyakorlatba vételi és használati jogának N. NT. cégre történt engedélyezését tudomásul veszi és annak a lajstromba való bejegyzését elrendeli. A felfolyamodási díjai visszautalja. Indokoló s: A bejelentési osztály a gyakorlatbavételi és használati engedély díjmentes bejegyzését az alapon tagadta meg, mert szerinte a Szab. Törvény 46. §-ának 4. pontja utal a 4L $-ra és e szakasz szerint, valamint a Szabadalmi Törvény 10., 11. és 8. §§-ai és a polgári törvénykönyv tervezete 571. §-ának, továbbá a Szab. Tör-, vény 46. §-ára vonatkozó miniszteri indokolásnak egybevetésével megállapítja, hogy a használat és gyakorlatbavétel engedélyezésének bejegyzése ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a szabadalom átruházásának lajstromozása, és így a használat és gyakorlatbavétel engedélyezésének lajstromozása csakis a bejegyzési díj lefizetése után történhetik. A bírói osztály a bejelentési osztály érvelését nem találta mindenben helytállónak. Így a Szab. Törvény 41. §-a elhatáJ rolva különbözteti meg a szabadalom átruházásának lajstromozását a használat. és gyakorlatbavétel engedélyezésének bejegyzésétől. Az átruházás és licentia között lényeges jogi különbség van, amit éppen a Szabadalmi Törvény 10., 11. és 41. §§-ab nak szövegezése is igazol. Amíg az átruházásnál a tulajdonos személyében áll be a változás és az előző tulajdonosnak: a jogelődnek minden a tulajdonból folyó joga megszűnik, addig a licentiánál ez nem következik be, hanem a licentiárius csupán a tulajdonjogból folyó némely jogosítvány gyakorlására kap engedélyt, anélkül, hogy a szabadalom tulajdonosának személyében változás történnék. A szabadalom átruházása tulajdonjogszerzés, tehát arra az általános magánjognak az ingó dolgok tulajdona megszerzésére vonatkozó szabályai az irányadók, míg a licentia engedélyezése a kötelmi jognak a haszonbérleti szerződésre vonatkozó szabályai szerint történik, mert a szabadalom tulajdonosa tulajdonjogából folyó és a Szab. Törvény 8. §-ában felsorolt jogosítványok bármelyikének gyakorlását (használatát) ellenérték fejében engedi át. A polgári törvénykönyv tervezete 571. §-a helyesen a magyar magánjog törvényjavaslata 640. §-a a haszonélvezet szerzését és megszűnését tárgyalja, tehát e szakasznak a haszonbérleti szerződésnek tekintendő licentia szerzésére való alkalmazása nem helytálló. Azt pedig, bőgj- e két jogszerzés azonos I természetű volna, sem a magyar magánjogból nem következik, de a kifejtettek alapján még kevésbbé olvasható ki ez a Szabadalmi Törvényből. Csupán abból, hogy a Szabadalmi Törvény 10. §-ának 2. bekezdése a licentia engedélyezéséről, míg a 3. bekezdése annak átruházásáról szól, nem lehet azt a következtetést le- I vonni, hogy a szabadalom átruházása és a licentia engedélyezése azonos jogi tér-» mészetű ügylet volna. A bejelentési osztálynak a bírói gyakorlatra vonatkozó okfejtése sem áll meg. Olyan tartós, állandó és egységes bírói gyakorlat, amely szerint a licentia bejegyzéséért díj járt 1922 előtt nem volt. A 86088 1922., 81985/1923. és 55316/1924. számú К. M. rendeletek a licentia be-< jegyzése után ugyan díjat állapítotak meg, azonban ép az ezeket követő 71126 1925., 99505/1926., és 65405/1927. sz. К. M. rendeletek kifejezetten a szabadalom átruházása után állapítanak meg bejegyzési dijat, ellenben a licentia után nem, miből következik, hogy e három utóbb rendelet az előbbi rendeletekkel statuált bírói gyakorlatot hatályon kívül helyezte. De különben is a Szab. Törvény 46. §-ának 4. pontjában foglalt sarkalatos intézkedést sohasem szabad kitérj esztőleg magyarázni, hanem általános jogi elv szerint a magyarázat, amennyiben valaj mely irányban kétség merül fel, csak megszorító lehet. Ezért a Szab. Törvény 46. §-ának miniszteri indokolásából sem szabad helye-105
