Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1912-02-01 / 3. szám

98 SZABADALMI KÖZLÖNY. 3. szám sérletezésre vonatkozó állításait támogatja, mert al­­pörös a fönebb hivatkozott fölpörösi tanúk által szol­gáltatott klasszikus bizonyítás ellenében még meg sem kísérelte az ellenbizonyítást, a R. művezetőnek a kísérletezések menetéről W,-nek küldött állítólagos jelentések bemutatásával. A fölpörös cég által indítványozott szakértők meg­hallgatásának az elrendelését mint fölösleges intéz­kedést azért mellőzte a bírói osztály, mert annak az elemi kérdésnek az elbírálására, vájjon a megterhelés nélküli függőnek a kiegyensúlyozására milyen termé­szetű kísérletekre van szükség, külön szakértelem nem kívántatik. Ehhez képest szakértők meghallgatása nélkül azt is megállapíthatta a bírói osztály, hogy a függők egyensúly viszonyai tekintetében alig van különbség a nyugalomban és a faszállltás üzeme közben moz­gásban levő függök között úgy, hogy az üresen járó függök kiegyensúlyozása kétségtelenül a függök nyugvó helyzetében is eszközölhető és így nincsen szükség erre vonatkozó kísérletezésekre a függőkkel folytatott Uzemközben. Mindezeknél fogva az alpörösi szabadalom korláto­zása útján az alpörösi szabadalmat a szabadalmi tör­vény 3-ik §-a 2-ik pontja alapján, a most hivatkozott törvény 21-ik §-ának 1. pontja és utolsó bekezdése értelmében a szabadalmi leírás 3-ik igénypontjában védelem alá helyezett részében meg kellett semmi­síteni. Bírói oszt. 1911 ápr. 8. 54/911. szab. tanács. Annak, hogy különös törvényi intézkedésnél fogva valamely kérdés közérdekből bárki részéről megindít­ható keresetnek (actia publica) tehető tárgyává, még nyilvánvalóan nem az a jelentősége, hogy ugyanaz a kérdés, ugyanazon felek avagy jogutódaik között ugyanazon az alapon és tekintet nélkül a korábbi döntésre, ismételve is a bíróság elé volna vihető: mert minden piirös kérdést jogerejűleg eldöntő bírói Ítéletre, tehát a populáris actiú folytán keletkezett itáletre is áll a jogrend érdekében fölállított az az általános jogszabály, hogy ami jogérvényesen el van döntve, az befejezett dolog; vagyis, hogy a bíró által végérvényesen eldöntött kérdésekben az ott elfogadott tények fölött sem keletkezhetik többé — a pörújítás, vagy újra fölvétel esetén kívül — ugyanazon felek és jogutódaik között bírósági vita. A pörújítás kér­dését illetően pedig a szabadalmi jog speciális termé­szetéből és illetve az 1895. évi XXXVII. t.-e. 22. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a szabadalom annak megvonása vagy megsemmisítése következté­ben érvényét veszti s többé hatályba nem léphet, csak az következik, hogy az alpörösként pörbenálló és pervesztes szabadalomtulajdonos az, aki a szabadalom hatályának visszaállítása végett a pörújítás jogorvos­latát nem veheti igénybe, de ettől a pörvesztes föl­pörös elzártnak nem tekinthető, mert nincsen a sza­badalmi törvénynek olyan rendelkezése, amoly a föl­­pöröst ettől megfosztaná s emellott az id. törvény 38. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint a megvonási és megsemmisítési pörökben a kereske­delmi eljárás szabályai alkalmazandók és ezen eljárás szerint a pörújítás, annak előföltételei mellett meg­engedett, önként következik, hogy a fölpörös előtt a pörújítás útja nyitva áll. Ezeket előreboesátva és minthogy a fölpörös által a jelen perbeli alpörösjog­­elöde a Th. 0. bécsi cég ellen a szabadalmi hivatal bírói osztálya előtt az 1904. évi márc. hó 6-ik napján 2925. sz. alatt benyújtott keresettel fölpörös, az al­­pörös jogelőde részére az 1896. évi jun. hó 25 iki elsőbbséggel «Újítások sodronykötél vasútakon» című találmányra engedélyezett 8266. sz. alatt lajstromozott szabadalom 3-ik igénypontjában védett találmányra adott szabadalomnak az 1895. évi XXXVII. t.-c. 3. §-ának 2-ik és 21. §-ának 1-ső pontja rendelkezé­séhez képest azon az alapon való megsemmisítését, hogy mivel alpörös jogelőde: a Th. 0. cég részéről a megtámadott szabadalommal védelem alá helyezett függő készülék, jóval a bejelentés napja előtt nyilvá­nos rendes használatban volt, amennyiben maga az alpörösi jogelőd azt a Zs. völgyében a C—i erdőség­ben általa épített és a bejelentés előtt üzemben helye­zett sodronykötélpályán alkalmazta — már kérel­mezte, az erre irányuló kereset azonban a m. kir. szabadalmi tanács 1906. évi május 29-ik napján kelt 44/1905. sz. ítéletével, —• annak a megállapítása mellett, hogy habár a szolgáltatott tanúbizonyítás és a foganatosított bírói szemle eredménye szerint a por tárgyát képező függő készülék a szóbanforgó sodrony­­kötélpályán, ennek 1896. évi ápr. 25-én történt tizem behelyezése óta, abban az alakban, amellyel szabadalmaztatott, tényleg alkalmazásba és haszná­latba került és hogy a jelzett használat közben a por tárgyát képező függő készülék részletekben is meg­tekinthető és szakértő által fölismerhető volt — a találmány tárgyának a szabadalom bejelentésének napja előtt eszközölt ez a gyakorlati alkalmazása oly nyilvános gyakorlatbavételnek, amely a szabadalmi törvény 3. §-a 2-ik pontja alá eső újdonsághiányt megállapíthatná, még sem tekinthető — elutasította : továbbá minthogy a fölpörös a m. kir. szahadalmi tanács imént hivatkozott ítéletével eldöntött pörben alpörösként szereplő «Th. 0-> eég jogutódaként sze­replő «I. P. A. G. k—i cég elleu folyamatba tett és ezúttal elbírálás tárgyául szolgáló keresetében is a fönt körülírt szabadalomnak ugyancsak azon az alapon való megsemmisítését szorgalmazza, hogy a szóban­forgó találmánynak újdonsága a találmánynak a fönt ismertetett módon és mérvben az alpörösi jogelőd részéről gyakorlatba vett és nyilvános gyakorlatnak minősítendő használata következtében a szabadalom bejelentésének idején már fönn nem állott, úgyszin­tén minthogy merőben téves a fölpörösnek a kereset

Next

/
Thumbnails
Contents