Szabadalmi Közlöny, 1913 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1913-11-15 / 22. szám
22. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 1085-a szabadalmat nem együttesen, egy üzemben, hanem külön-külön saját üzemükben gyakorolják. A szabadalomnak egyik tulajdonosa számadási port indított társtulajdonosa ellen, mert úgy vélte, hogy társtulajdonosa őt is részesíteni tartozik abban a haszontöbbletben, amit a szabadalomnak nagyobb mértékű kihasználása révén elért. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék alpörös számadási kötelezettségét megállapította. A törvényszék ugyanis nem fogadta el alpörösnek azt a védekezését, hogy minden társtulajdonosnak kizárólagos tulajdona az a haszon, amit elérnie sikerült, mert a törvényszék szerint : «igaz ugyan, hogy a találmányi szabadalmakról szóló 1895 : XXXVII. t.-c. 11. §-a értelmében a szabadalom társtulajdonosai a szabadalmat a 8. §. értelmében használhatják, vagyis azt iparszerűleg forgalomba hozhatják és iparszerűleg használhatják, ebből azonban nem az következik, hogy a közös szabadalmategyoldalúan gyakorló tulajdonostárs a szabadalom hasznát kizárólag élvezheti, hanem a közös tulajdon fogalmából okszerűen az következik, hogy a közösen bírt szabadalom haszna, ha csak ellenkező megállapodás nincs, amit fölpörös nem is vitat, a tulajdonostársakat közösen illeti. Minthogy tehát ezek szerint az alpörös kezéhez a szabadalom használása következtében befolyt, vagy befolyható összegek a feleket közösen illetik, azokról alpörös számolni tartozik. Hogy'tényleg folyt-ebe valami, vagy sem, az az előterjesztendő számadásra tartozván, a jelen pörben, amely csak a számadási kötelezettség megállapítása iránt folyik, ezt a kérdést vizsgálat tárgyává nem lehet tenni». A budapestiJrir.ítélőtábla: Az elsőbíróság végzésének föílebbezéssel megtámadott érdemi rendelkezését megváltoztatja, fölhívót számadást követelő fölhívási keresetével elutasítja : Indokok : A találmányi szabadalmakról rendelkező 1805. évi XXXVII. törvénycikk 11. §-a szerint, ha a szabadalom több személynek adatott, vagy többekre átruháztatott, mindenik tulajdonostárs szabadon rendelkezik saját része fölött, s a szabadalmat a 8. §-a értelmében használhatja, vagyis kizárólagos joga van külön-külön mindegyik társtulajdonosnak ahhoz, amit a 8 §-a a szabadalom tulajdonával biztosít, t. i. hogy a szabadalom jogos fönnállása egész idejére a szabadalom tárgyát iparszerűleg készíthesse, forgalomba hozhassa és iparszerűleg, vagy üzemi berendezésként használhassa. Ebből következik, hogy a tulajdonostárs, aki a szabadalom használatát az 1895. évi XXXVII. t.-c. a törvény 8. §-a értelmében tulajdonostársával nem együttesen, közös számlára, hanem külön a saját számlájára gyakorolja, a használat előnyeit is külön élvezi és a külön használat folytán esetleg elért haszonból tulajdonostársát részesíteni egyáltalán nem tartozik, hacsak erre vonatkozólag a társtulajdonosok között valamely különleges megállapodás nincs. Nem vitás, hogy fölhívott a 41095. sz. a. bejegyzett «vízöblítő csap» szabadalomnak fölhívóval egyenlő felerész arányában közös tulajdonosa s hogy egyfelől a fölhívott, másfelől a fölhívó, vagy jogelőde között a közös tulajdonul szolgáló szabadalom használatára nézve, a törvény idézett rendelkezésétől eltérő megállapodás nem jött létre. Ilyen körülmények között pedig fölhívott, ki a szabadalmat fölhívóval nem közösen, hanem vitán kívül attól külön saját számlájára használta és használja jelenleg is, a kérdéses szabadalom gyakorlásából folyóan pusztán a tulajdonközösség alapján fölhívóval számadási viszonyban nem áll, mert a szabadalom gyakorlása folytán nem folyhatott be kezéhez olyan vagyon, melynek bármi részére nézve is fölhívó igényjogosultsággal bírna. Ugyanazért az elsőbíróság végzésénekmegváltoztatásával fölhívót számadást követelő fölhívási keresetével elutasítani kellett. A kir. Curia: A másodbíróság végzését indokai alapján helybenhagyja. 1913. május 8. 829/1912. V. sz. a. IV. polgári tanács. 272
