Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-15 / 2. szám
2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 29 geeesedett és tartó pillérként tekintendő fogalom mégha tározások a védjegyügyi jogszolgáltatásban figyelmen kívül maradnak. Időszerűséget ennek a rezignált megállapításnak a kereskedelemügyi miniszter egy országosan ismert védjegy körül folyó peres ügyben hozott és az iparjogvédelmi kérdésekben érdekeltek között nagy feltűnést keltett határozata ad. Ebben a határozatban — melynek konklúzióival külön foglalkozni még lesz alkalmunk — a „kizárólagos használati jog“ és az „elsőbbségi jog“, „elsőbbség“ megjelölések zavaros össze-visszaságban, egymás mellett és egymás helyett úgy vannak használva, mintha egy és ugyanazon fogalomnak teljesen szinonim megjelölései volnának. A terminológiának rendszertelen használata természetesen még abban az esetben is homályosságot okoz és így kerülendő, ha oly megjelölések alkalmaztatnak, melyek tényleg — még árnyalatbeli külömbségek nélkül is — ugyanazt a fogalmat fedik; még inkább a világosság rovására megy, ha oly megjelölések és elnevezések használtatnak, melyek csak a tárggyal való felszínes foglalkozás mellett tűnnek szinonimáknak. Hogy mennyi kárt lehet ilyen, meggondolás nélkül, ötletszerűen használt terminológiával okozni, azt talán nem kell bizonyítani, elég ha rámutatunk arra, hogy a védjegypert eldöntő határozat végrehajtása lényegileg és tulajdonképen már nem is a határozatot meghozó kereskedelemügyi miniszter, hanem más helyek (büntetőbíróság bitorlási ügyekben, külföldi védjegyhatóságok elsőbbségi kérdéseken forduló, külföldön folyó védjegyperekben) illetékessége alá kerül. Szükségesnek látszik ezért azoknak, akik tudják, újból éles körvonalakkal kirajzolni azoknak, akik nem tudják, megmagyarázni, mi is tulajdonképen a kizárólagos használati jog, mi az elsőbbségi jog és mi a jellegzetes külömbség a kettő között. A kizárólagos használati jog és az elsőbbségi jog teljesen külömböző védjegyjogi fogalmak, amint az a következőkből kitűnik. A védjegy kizárólagos használati jogát megszerezhetjük új bel aj str om ozással, vagy egy már belajtsromozott védjegynek a vállalattal együtt való megszerzése által. A kizárólagos használati jog fogalma külön megmagyarázást úgyszólván nem is igényel, legfeljebb a védjegytörvény 23. §-ára lehetne itt hivatkozni, amely ennek a fogalomnak még pontosabb meghatározásához hozzásegíthet. Lényegileg tehát a kizárólagos használati jog keletkezésétől fogva van meg a védjegytulajdonosnak aktív legitimációja ahhoz, hogy harmadik személyek ellen védjegybitorlás miatt fellépjen. Egészen más az elsőbbségi jog. Az elsőbbségi jog fogalma az 1913. évi Vili. t. о.-kel becikkelyezett washingtoni egyezmény 4. §-ában és az 1911. évi XI. t.-c. 1. §-ában van definiálva. Mindkét helyen található meghatározás lényegileg azonos, a nemzetközi egyezményben adott meghatározás azonban precízebb. Ezek szerint az elsőbbségi jog abban és csak abban áll, hogy az elsőbbségi napon túl harmadik személyek által eszközölt védjegybejelentés vagy védjegyhasználat nem érvénytelenítheti annak a védjegyét, aki ennek az elsőbbségi jognak birtokában van. Ezt a következőképen kell érteni. Ha valaki akár új belajstromozás, akár egy vállalat megszerzése által, pl. 1919. április 5-én megszerezte egy védjegy kizárólagos használati jogát, akkor ezen nap után elkövetett jogtalan védjegyhasználat miatt büntető eljárást vagy polgári pert tehet folyamatba a jogtalan védjegyhasználó ellen, de nem üldözhet olyan jogtalan védjegyhasználatot, melynek elkövetési ideje 1919. április 5.-ike előtt fekszik. Tételezzük fel emellett, hogy a védjegynek van valamilyen korábbi elsőbbsége, pl. 1914. május 10. Ez az elsőbbség lehet Uniós elsőbbség, kiállítási elsőbbség, vagy a trianoni békeszerződésre alapított elsőbbség. Minthogy az elszakított területeken a védjegyjogi kérdések magyar jog szerint nyernek elbírálást, az utóbbi szupponált esetre nézve feltételezhetjük, hogy a védjegyes vállalat elszakított magyar területen fekszik. Az elsőbbségi jog már most azt tartalmazza, hogy akármilyen, harmadik személyek részéről történt hazai, Uniós vagy nemzetközi védjegybejelentés, vagy védjegyhasználat, mely 1914. május 10. és 1919. április 5-ike közé esik, nem érvénytelenítheti a szóban forgó védjegyet, bár jogtalan védjegyhasználat miatt a véd8
