Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-02-01 / 3. szám
100 SZABADALMI KÖZLÖNY. 3 szám. össze, minden aggály nélkül kellett az alpörösi védjegynek a fölpürösi védjegyhez való olyan hasonlóságát megállapítani, amely a közönséges vevőt rendes figyelem mellett megtéveszteni alkalmas. Fokozza pedig a megtévesztés veszélyét az a körülmény, hogy alpörüs védjegyében a fölpörös cég toldatának a kezdőbetűje is bennfoglaltatik, mert ez a körülmény még abban a vevőben Is, a kinek mind a két vállalat létezéséről tudomása van, azt a hitet keltheti, bogy az alpörösi védjeggyel megjelölt árúk fölpörös gyárában készültek. Németország. A művészi alkotásokról szóló törvény oltalmának kiterjesztése ipari mintákra. Gyakori eset Németországban, hogy az ipari mintának a tulajdonosa, mintáját nem lajstromoztatja, hanem szükség esetén a művészi alkotásokról szóló 1907. évi január 9-iki törvénynek az oltalmát igényli, főleg akkor, amidőn az utánzókkal szemben föllépni kényszerül. A jelen esetben a berlini Landgerichtnek kellett abban a kérdésben döntenie, vájjon panaszos, aki hullámvonalú díszszegéllyel ellátott takarókat készített, ezeknek mintáját azonban a maga részére be nem lajstromoztatta, ennek ellenére a kizárólagos használati jogra igényt tarthat-e. Nevezett bíróság panaszosnak jogát a művészi alkotásokról szóló törvény alapján a művészi szakértők kamarájának véleményével egybehangzóan megállapította, noha panaszlott azzal védekezett, hogy panaszost kizárólagos jog meg nem illeti, egyrészt azért nem, mert mintáját amiutaoltalmi törvény rendelkezései szerint be nem lajstromoztatta, másrészt azért nem, mert a szóban levő ipari termék nem mutat föl semmiféle eredeti művészi alakítást. A művészi szakértők véleményéből a következőket idézzük : Mindkét példány (panaszos és panaszlott mintája) beható vizsgálata és összehasonlítása után aggály nélkül ki kellett mondani, hogy panaszos takarója az iparművészeinek olyan alkotása, amelyre a panaszos az oltalmat művészi alkotásokról szóló 1907. évi január 9-iki törvény 2. §-a alapján joggal igényli, hogy továbbá panaszlottnak a takarója meg nem engedhető utánzata a panaszos takarójának. A hivatkozott törvény ugyanis a szorosabb értelemben vett művészi alkotások mellett az iparművészeinek a termékek is kívánja oltalmazni. Ez a törvény indokolásából világosán kitűnik, föltéve, bogy a szerző olyan művészi tevékenységet fejt ki, amely az ipari terméknek valamely sajátszerű alakításában nyilvánul. Mihelyt oz a művészi tevékenység megállapítható, indokolt az oltalom eugedelyezése, tekintet nélkül arra, vájjon az illotő ipari termék egyúttal célszerűségi szempontokat szolgál-e vagy sem és tokintet nélkül az ipari készítménynek művészeti becsére. A panaszos takarójának sajátszerűsége a hullám vonalú szegélynek vagy koszorúnak új, eddig ismeretlen kombinációjában nyilvánul. Az ennek megszerkesztése körül kifejtett tevékenység olyan, amely panaszosnak mintáját a közönséges ipari minták sorából az iparműszeti tárgyak sorába emeli, mint ilyen pedig a hivatkozott törvény 2. § értelmében külön lajstromzás nélkül is oltalmazandó az utánzásokkal szemben. Panaszlott takarója pedig, amely a vezérmotivumaira nézve panaszos takarójával teljesen megegyező, ilyen utánzatnak minősíthető. — - • — A « Rheum an» cégnév sérti a korábbi «Rheumasan» cégnevet. A «Rheumasan Gesellschaft» németországi bejegyzett cég, aineiy köszvény elleni szerek készítésével foglalkozik és gyártmányait a gyógyszereknek szállítja, pörbe fogta a későbben alapított konkurrens «Rheumanwerke» nevű céget azért, mert panaszos cégével összetévesztésre alkalmas cégnevet választott és mert ezzel az eljárással állítólag a panaszos üzleti érdekeit sérti. Ennélfogva a tisztességtelen versenyről szóló törvény ide vonatkozó rendelkezései alapján arra kérte a berlini Landgorichtet mint elsőfokú bíróságot, hogy kötelezze panaszlottat a kifogásolt cégnév használatának abbanhagyására. Az clsöfokban eljárt Landgericht a panasznak helyt adott és ennek értelmében döntött. A másodfokú Kammergericht, amely fölebbezés folytán foglalkozott ez üggyel, az első bírósági Ítéletet megerősítette. Az Ítéletből a következőket idézzük : Panaszos cég a «Rheumasan» szónak cégébe történt fölvételével, igen jellegzetes jelszóra tett szert. Nem kevésbbé jellegzetes a panaszlott cégében előforduló «Rheuman» szó, mert ez is kiválóan hat úgy a szemre, mint a fülre. Ami most már a tisztességteleu versenyről szóló törvény 16. §-ának alkalmazását illeti, úgy figyelembe kell venni, hogy nem csupán akkor forog fönn az idegen cégnév használatának az esete, ha az illető név teljes terjedelmében, vagyis változatlanul használtaik, hanem akkor is, ha a szemben álló cégnevekben előforduló és egymással összehasonlítandó szavak jelszavas részei a szemben álló cégeknek. Bővebb indokolásra alig szorul, hogy a két szónak majdnem teljesen egyforma hangzása és optikai megjelenése melleit, a két cégnek összetévesztése igen könnyen leketségessé válik. Ez az eset akkor is bekövetkeziietik, ha gyógyszerészek veszik a pörben álló felek készítményeit. Mert bár a vevőknek ez a köre nem csak szokásból hanem kötelességérzetből is rendszerint nagyobb gonddal ügyel a hasonló hangzású gyógyszerkészítmények elnevezéseire és noha az említett vevőkör az ily elnevezések közt mutatkozó csekélyebb eltéréseket is figyelemre méltatja, mégis tartani kell a két cégnév ösezetévesztésétöl, még pedig a két jelszó (Rheumasan és Rheuman) közt fönforgó nagymérvű hasonlóság miatt. Figyelembe veendő még ezen fölül,
