Szabadalmi Közlöny, 1916 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1916-04-01 / 7. szám
180 SZABADALMI KÖZLÖNY. 7. szám. dalom megadása kérdését utolsó fórumon a szabadalmi tanácsra bizni, fölösleges, célszerűtlen intézkedés lenne. Az említett szervezet különben más szabadalmi hivataloknál is megvan, így pl. az osztráknál, németnél stb. teljesen bevált; bevált az nálunk is, azért igazán kár lenne alaprendszert fölforgató változtatásokat tenni és kár ezzel a kérdéssel ez alkalommal behatóbban foglalkozni. A mi már a változtatásokat illeti, melyeket a tervezet tett, fölemlítendő mindenekelőtt, hogy a tervezet a szabadalmi bírákat a magyar bíró függetlenségi attribútumaival fölruházza, mi talán bővebb indokolásra nem szorul, valamint az sem, hogy a tervezet erre való tskintettel a fegyelmi szabályokat is megfelelően módosította és a ministeriumnak fegyelmi jogát, mely a többi alkalmazottakra és az ügyvivőkre kiterjed, a tervezet megszüntette és a szabadalmi tanácsra ruházta. A másik szabadalmi hatóságot, t. i. a szabadalmi tanácsot szintén föntartja a tervezet, melynek megindokolása alól a tervezet annál is inkább fölmentve érzi magát, mert csak azokra az érvekre kell visszaemlékezni, melyek épen ebben a teremben elhangzottak nehány évvel ezelőtt akkor, midőn arról volt szó, hogy az utolsó ítélkezést más hatóságra (közigazgat, bíróságra) bízzák. A szabadalmi tanácsot nálank fönn kell tartani, ha nem volna már, meg kellene teremteni. A szabadalmi tanács bevált; ki ellenkező véleményen van, az vagy nem objektiv bíráló, vagy nem ismeri a tanács működését. Az, hogy a tanács állítólag hozott oly határozatokat is, melyek nem megfelelők,, nem mond semmit, mert nincs a világon oly legfelsőbb hatóság, mely nem hozott oly határozatokat is, melyek talán nem egészen helyt állók. A tanács föntartása azonban nem azt jelenti, hogy azt mindenben úgy kellene föntártani, mint amilyen az most. Az elnöki állásra nézve a jelen törvény nem ír elő más kvalifikációt, mint bírói | vagy ügyvédi vizsgát, úgy hogy valaki, ki ma bírói vagy ügyvédi vizsgát tett, holnap erre az állásra kinevezhető anélkül, hogy ez a jelen törvénnyel ellenkeznék. Nyilvánvaló, hogy ez egy tarthatatlan helyzet. A tervezet intézményesen segít e dolgon oly módon, hogy erre az állásra mindig csak a legfölsőbb bíróságok valamelyik tanács elnöke — ebbeli állásának érintése nélkül — lesz kinevezendő (így van ez Ausztriában is, bevált), miáltal el lesz érve az is, hogy egy magas állás, mely valóságos sine cura volt, megszűnik. A tagok maradnak lényegileg úgy, amint most van, de behozza a tervezet az állandó előadók intézményét, mely tisztet a tanácsban a szabadalmi hivatal bírói tagjai közül — ebbeli állásuk érintése nélkül — e célra kinevezettek látják el. Erre a tervezet igen nagy súlyt fektet és szép eredményt vár el. A tanács és szabadalmi hivatal között ugyanis ezidőszerint semmi szerves kapcsolat nem létezik; ami tényleg nagy hátrányként éreztette magát. A tanácsban ítélkeznek bírák, kik addig sohasem foglalkoztak oly ügyekkel. A rendes bíróságnál azt látjuk, hogy pl. a kir. Curiánál bírák ítélkeznek, kik azelőtt törvényszéki és táblai bírák voltak, így tehát egy bizonyos fejlődési processzust látunk. Ez a fejlődési processzus teljesen hiánj7- zik a szabadalmi tanácsnál most, melynek a tagjai nem ismerik a szabadalom megadása körüli eljárást és az azzal járó nehézségeit, finomságait és azt befolyásoló körülményeket, a nélkül pedig nagyon nehéz egy szabadalom fenn- vagy fenn-nemállása, egy szabadalom semmis vagy nem semmis volta kérdésében ítélkezni. A szabadalmi hivatal és a tanács mint teljesen idegen hatóságok állanak egymással szemben. Ha már most a tanácshoz fölvitt ügyeket oly bírák adják elő, kik azokban az ügyekben éveken keresztül dolgoztak, kétségtelen, hogy az előadás szakszerűbb lesz és azáltal egyszersmind a judikatura egysége meg lesz óvható és megvan egy állandó kapcsolat a két hatóság között, mely — ha beválik — később ki lesz építhető.
