Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-05-15 / 10. szám
10. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 107 a két külön tárgyalandó ponton kívül mily kérdésekkel is foglalkozott a műszaki értekezlet, amikor is megjegyzem, hogy először a határozatokat és azután az óhajokat fogom ismertetni. Az I. határozat a szabadalom megadása iránti kérvényre és annak nyelvére vonatkozik anélkül, hogy a fennálló szabályokon változtatna. A II. határozat a szabadalmi kérvény tartalmat írja elő ugyancsak anélkül, hogy a fennálló szabályoktól említésre érdemes módon eltérne. A 2. pont 2. bekezdésében határozat gyanánt szerepel, hogy az elsőbbségi iratokat, melyek németül, angolul vagy franciául vannak fogalmazva vagy ily hitelesített fordításokkal vannak ellátva, szükségtelen annak az országnak nyelvére lefordítani, melyben szabadalmi bejelentés beadatik. Ezzel a határozattal igen behatóan kellene foglalkozni, ha az, a végén, nem állapítaná meg, hogy ezek a rendelkezések csak akkor állanak fenn, ha a hazai törvénykezés és az illetékes hatóságok különben nem követelik az elsőbbségi iratoknak a hazai nyelven történő beadását. Minthogy már most nálunk új szabadalmi törvény készül, melynek az elsőbbségi iratok fordítása tekintetében az előzők szerint teljesen szabad keze van, evvel a kérdéssel csak az új törvénytervezettel kapcsolatban kell majd foglalkoznunk. Előzetes hozzászólásunk csak akkor indokolt, ha jogos érdekeink veszélyeztetve vannak, amire különben, az elsőbbséggel kapcsolatban, az értekezleti óhajok tárgyalásánál vissza fogok térni. A III. határozat a szabadalmi kérvény csatolmányait írja elő egész általában, míg a IV. határozat a szabadalmi leírással, az V. határozat pedig a szabadalmi rajzokkal foglalkozik. Előadásomnak erre a részére tartottam fenn annak a véleményemnek nyilvánítását, hogy úgy ez az értekezlet, mint az 1914-ben ugyancsak Bernben megtartott előző műszaki értekezlet, majdnem az öszszes határozatainak végén az egyes országok ízlésének, szokásainak és rendelkezéseinek úgyszólván teljesen szabad kezet nyújt. Egyrészt teljesen igazat kell adnunk n kiküldött uraknak, ha a túlságos érőszakolást ezekben á nem lényegbe vágó kérdésekben lehetőleg mellőzték, másrészt azonban mégis szeret nők ezeknek az ősz sze jöveteleknek, ha már megtartatnak, legalább is annyi gyakorlati eredményét látni az egyöntetű rendelkezéseknek elérésében, mint maguknak az Unió konferenciáinak. A III—V. határozatok ugyanis többek között a leírás formátumánál határokat állított fel, melyeken belül az egyes államok szabadon állapíthatják meg a méreteket. A csatolandó leírások és rajzok számánál is csak vagylagossággal jött létre határozat. Ezek a határozatok azonban nagyjában megegyeznek majdnem az ösz- Szes érvényes szabályzatokkal és majdnem úgy néz ki a dolog, mintha nem is annyira az egyszerűsítés lett volna a cél, mint az, hogy valamennyi ország szabályzata számára ezeket fedő határozatok hozassanak. Sajnos, azonban sok eredményi még így sem lehet kimutatni, mert pl Japán, nagy sajnálatának nyilvánítása mellett, megismételte az 1904-ben tett ama kijelentését, hogy bizony az ő papirosa 28X20 cm. méretben készül. Az előírások tekintetében kellemetlen Kanada és az É. A. E. Á. pedig egyáltalában nem voltak jelen. Áttérve már most az óhajok vizsgálatára, mindenesetre konstatálnunk kell, liogy az életbeléptetés tekintetében az értekezlet egészen szerény volt, amennyiben az életbeléptetési szakasz nem mint határozat, hanem 1928. évi január 1. dátummal mint óhaj szerepel. Itt megjegyzem, hogy az 1904-es műszaki értekezlet határozatait az Unió államok nem vezették mind keresztül úgy, hogy semmi kényszerítő ok sincs arra, hogy ezt a berni műszaki értekezlet aktusát Magyarország törvénybe iktassa vagy akár az egyes pontokat rendelet alakjában érvényesítse és ezt annál kevésbbé, mert a főbb momentumok, amint már előbb teleztem, honi szabályainkkal összhangban vannak. A II. óhajjal azonban behatóan kell foglalkoznunk. Ebben az értekezlet azt az óhaját fejezi ki, hogy az elsőbbségi iratok minden esetben két nyelven készüljenek. És pedig: az első a beadás országának nyelvén és franciául. Az elsőbbségi iratoknak minden esetben franciául is történő kiállítását azonban aggályosnak tartom. Először is nézzük meg, hogy mire való egyáltalában az elsőbbségi irat? Semmi másra, mint annak igazolására, 48
