Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-12-01 / 23. szám
■S я 23. szám. sánál százalékomn alacsonyabb díjéri való ajánlkozás és ezért ezek is fegyelmi vétségek. A bíróság N. N. ügyvivőt ilyen ténykedéseiért rossztálásna Ítélte. Indokok: A két fegyelmi ügy mindenike döntésre éiett és így azoknak egyesítése indokolt. 1. Fegyelmi vétség az . . . könyvben megjelent hirdetés, mert habár szabadalmaikat értékesítő vállalatra vonatkozik, de a hirdető hites szabadalmi ügyvivői minőségét feltünteti és így — különös tekintettel arra, hogy szabadalmazta tási tájékoztató díjtalan szolgáltatását is kilátásba helyezi — alkalmas lehet arra, hogy iigyfélhajhászás látszatát keltse, ami szabadalmi ügyvivőhöz nem méltó magatartás. 2. Fegyelmi vétség az X. Y. berlini szabadalmi ügyvivőhöz küldött körlevél is, ment olyan ajánlkozás, amely az általános ügyvivői díjszabásra utalással ennél százalékosan kifejezetten olcsóbb díjazás mellett ügyvivői tevékenységre ajánlkozik, alkalmas azt a látszatot kelteni, hogy a többi magyar ügyvivő a megérdemeltnél jóval magasabb díjazásért végez ügyvivői munkát, ami az ügyvivői kar megbecsülésének aláásását eredményezheti. 3. Hasonlóképen az ügyvivői hivatás tekintélyének csökkentésér© vezethet az a tevékenység, amikor vádlott a külföldi ügyvivők díjszabására utalással ennél százalékosan kifejezetten olcsóbb díjazás mellett ügyvivői tevékenységre ajánlkozott, ezt tehát szintén fegyelmi vétségnek kellett minősíteni. 4. Ügyfélhajhászást és így fegyelmi vétséget követett el a vádlott azzal, hogy má;s magyar szabadalmi ügyvivők által képviselt és nyilvántartott ügyekben a díjak befizetésére és gyakorlatbavételi igazolások elkészítésére ajánlkozott, mert ezzel nyilvánvalóan azt célozta, hogy kartácsától ügyfeleit elhódítsa. A fegyelmi vétséget a vádlott védeke399 zése és bizonyítékai dacára az alábbi okok miatt kellett megállapítani. Ad 1. A hirdetésre vonatkozó védekezés a kérdés lényegéit azért niem érinti, mert a fegyelmi véitsiég megállapítására az, hogy a hirdető* ügyvivő a testületnek tagja-e vagy sem, valamint az, hogy a hirdetésnek milyen az alakja stb. közömbös. Ad 2—3. Az ügyvivői testületek álltai megállapított díjszabásra utalással ennél százalékosan kifejezetten olcsóbb díjazás mellett ügyvivői tevékenységre való ajánlkozás minden esetben, tehát akkor is fegyelmi vétség, ha annak magyarázatául különleges körülmények, nevezetesen a vádlott ügyvivő által védekezésében hangoztatott téves felfogás tényleg szerepelnek is. Ad 4. A díjfizetés és gyakorlatbavételi igazolás ha azt az ügyvivő teljesíti, kétségtelenül ügyvivői tevékenység, mert szabadalom fenntartására irányul és a szabadalmi bíróságnál való eljárást igényel, vádlottnak erre vonatkozó okfejtése tehát arra, hogy annak alapján a 4. pont alatt körülírt ténykedés fegyelmi vétségnek ne minősíttessék, nem alkalmas. Vádlott előző fegyelmi büntetései és a jelen ügyben elbírált fegyelmi vétségek száma súlyos büntetés alkalmazását tenné indokolttá, a fegyelmi bíróság azonban ennek a tudatában mégis, azért tartotta megfelelőnek a rosszalást, mert vádlott beismerése, megbánása és az irataiban valamint a fegyelmi tárgyaláson önként ismételten hangsúlyozott az az Ígérete, hogy a vád tárgyává tett és ezekhez hasonló tevékenységtől a jövőben tartózkodni fog, a fegyelmi bíróságot arról győzték meg, hogy a rosszalás a jelen esetben is elégséges lesz arra, hogy a vádlott ügyvivő — úgy mint az utolsó fegyelmi után tette, az ítélettel megbélyegzett magatartást abban hagyja és nem hozza a fegyelmi bíróságot abba a helyzetbe, hogy újabb fegyelmi eljárás során őt az ügyvivői jogosítvány visszavonásával legyen kénytelen sújtani. SZABADALMI KÖZLÖNY.
