Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-10-15 / 20. szám
970 SZABADALMI KÖZLÖNY 20. szám. tesz eleget, hogy a szifónluipaknak csupán belső magját, amely közvetlenül érintkezik a szénsavas vízzel, készíti ólommentes, illetőleg legföljebb 1% ólmot tartalmazó ötvözetből, mig az egyéb külső részeket tehát a szifónkupak túlnyomó tömegét az addig is használt olcsó ólomanyagból állítja elő. Az ekként előálló jelentékeny gazdasági előny, de maga a találmányi gondolatnak a szerkezeti kivitele állapítja meg — alpörös nézete szerint — találmányának a szabadalmazhatóságát. Fölpörösnek az alpörösi szabadalom tárgyának a .találmányi bejelentés előtti időben történt gyakorlatbavételre vonatkozó állítás valódiságát alpörös tagadja, de nem ellenzi «a fölpörösi tanuk kihallgatását. Azt is tagadja alpörös, hogy elmulasztotta vagy szüneteltette szabadalma tárgyának a gyakorlását és noha, — alpörös szerint — a gyakorlatbavétel elmulasztása vagy szünetelése egyáltalán nem lehet alapja a szabadalom megsemmisítésének, hanem legföljebb a szabadalom megszüntetésének, azért szükség esetén hajlandó többrendbeli tanú vallomásával bizonyítani, hogy szabadalmának a tárgyát az 1852. évi nyilt parancs rendelkezéseihez képest kellő időben gyakorlatba vette és állandóan megszakítás nélkül gyakorolja. A bírói osztály a pörös felek által előadottak mérlegelése után az alpörösi szabadalom megsemmisítése iránt folyamatban volt és jogerős ítélettel befejezett 43. számú pör során tanúvallomások útján foganatosított bizonyítás eredményének figyelembevétele mellett, a következőket állapította meg. Viszonyítva az alpörös szabadalmának a tárgyát képező javítást, a szifónkupakgyártási iparnak az alpörösi találmány bejelentési idejében tapasztalt fejlettségéhez, a bírói osztály úgy találta, bogy az alpörös találmányát képező javítás lényeges haladásnak tekintendő, amennyiben az alpörösi találmány bejelentésének ideje előtt kizárólag ólomból vagy ólomüveg- vagy porcellán betéttel vagy egyéb hasonló ólommentes betéttel készült szifónkupakokon alpörös olyan javítást eszközölt, amely amellett, hogy a közegészségügyi követelményeknek teljesen megfelel, szerkezeténél és az elért anyagmegtakarítás folytán, a műszaki effektuson kívül gazdasági előnyt is eredményez és így a bejelentés idejében kétségtelenül a szabadalmazható találmány jellegével bírt. Az alpörösi szabadalomnak a bejelentés ideje előtt állítólag történt nyilvános gyakorlatbevételének a bizonyítása céljából hivatkozott fölpörösi tanuk kihallgatását a bírói osztály mellőzte, mert azok az alpörösi szabadalom megsemmisítése iránt lefolytatott és jogerős Ítélettel befejezett 43. számú korábbi pörben már kihallgattattak és akkori vallomásuk az állítólagos korábbi gyakorlatbavétel beigazolása tekintetében meddőnek bizonyult. Ehhez képest kétségtelennek látszott, hogy a fölpörösi tanuk ezidő szerint, az az több mint tíz évvel első kihallgatásuk után sem lesznek képesek olyan régmúlt ténykörülmények beigazolására, amelyekről előző kihallgatásukkor sem volt tudomásuk. Ami végül a megtámadott szabadalomnak alpörös, illetőleg jogelődje részéről valógyakorlatbavételének állítólagos elmulasztására és szünetelésére alapított fölpörösi megsemmisítési indokot illeti, a bírói osztály azt a jelen pör elbírálásánál figyelembe nem vehette, mert a gyakorlatbavétel elmulasztása vagy szünetelése a szabadalmi törvény 20. §-a értelmében a szabadalom megvonása iránti pörnek képezi a jogalapját és így szabadalom megsemmisítése iránt indított pör keretében nem érvényesíthető. Bírói oszt. 1912. julius 11. A bejelentési osztály a szabadalmat megtagadta, mert általánosan ismert hatások elérésére, az azonos hatásukról már szintén általánosan ismert anyagok alkalmazását szabadalmazható találmánynak nem tekintette. Bírói oszt. h. h. 23621/912. A Lafer-féle «Handbuch der technischen Mykologie» című mű 8. füzete (V. kötete)
