Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1916-04-01 / 7. szám
184 SZABADALMI KÖZLÖNY. 7. szám. meg, mely határozat ellen fölebbezésnek van helye a szabadalmi tanácshoz, mely nyilvános előadás alapján, de esetleg ugyancsak a felek közreműködésével határoz. Az ilyen eljárás alapján megadott véleményre vonatkozólag habozás nélkül elrendelhető volt, hogy azt a bíróságok respektálják. A szabadalmi díjakra vonatkozólag a tervezet az évi díjakat érintetlen hagyta; a külön díjakat (bejelentés, fölebbezés stb. után) kis mértékben fölemeli, de a visszatérítés kérdésére némileg szabadelvűbb, mint a jelen tönvény. Igen lényeges, fölforgató változtatásokat tesz a tervezet a szabadalomsértés kérdésénél. A tervezet a «bitorlás» szót mint helytelent mellőzi, mert nem bitorlás, hanem sértés az, amit ez a fejezet tárgyal. Ez a része a jelen törvénynek volt a legkevésbbé sikerült, mihez még az is hozzájárult, hogy baleset is érte ezt a fejezetet, ha csak a büntető bíróság hatáskörére gondolunk, t. i. a Bp. meghozatalakor megfedkeztek a fejezetről. A tervezet — direkt ellentétben a jelen törvénnyel — a szabadalomsértésnél a fősúlyt nem a büntető részre fekteti, hanem a magánjogi és főkép a kártérítés kérdésére; közgazdaságilag az a fontos, nem pedig a büntetés. Ezért tárgyalja a tervezet részletesen a szabadalomsértést egészen függetlenül a bf. oldaltól. ! Ha a szabadalomsértés kérdése valamely törvényben nincsen jól szabályozva, az egész szabadalmi törvény elveszti jelentőségét, a szabadalom maga egy védelem nélküli jog, melynek nincs értéke; ilyen törvény hasonlítana egy tető nélküli épülethez. A szabadalomsértés megállapítása csak akkor történhetik meg helyesen, ha azt a kérdést згогоэ kapcsolatba hozzuk a szabadalom megadása által keletkezett kizárólagos joggal; ez utóbbit a tervezet a 9. §-ban szabatosan körülírván, itt a szabadalomsértésnél már csak ezzel a megadott fogalommal kell operálni, úgy hogy e szerint a szabadalomsértós akkor forog fenn, ha valaki jogosulatlanul a szabadalom tárgyát készíti, forgalomba hozza, árusítja vagy használja. Ez az objektiv tényállás — minden szubjektív momentum nélkül — már megalapítja a szabadalomtujdonos részére egy egész sorozatát a jogoknak. Követelheti ugyanis a sértés fönforgásának megállapítását, továbbá a sértéstől való eltiltást és további sértő cselekménytől való tartózkodást és végül követelheti annak az előnynek az alaptalan gazdagadás elvei szerinti kiadását, mely előnyhöz a sértő a sértett rovására jutott. Abban az esetben, ha a sértő részéről szubjektív momentum is befolyik, még pedig ha a sértést akár szándékosan, akár gondatlanságból követte el, kártérítéssel tartozik. így taglalja- a tervezet a sértésből folyó jogokat a magánjogi rendszerünknek megfelelően. A kártérítés mérvére nézve a tervezet megadja a lehetőségét annak, hogy megítéljék a tényleges kárt, megítélhessék továbbá a valószínűség szerint bekövetkezett elmaradt hasznot, de megítélhessék az ú. n. eszményi vagy nemvagyoni kárt is. A nemvagyoni kár kérdését ez alkalommal nem szándékozom részletesen itt tárgyalni, csak rámutatok arra, hogy éppen az iparjogvédelmi törvények, beleértve a szerzői jogi törvényeket is, azok, melyekben a nemvagyoni kár szerepel. Éppen mivel külföldi törvények szerint megítélhető a nemvagyoni kár, mi sem nyújthatunk kevesebbet ; így pl. az osztr. szab. törvény 103. §-a szerint megítélhető a nemvagyoni kár «für erlittene Kränkungen oder anderweitige persönliche Nachteile». Dernburg ezt «seelischer Schaden»-nak nevezi; Kohler szerint a «persönliche Unbill» ért föltétlenül elégtétel nyújtandó. Fölvette ezt a nemvagyoni kárt a ra. polg. tkv. javaslata is a 885. §-ában, és egyike a legújabb törvényünknek a nem-
