Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-06-15 / 12. szám
12. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. intézést indítványoz és az illető tanács elnöke ehhez hozzájárni. Az egyes bíró határozata ellen benyújtott felfolyamodások ügyében a bírói osztály hármas, egyél) ügyekben pedig ötös tanácsban határoz. A bírói osztály hatáskörébe tartoznak a bejelentési osztály határozatai ellen benyújtott fölfolyamodások elintézésén kívül: a föltaláló nevének föltüntetése, a szabadalom függőségének vagy függetlenségének megállapítása, az előhasználó jogának érvényesítése, a szabadalom megvonása és megsemmisítése, a kényszerengedély megadása, a szabadalomtulajdonos által vagy ez ellen indított megállapítási ügy, „valamint a megállapításból folyólag, szabadalomsértés megszüntetése, sértéstől való eltiltás, gazdagodási és kártérítési ügy“; végül bíróság megkeresése folytán megadandó szakvélemény (30. §.). A teljes ülésnek a szabadalmi hivatal által gyakorlatilag követett és beváít intézményét a tervezet törvényes szabállyá teszi (33. §.) A vitás elvi kérdéseket a szabadalmi hivatal teljes ülésben dönti el, melynek határozatai teljes terjedelmükben a Szabadalmi Közlönyben közzéteendők és a szabadalmi hivatal által mindaddig követendők, amígújabbi teljes iilési határozattal meg nem változtatnak. A szabadalmi tanács (34. §.), melynek hatáskörét a T. 66. §. írja körül, berendezésében változatlanul marad. Üj az a rendelkezés, hogy elnöke mint a kereskedelemügyi miniszter szerve, a szabadalmi hivatal fölött fölügyeleti jogot gyakorol. 22. A T. 39. §. a képviseleti kényszert mondja ki, még pedig a szabadalmi hivatal előtti eljárásban föltételesen, mert ott a fél személyesen is eljárhat. Ha azonban képviseltetni akarja magát, akkor ily képviselő csak ügyvéd vagy szabadalmi ügyvivő lehet. A bírói osztályhoz első fokon tartozó ügyekben azonban az ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői képviselet kötelező. A szabadalmi ügyvivőknek 273 és ügyvédeknek ez az egyen jogosítása a jelenlegi törvénnyel szemben újítás. A szabadalmi ügyvivők képesítése tekintetében a T. 40. §. a német mintához teljesen hozzásimul. Mert ha a hivatkozott §. elő is írja, hogy a tudományos képesítés mellett legalább két évi, műszaki téren folytatott gyakorlat szükséges, úgy másfelől azt rendeli, hogy ebből a két évből legalább egy év belföldi szabadalmi ügyvivő irodájában lett legyen töltve. Eszerint mindkét év is ott tölthető, ami a német rendelkezésnek azt a nagy hasznát, hogy a szabadalmi ügyvivőnek ipari téren legalább egy évi gyakorlata legyen, megsemmisíti. Mivel a szabadalmi jog terén szerzett ismeretek azonfölül ügyvivői vizsgálaton megáliapítandók, az ipari téren gyakorlatilag kifejtett tevékenység révén szerzett tapasztalatokat azonban mi sem pótolja, nincsen ok arra, hogy az ügyvivőnek a szabadalmi ügyvivői irodában töltendő gyakorlata az ipari tevékenység rovására meghosszabbíttassék. 23. Az ötödik fejezet (45—77. §§.) az eljárást, még pedig első része (45—60. §§.) a szabadalom megadásánál való eljárást szabályozza. A 45. §. az ugyanazon egy napon beérkezett bejelentések elsőbbségét az iktató sorszáma szerint rendeli megállapíttatni. Mivel ez a sorszám a véletlentől függ és a T. a sorszám szabályellenes megállapítása esetére jogorvoslatról nem gondoskodik, de ebből kifolyólag a felet a T. 45. §. szerint joghátrányok is érhetik, ezért ez a rendelkezés aggályt keltő. Legföljebb ideiglenes szabályozásul szolgálhatna, az ellenkezőnek a bizonyítását azonban a félnek okvetlenül meg kellene engedni.1 1 Ezt a követelményt a német szabadalmi hivatal lí. fölebbezési osztályának 1916. évi június 24-én kelt határozatában (Gewerbl. Rechtsschutz u. Urheberrecht 1916. 328. 1.) kiemelt előnye ennek a rendelkezésnek, amely a német szabadalmi törvény végrehajtási rendeletének 27. §-ban is bennfoglaltatik, sem homályosíthatja el. Az utóbbi §-al szemben is legalább annak bizonyítását fog kel leni megengedni, hogy nem a «beérkezés vak véletlenje» adta az egymással szemben álló két bejelentésnek a sorszámot.
