Szabadalmi Közlöny, 1915 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1915-04-15 / 8. szám
318 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. szemben való eltiltása tárgyában 1914. évi szeptember hó 27-én kibocsátott rendelet akként intézkedik (5. cikk), hogy Németország és Ausztria-Magyarország alattvalói részére megadott szabadalmak és védjegyek tekintetében külön törvény fog intézkedni. A kormány, amidőn az említett szeptember 27-iki rendeletet 1914. évi december hó 22-én külön törvényjavaslat alakjában törvényhozási jóváhagyás alá bocsátotta, abban a véleménj'ben volt, hogy a német és osztrák-magyar szabadalmak és védjegyek tekintetében kilátásba vett külön szabályozást. is, nevezetesen a szeptember 27-iki rendelet alkalmazási feltételeinek megállapítását is a törvényhozó testület gondjaira kell bízni. Az ipari tulajdonjogokra vonatkozó kérdések a Páriában 1883-ban létesült és 1911-ben Washingtonban átvizsgált nemzetközi ipari tulajdonjogi Unió-egyezményben vannak szabályozva, amely egyezménynek főkezdeményezője Franciaország volt, s amelyhez nemcsak a hadviselő felek, hanem a semleges államok többsége is csatlakozott. Amidőn a jelenlegi helyzetnek megfelelő rendszabályokról kell gondoskodni, kerülni kell azt, hogy e rendszabályokkal megsértsük annak az egyezménynek a főelveit, amelynek respektálását az aláírt egyezmények betartásában és a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítésében mindenkor pontos Franciaország még a jelenlegi körülmények között is kötelességének tartja. A jelenlegi törvény a Németbirodalom és Ausztria-Magyarország alattvalói által gyakorlatba vett találmányi szabadalmakról rendelkezik. Első cikke mindenekelőtt kimondja, hogy az ellenségeskedések tartama alatt Németország és Ausztria-Magyarország alattvalói részére a hadüzenet után bejelentett találmányokra szabadalmak nem adhatók. A 2. cikk megfelelően a szeptember 27-iki rendeletnek azzal az intézkedésével, hogy az ellenséges államok polgárai Bkranciaországban semmiféle kereskedelmi tevékenységet nem folytathatnak, kimondja, hogy találmányaiknak francia területen való gyakorlásától szintén el vannak tiltva. Azok között a szabadalmak között azonban, amelyeknek gyakorlatba vétele Franciaországban abbanmarad, esetleg olyanok is lehetnek, amelyek vagy közérdekűek, vagy a honvédelem céljait szolgálják. Ebben a két esetben célszerűtlen, sőt egyenesen veszélyes volna az országot az ilyen találmányok használatával járó előnyöktől megfosztani. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy ezek a találmányok gyakorlatba vehetők legyenek akár az állam által, akár pedig Franciaország, illetve valamely szövetséges vagy semleges állam alattvalója által. A miniszteri rendelet, illetve dekrétum, amely esetenként ebben a tárgi’ban ki fog adatni, csak egy oly bizottság javaslatára bocsátható ki, amely összeállításánál fogva a pártatlanság összes kellékeivel föl van ruházva. Ha a gyakorlatbavételi engedély magánszemélyeknek adatik meg, az engedélyokmányban meg lesznek állapítva a gyakorlatbavétel föltételei is, nevezetesen az a díj is, amit az engedélyes lesz köteles fizetni a jogtulajdonos számára. Az engedélynek átruházása harmadik személyek részére csak akkor érvényes, ha olyan formában történik, mint magának az engedélynek a kiadása. Ezek a rendelkezések, amelyek a törvény 4. és 5. cikkében vannak megállapítva, nem állaüak ellentétben az egyezményekkel. Hasonló rendelkezések vannak több külföldi törvényben is, és amint már több alkalommal el lett ismerve, az 1844. évi július 5-iki francia törvény e tekintetben hiányos és ezen kell most segíteni. Egyébként a franciáknak és a szövetséges és semleges államok alattvalóinak a német, magyar és osztrák alattvalók francia szabadalmaira vonatkozó jogaik teljes mértékben megóvattak, amennyiben az 5. cikk akként rendelkezik, hogy a háború előtt kiadott engedményekre és gyakorlatbavételi engedélyekre a törvény nem vonatkozik, de az ily jogokért ellenséges államok polgárai részére megállapított díjak az 1914. évi
