Szabadalmi Közlöny, 1926 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1926-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 353 A védjegyes áruk fokozottabb védelme.*) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrijének véd jegy tanácsa Saxlehner Ödön elnöklete alatt tartott ülésében a védjegyes árúk fokozottabb védelme érdekében elvi jelentőségű döntéseket hozott. A tanács tagjai voltaik: Ács Simon (Frank Henriik cég), Ángyán Béla, Baeder Hermám, Bayer Antal, Beck Jenő (Müller Testvérek), Bründelmayer Károly (Stollwerik), Csokits Henrik, Farkas Vilmos, Kraasz Lajos (Braun likőrgyár), Fehér Gyula (Diana Rt.), Gessler János, Müller József Leó, Szegő Béla („Alhus“ szappamgyár), Saxlehner Kálmán, Schwarz Géza („Hutter“ szappangyár), Zwack Béla, dr. Székely Gyula (Gdol-Werke). A perbelli feléket: dr. Julesz Jenő dr. Malawijai Ernái és dr. Béti Illés Elemér ügyvédek képviselték. I. Dr. Bányász Jenő kamarai titkár előadó előterjesztésére a zsűri mindenekelőtt nyomatékkai hangsúlyozta, hogy az árú elnevezése, védjegye, amíg eljutott ahhoz a nagy, gyakran felbecsülhetetlen erejéhez, hogy védjegyjogi értelemben egy új árúit teremtett, — egy a forgalomban általánosan keresett és használt (készítményt kiemelt az árúk tömegéből és ezzel a vevőik figyelmét az árú ugyanazonos voltára felhívta: tetemes áldozatot hozott és kétségkívül szakszerű kereskedelmi tevékenységet fejtett ki. Ennieik az értékes tevékenységnek az eredményéből pedig — úgymond — mások, a versenytársaik kizárólag az üzleti tisztesség keretein belül osztozhatnak, vagyis csak abban a mértékben, amely egy cikknek a bevezetéséből, vagy annak fokozott igénybevételére irányuló propagandamunkából a köz javára előállhat. A fogyasztás fokozására, bizonyos árúnemek iránti érdeklődés felkeltésére irányuló törekvés — így szól a zsűri elvi jelentőségű döntése — xigy magában mint kihatásaiban gazdasági munka és pedig értékes gazdasági munka,amely a jogos magánérdekeken túlmenőleg általában a kereskedelem és ipar előhatadását célozza, illetve azt kétségkívül jótékonyan befolyásolja. A védjegytörvény intenciója, hogy ezt a gazdasági munkát jutalmazza, megvédje azokat a javakat, amelyeket az illető egyén, termelő, iparos, avagy *) Iparjogi Szemle XX. évf. novemberi számából. kereskedő maga teremtett és amelyek különben az ő munkája nélkül nem, vagy legalább úgy, amint léteznek, nem léteztek volna. Itt a gazdaságii munkának, amely a közönség figyelmét egy bizonyos megnevezésre, ábrázolásra irányítja, amely a közönség bizalmát az árú ugyamazoncisságával, ugyanazon anyagának ugyanazon összeállítású recept útján való előállításával kívánja megnyerni és megtartani, meg kell adnunk a lehetőség határain belül a legmesszebbmenő oltalmat, vagyis eladdig a határig, amíg monopóliumot nem élvez, vagyis amíg mások számára magának az árúnak, az anyagnak helyes, alkalmas megjelölését lehetetlenné nem teszi. Az a körülmény tehát, hogy az egyes áruk, készítményeik egyéni elnevezése mind nagyoblimérvü elterjedtségnek örvend, mind kitérjedtebíb lesz azok tábora, akik az elnevezés jogi természete tekintetében tévedésben vamniák, vagyis, akik az elnevezést árúnévként és nem védjegy gyanánt használják, a dolog természetéiben rejlik és így e körülmény a védjegy erősségét, a védjegy kizárólagos használati jogát nem érintheti, semminő irányban nem befolyásolhatja, mert ellenkező esetben a védjegyes árú általános elterjedtsége folytán valamennyi védjegy szabadjeggyé, árúnévvé válna és így a védjegytulajdonosoknak óvakodnánk kellene attól, hogy védjegyeik iszéles körben ismeretessé váljanak. Ki venne vájjon igénybe oly védjegyjogi oltalmat, amely attól az eventualítástól függ, hogy az elnevezést többenkevesebben ismerik. A védjegyjog alapját megrendítő e felfogás ellen a zsűri a legerőteljesebben szembeszáll és ama elvi álláspontjának ad kifejezést, hogy mindaddig, amíg a belföldi vagy külföldi fogyasztók vagy kereskedők számottevő része tudomással bír arról, hogy valamely védjegy bizonyos vallalat üzletével vonatkozásban áll, eladdig szabad jegy keletkezéséről, illetve szabadjegyről nem beszélhetünk. A védjegy és a vállalat közti viszony, ha az egyszer fennállott, nem enyészhet el, hacsak ezen átalakuláshoz a jogosított hallgatólagos beleegyezésével hozzá nem járult Más védjegyének a termelők és kereskedők korlátolt szárma által való haisználata mindaddig, amíg az eredeti szerző egyéni joga a köztudatból ki nem veszett, visszaélés, amely jogokat sem nem teremt, sem meg nem szüntet. Mit sem változtat e megállapít ásón az a körülmény, hogy a védjegyes árú analysise az egyes szakkönyvekben feltalálható. 89
