Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1912-06-15 / 12. szám

12. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 507 és kereskedelemügyi miniszter elé terjesztett emlék­iratában azt kéri, hasson oda a német kormány, hogy az orosz egészségügyi tanács 1911. évi február 28-iki rendelete oly értelemben magyaráztassék, hogy a gyógyszerészeti cikkek elnevezései az Oroszországba történt bevitel következtében ne veszítsék el azt a jogot, hogy védjegyként legyenek oltalmazhatok és hogy ezek a törvényes védelmet tényleg élvezzék is- Magyarországon a szerződéses viszony ugyanaz, mint Németországban. Bármily méltányos és jogszerű is a frankfurti kamarának a kérelme, ez nem lesz képes a kívánt eredményt elérni, mert Oroszországban ép úgy. mint más államokban, a törvénymagyarázat és a védjegyek oltalma a bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyekre a kormány a törvény mikénti magyarázata szem­pontjából, semmiféle befolyást, vagy kényszert nem gyakorolhat. A külföldi kereskedőket érő veszteségek elhárításá­nak egyedüli módja ezek szerint: új kereskedelmi, illetve iparjogvédelmi egyezmények kötése. Az orosz kormányt sem lesz nehéz meggyőzni arról, hogy abban az esetben, ha a külföldi gyógyszerkészítmények el­nevezéseinek oltalmáról nem gondoskodik, az orosz­­országi gyógyszerimport — a tisztességtelen verseny­nyel, főleg pedig az államilag is protegalt tisztesség - télén versennyel megbirkózni képtelen lévén — előbb­­utóbb kénytelen lesz az orosz piacról visszahúzódni, mert az orosz utánzatok kiszorítják az eredeti gyárt­mányokat, az orosz piacot a kétes értékű utánzatok árasztják el, ami a közegészségügyre is kiszámít­hatatlan hátránnyal járhat. A példák azt mutatják, hogy az iparjogvédelmi egyezmények általános rendelkezései nem elegendők. Franciaországnak és Svájcnak Oroszországgal oly szerződései vannak, melyek szerint a francia, illetve svájci szavas védjegyek is oltalomban részesítendők Oroszországban, tekintet nélkül arra, hogy ily véd­jegyeket az orosz törvény nem ismer el, ezen szer­ződéseknek dacára azonban a francia és svájci gyógy­szerkészítmények is oly mostoha elbánásban részesül­nek, mint azon államok arái, amelyeknek ily kedvez - ményt nemzetközi szerződések nem biztosítanak. A jövőben kötendő iparjogvédelmi egyezményekben tehát — ami a tekintélyes magyar gyógyszerexportra való ügyelem mel Magyarország részéről is fölötte kívánatos volna — külön kifejezett rendelkezésekben kell gondoskodni arról, hogy a gyógyszerészeti el­nevezések is élvezzék azt az oltalmat, amit ezek számára az egész kulturvilág biztosít. A szabad, hivatal szabadalmi ügyek­ben hozott határozatai. A bejelentési osztály a szabadalmat megtagadta, noha az újdonságrontó nyomtatványban ismer­tetett elemek a bejelentés tárgyával nem is azonosak, mert az anterioritás elemei a bejelen­tés tárgyával lényegileg azonos módon alkalmaz­tatnak, amivel pedig az igény lényege is a be­jelentés ideje előtt ismeretessé vált. (Bírói oszt. h. h.) K. 4433. 22058/911. A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a fölszólaló által hivatkozott és bemutatott anterioritá sokat a bejelentés tárgyával összehasonlítván, meg­állapította, hogy az 1. igénypontban védetni kért oly betonburkolat, meg egymással össze nem kötött, mégis gyakorlatilag hézag nélkül egymás mellé helyezett betonlapokból áll, a «Beton und Bisen» folyóirat 1906. évi folyamának 185. és következő oldalán «Bine Seebüschung von armiertem Beton» című cikkben foglaltak által a bejelentés időpontja előtt lényegében annyira ismeretessé vált, hogy készítése szakértők részére lehetséges volt. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott anterioritás szerint nem kizárólag betonlapok helyeztetnek egymás mellé, hanem a betonlapok mintegy keretbe, még pedig betongerenda keretbe foglaltatnak, lényegileg azonban ezen gerendák épen úgy, miként a bejelentés tárgyá­nál minden második betonlap az először lefektetett betonlapok megkemónyedése után, tehát azokkal nem egyszerre, készíttetnek, mimellett a betonlapok a gerendafoglalattal össze nem kötődnek, hanem épen úgy, mint a bejelentés tárgyánál, a lapok és a fog­lalat között alig észrevehető hézag van, miként az a hivatkozott közlemény 186. oldal 2-ik hasáb 2-ik be­kezdés «Obschon die Nath fast nicht zu sehen ist» stb. soraiból világosan kitűnik. Minthogy ezekből megállapítható, hogy a bejelentés 1. igénypontjának lényege t. i. a lapoknak egymás kö­zötti, illetve a lapoknak és a lapok foglalatainak egymás közötti gyakorlatilag hézagmentes, de egy­mással össze nem kötött elhelyezési módja a hivat­kozott anterioritással ismeretessé vált, a szabadalmat az 1. igénypont tárgyára meg kellett tagadni. Bejelentési oszt. 1911 november 14. Az olyan alak, méret és anyagbeli különbségek, amelyek eltérő műszaki hatással nem járnak, nem kölcsönöznek a bej. tárgyának szabadalmaz­ható találmányi jelleget. G. 3083. 10089/911. Fölszólaló kiemeli mindenekelőtt, hogy szabadon tartó válaszfalnál minden egyes vízszintes téglaréteg nem más, mint két végén befalazott tartó, ahol tehát az egymás fölött fekvő téglarótegeket összekötő ele­mekre szükség nincsen. Csupán az egyes téglák füg­gélyes érintkező oldalait kell megfelelően kiképezni. Olyan kiképzésre a függélyes téglaoldalnak azonban, milyent bejelentő igényel, a 126947. 114515. számú német szab. leírásokból már ismeretes. Hogy ezen téglák födémeknél is alkalmaztatnak, nem változtat

Next

/
Thumbnails
Contents