Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1913-02-01 / 3. szám

В. szám. sek körülírására alkalmas megielöléseknek a használata is. Ezen rendelkezés megsértése 100 koroná­tól a maximumig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ugyanezen büntetés alkalmazandó azok­kal szemben is, akik ezen védjegyeket, jel­vényeket, vagy megjelöléseket jogtalanul hirdetésekben, körlevelekben, jegyzékekben, szállítóleveleken, vagy egyéb üzleti nyom­tatványokon használják. Az 5., 6., 7., 8. és 9. cikkek a védjegy­jogot nem érintik. 10. cikk. Vállalata körében senki sem használhat oly nevet, vagy védjegyet, ame­lyet nem jogszerűen szerzett, s nem hasz­nálhat semmiféle olyan megjelölést, amely másnak jogszerűen szerzett megjelölésével összetéveszthető. Jelen rendelkezés megsértése 600 koro­náig terjedhető pénzbüntetést von maga után. A törvény 11., 12. és 13'. cikke a tisztes­ségtelen versenyre vonatkozik. 14. cikk. A hajózás- és kereskedelemügyi ministernek jogában áll a kereskedelmi és ipari egyesületek központjának meghallga­tása után elrendelni, hogy bizonyos áruk csak meghatározott mennyiségben, súlyban, vagy méretekben legyenek forgalomba hoz­hatók, továbbá, hogy bizonyos árukon, vagy ezek csomagolásain a szám, méret, vagy súly, illetve a származási vagy előállítási hely föl legyen tüntetve. Jelen rendelkezés megsértése 600 koro­náig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 15. cikk. Ha föltehető, hogy valaki a jelen törvény rendelkezéseinek megsértése következtében kárt szenvedett, az illető cselekmény elbírálására illetékes törvény­szék az érdekelt fél kérelmére és anélkül, hogy ez a szenvedett kár nagysága tekin­tetében bizonyításra volna kötelezve, 1000 koronáig terjedhető kártérítést Ítélhet meg. A büntető eljárás során az előbb okozott kár megtérítése is követelhető. 16. cikk. A 3. cikk. 2. bekezdésében, to­vábbá a 4. és 14. cikkekben meghatározott 115 cselekmények esetén az eljárás az állam­ügyész indítványára indíttatik meg. Az 1., 5., 6., 7., 8. és 13. cikkekben meghatározott cselekmények esetén az eljárás a közvetle­nül sértett fél indítványára, vagy a helyi kereskedelmi és ipari területek közül azok­nak kérelmére indítható meg, amelyeket az eljárás folyamatbatételének kérelmezésére a kereskedelmi miniszter fölhatalmaz. 17. cikk. A jelen törvény* amelynek bün­tető rendelkezései csak akkor alkalmazan­dók, ha a cselekmény a büntetőtörvény szigorúbb rendelkezései alá nem esik, 1912. évi október 1-én lép életbe. A gyógyszerészeti védjegyek minőség­­jelzéséről. Erről a kérdésről a németországi «Apo­theker Zeitung» mult évi 103. számában érdekes cikk jelent meg, amely arra való tekintettel, hogy a magyar védjegytörvény az árú minőségét jelző szavaknak a laj­stromzását épen úgy tilalmazza, mint a német törvény, nagyobb érdeklődésre tarthat számot. A cikkíró elsősorban a német császári szabadalmi hivatal fölebbezési osztályának 1912. évi szeptember 9-én kelt ama határo­zatát teszi szóvá, amellyel a német védjegy­­lajstromban 1912. évi január 31-én bejegy­zett «Digitaliquidum» szóvédjegynek a tör­lése elrendeltetett. A határozat kifejti, hogy a törlés a német Gyógyszerészek Egyesüle­tének kezdeményezésére mondatott ki, még pedig aunak a körülménynek a figyelembevé­telével, hogy újabban mind sűrűbben kerül­nek olyan védjegyek belajtsromzásra, ame­lyek tényleg az illető szernek a minőségét fejezik ki, ami végeredményben lehetetlenné fogja tenni a tudományos elnevezéseknek a szabad használatát. Fölveti tehát azt a kérdést, hogy minő szavakat kell a törvény­hozó akarata szerint minőségjelzőknek nyil­vánítani. Az 1894. évi május 12-iki német védjegy­­törvény 4. §. 1. pontja szerint nem lajstro­mozhatók az olyan szavak, amelyek kizáró-SZABADALMIKÖZLÖNY.

Next

/
Thumbnails
Contents