Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. Megállapítható azután az, hogy a perga­ment a papirárúk egy bizonyos fajtájának megjelölése, amely mint ez az árúfaj sziik­­sógképeni neve,e tekintetben szabadjelzésnek tekintendő s így annak a papírárukra tör­tént belajstromozása az érdekelt forgalmi körök részére szükséges szókincsnek indo­kolatlan megszorítását jelentené. De a pergament, — mint a most kifej­tettek szerint szűkebb körű fogalmat meg­jelölő — szónak az árujegyzékben fölsorolt papírárukra való védjegyszerű alkalmazása oly fogalmi kiterjesztést jelentene, hogy az mint a valóságot nem födő s a vevőközön­ségnek megtévesztésére alkalmas védjegy, — az 1890. évi II. t.-c. 3. §-ának 4. pontjába lefektetett védjegy valódiság elvét sértené. Nem fogadhattam el védjegyletevő ama okfejtését, hogy jelen esetben az «а» képző hozzáillesztése a pergament szót eszményivé tette volna egyrészt, mert a föntemlített a viszonylag magasabb műveltségű érdekelt forgalmi körökben a latin nyelvben az «а» raggal való igen gyakori képzés ismeretes (pergamentum, pergamenta); másrészt egyes é'ő nyelvekben (p). olasz pergamena) oly kicsi az eltérés, hogyT azt a közönséges vevő rendes figyelem mellett észre sem ve­heti. fí tekintetben különben a közfölfogás, nem pedig védjegyletevő fölfogása a döntő, az pedig c<pergamenta»-ban nem lát eszmé­­nyesített szót. Ami védjegy letevő által az optima szó védjegylajstrom-képessége mellett fölho­zott ama érveket illeti, hogy a védjegy­hivatal pl. az egészen hasonló jelentőségű primus szót belajstromozta volna, megjegyez­­íetik, hogy valamely szónak minőségjelző jelentősége minden egyes esetben külön az összes körülményeknek főként a védetni kívánt árú természetének, vizsgálata alapján állapíttatik meg. Nincs kizárva tehát annak lehetősége, hogy az egyik esetben minő­ségjelző szóvédjegy a forgalmi élet egy másik viszonylatában lajstroraképes legyen. Védjegyletevő által fölhozott ama körül­mény, hogy a védjegy Németországban ki­fogás nélkiii lajstromoztatott be, figyelembe • 23 szintén nem jöhetett, mert a magyar véd­jegyhatóságok a védjegyek bejegyzésénél a hazai forgalmi viszonyok tekintetbe vétele mellett egyedül a hazai törvényes rendel­kezéseket tartják szem előtt. Ezeknél fogva a letett védjegyet a ren­delkező részben fölhívott törvényhelyek alapján oltalomban nem részesíthettem s anuak törlését kellett elrendelnem. Ausztria. Kivételes intézkedések az ipari jogvédelem terén. M. évi 24. számunkban közöltük a ma­gyar kereskedelemügyi miniszternek 1915. évi december 1-én kelt négyrendbeli ren­deletéit, illetve hirdetményeit, amelyek a párisi Unió egyezmény 4. cikkében és az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezési szer­ződésben megállapított határidők meghosz­­szabbítását tárgyazzák. Analog rendelkezéseket tartalmazó ren­deleteket, illetve hirdetményeket bocsátott ki az osztrák közmunkaügyi minisztérium ugyancsak 1915. évi december 1-i kelettel (R. G. Bl. 349., 350.. 351. és 352. be,) amiért ezeknek bővebb ismertetésétől elte­kintünk. Az alábbiakban az osztrák közmunkaügyi minisztériumnak csupán a szabadalmi, mustra és védjegy bejelentések elsőbbségi jogának igazolására szolgáló bizonylatok bemutatására megállapított határidők meg­hosszabbításáról szóló rendeletét ismertet­jük, amely szintén 1915. évi december 1-én kelt (R. G. Bl. 353. sz.) és a következőképen hangzik: A hadi eseményeknek a határidőkre, ha­tárnapokra és az eljárásra gyakorolt hatá­sáról szóló 1914. évi augusztus 29-én kelt császári rendelet* alapján (R. G. Bl. 227. sz.) további intézkedésig a következők rendel­tetnek el: 1. §. Az 1914. évi szeptember 2-án kelt rendelet (R. G. Bl. 233. sz.) a következő­­képen egészíttetik ki: * L. 1914. évi Szab. Közlöny 18. sz 802— 804. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents