Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
178 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. irányban nem csökkenti, mert az olyan védjegynek az elvesztése, amelynél ez a föltétel különösen tíz évi használat után fönn nem forog, bizonyára nem jelent nagy veszteséget. Abban az esetben továbbá, ha a fölszólalási eljárás meghonojegy tulajdonosának a tilalmi idő alatt lehet biztosítani,’”") magamnak az ily hanyag embernek nyújtott oltalom már akkor túlmessze terjedőnek látszik, ha részére csak a törlési kereset föntartatnék. Sohasem kellene azonban hivatalból róla gondoskodni. 0. A védjegyoltalomnak azt a kiterjesztését, hogy a kizárólagos jog a védjegynek hirdetéseken, árjegyzékeken és efféléken való használatára kibövíttetik (3. §.) a legmelegebben kell üdvözölni, mert ?i lényeges haladást jelent, amelyet a német védjegyjog már régen megtett. 7. A 4. §. az 1895. évi védjegynovella 2. у ónak imétlésével kimondja, hogy a szóvédjegyre vonatkozó kizárólagos jog más betüjegyekre, színekre vagy más nagyságra is kiterjed. Ez a rendelkezés mindenesetre a 62. §-hoz tartozik (amely a védjegyoltalom terjedelmét meghatározza ép úgy, amint az érvényben lévő jog a védjegynek módosított alakban való használatát is jogsértésnek minősíti, ha az öszszetévesztés veszélye a forgalomban fcníorog), de fölösleges, mert a 62. §. rendelkezése elegendő és e tekintetben minden kételyt kizár, kivéve, ha a 4. §. a szó- és ábrás védjegyek összetéveszthetlenségét akarná kimondani. Csakhogy a gyakorlat tapasztalatai szerint éppen egy ellenkező rendelkezésre lenne szükség, aminőt a német tervezet 35. §-a tartalmaz.”) Fölöslegesek továbbá a 7. §. („A védjegytulajdonost megillető kizárólagos jog 12) V. ö. Adler Entwurf 40. 1. 13) V. ö. Adler Markenrecht 239. 1. és Entwurf 27.1. V. ö. továbbá az osztrák cs. kir. közigazgatási bíróságnak 1913. évi junius 13-án kelt határozatát (Österr. Patentblatt 1913. évf. 1013. 1.). nem zárja ki azt, hogy más ugyanezt a védjegyet más árúnemnél ne használhassa“) és 8. §. („ugyanaz a bejelentő több védjegyet is jelenthet be, még pedig akár különböző, akár pedig csak egy árúnemre“) most idézett rendelkezései. Mert ép úgy, amint eddig az utóbbi tétel nélkül, — amelynek érvényét.soha kétségbe nem vonták, — az igények kielégítést találnak, fölösleges a másik azért, mert a 3. §. a védjegytulajdonosnak kizárólagos jogát a belajstroimozott vagy azokkal hasonnemh ár uki a korlátozza. Fölösleges a 10. §. is, amely az érvényben lévő törvénnyel egybehangzóan kimondja, hogy azokat a szabályokat, amelyek bizonyos áruk külön megjelöléséről intézkednek, a tervezet nem érinti. Ez iránt kifejezett rendelkezés nélkül sem támadhat kétség. 8. Az 5. §. azokat a dolgokat sorolja föl, amelyeket lajstromozásra való tekintet nélkül bárki szabadon használhat. Ezeknek köre különösen azáltal van lényegesen kibővítve, hogy helyes csatlakozással a német joghoz a deseriptiv jegyeknek szabad használatát mindenkinek biztosítja. Megfelelő, hogy itt a név és a cég mellett a címer is föl van sorolva.1*) Az üzletmegnevezésre nézve (amely a német tervezetben, valamint a védjegytörvényben hiányzik) azonban ez csak azon föltevés mellett áll, hogy senki sem választhatja védjegyéül másnak üzleti megnevezését, amit a 3. §. fönt idézett újítása tényleg megakadályozhat. Különösen hangsúlyozandó, hogy az 5. §-ban fölsorolt jegyeknek használata az érvényben lévő jogtól eltérően, nem föltétlenül, hanem a német tervezet (4. §.) mintájára csak olyan módon van megengedve, hogy azáltal a vállalatokat össze ne téveszthessék. 9. A védj egy oltalom időtartamát a tervezet az ismételhető megújítás föntartásávai. épúgy, mint a jelenlegi törvény és te-“) V. ö. Adler Marken recht 248. 1. és Entwurf 30.1.
