Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1912-06-15 / 12. szám
12. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 503 (vállalat) van föltüntetve, vagy magyar honos ugyan, de akit felelősségre vonni külföldön való tartózkodása miatt Magyarországon nem lehet, a felelősséget az elárúsító fogja viselni. A rendelet intézkedései egyébként 1913. évi január hó 1-én lépnek életbe. sz. i. A nemzetközi védjegyjog köréből. (A berni nemzetközi hivatal közleményei ) A berni nemzetközi hivatal elé, amely az ipari jogok nemzetközi vonatkozású kérdéseit hivatalos lapjában szokta közzétenni, legújabban az a kérdés terjesztetett, hogy oly nemzetközi védjegy, amelynek 20 évi oltalmi ideje még nem járt le, érvényben van-e megújítás nélkül is akkor, ha a nemzetközi lajstromzás alapját képező oltalomnak a származási országban történt megszakadása után a védjegy a származási országban újbői belajstromoztatik ? A konkrét esetben defensiv szóvédjegyekről volt szó, amelyeket a letevő nem használt s kizárólag csak abból a célból lajstromoztatott be, hogy megakadályozza az ő védjegyéhez hasonló szavaknak mások általi lefoglalását. A tényleg használt védjegy és a defensiv védjegyek ügy a származási országban, mint a nemzetközi hivatalnál is bejegyeztettek. Maga a tényállás különben a következő : Egy svájci kereskedő, aki «Caprice» szóvédjegy alatt hozza forgolomba készítményeit, védjegyének különböző változatait, így a Caprice, Capuce, Cabrice stb. szavakat jegyeztette be és pedig úgy Svájcban, mint nemzetközi védjegy alakjában is. Ezek az u. n. defensiv védjegyek. Az ilyen védjegyek belajstromozása, legalább elméletileg, fölösleges, mert a védjegytörvény úgy a csalárd, valamint a szolgai utánzatok ellen védelmet nyújt. Azonban sok bíróság van, amely a törvényt előszeretettel inkább betű szét int, semmint annak szelleme szerint alkalmazza s ez az oka annak, hogy ilyen döntések elkerülése végett jöttek a kereskedők arra a gondolatra, hogy ily defensiv védjegyek letételével védjegyük jogbiztonságát fokozhatják. Azonban igen sok esetben ez is csak igen illuzórikus garanciát nyújthat, mert a lehetséges utánzatok minden egyes esetét előre látni és ezek ellen ily módon védekezni nem lehet. A szóbanforgó esetben ilyen utánzatok volnának pl. a Cuprice, Cupice, Coprice stb. szavak, amelyekre a védjegytulajdonos nem gondolt, holott ezek éppen olyan alkalmasak az utánzó céljának elérésére, mint a föntebb említett letett védjegyek. Ha pedig a kereskedő versenytársa ezen szavak valamelyikét használja, mint csalárd utánzat ellen a védjegytulajdonos egyedül használt védjegye alapján is fölléphet és jogorvoslatot kap bizonyára mindazokban az országokban, amelyekben jó bíráskodás van. Bármiként legyen is azonban, a svájci védjegytörvény 9. cikke elrendeli, hogy aki három egymás után következő évben nem használja a védjegyet, az oltalmat elveszti. Az illető svájci kereskedő nem használta azokat a defensiv szóvédjegyeket, amelyeket kizárólag álból a célból lajstromoztatott be, hogy az utánzatok ellen sikeresebben védekezhessék, nevezetesen az általa egyedül használt «Caprice» szóvédjegynek legalább szolgai utánzásai ellen oltalmat szerezhessen. A nemhasználat következtében a defensiv védjegyek az emlitett 9. cikk alapján töröltettek. Es minthogy a nemzetközi vódjegylajstromozás nyújtotta oltalom mm igényelhető oly védjegyek részére, amelyek a származási országban nem élvezmк oltalmat (aceessoricus jelleg !) a svájci kereskedő úgy vélte, hogy ezen védjegyek utánzatai ellen a madridi egyezmény alapján nem léphet többé föl s a bitorlások ellen nem védekezhet. Hogy az oltalmat ezen védjegyekre Svájcban újból biztosítsa, újból be kellett azokat ott lajstromoztatnia. Kétsége volt azonban az iránt s ezért fordult fölvilágosításért a berni nemzetközi irodához, hogy a nemzetközi védjegyei, amelyek még nem jártak le, a régi lajstromozás alapján állanak-e fönn, avagy azokat az új svájci bejegyzésre alapítva újból be kell-e nemzetközileg is lajstromoztatnia? A nemzetközi iroda sokáig mint megdönthetetlen bizonyosságot, azt az álláspontot foglalta el, hogy a nemzetközi egyezmény 6-ik cikke a következőképen értelmezendő : Amikor a származási országban a nemzeti lajstromozás ideje lejár és a védjegy csak egy bizonyos intervallum után újíttatik meg, ezen intervallum ideje alatt, vagyis abban az időszakban, míg a tulajdonosnak a származási országban nincs védjegye, a nemzetközi védjegylajstromzás hatálya is föl van függesztve ; a védjegynek a származási országban történt megújításával azonban a nemzetközi védjegy is visszanyeri hatályát 8 a 20 évi lajstromozási idő végéig meg is tartja. Ez a megoldás azzal azzal az előnnyel jár, hogy lehetővé teszi a nemzetközi és nemzeti lajstromozás normális működését s emellett harmadik személyek jogos érdekeit is megóvja, amennyiben ezek az intervallumban nem üldözhetők, a védjegy nemzeti oltalmának megszűnte és újbóli belajstromozása közötti időszakban a védjegy használatában nem akadályozhatók. Minthogy a nemzetközi irodának ezen megoldására vonatkozólag több oldalról kétségek merültek föl s minthogy az igazságszolgáltatásnak nem volt alkalma — konkrét eset híján — ebben a kérdésben állást foglalni, a nemzetközi iroda a kérdést az 1911. évi május havában Washingtonban tartott konferencia elé kívánta vinni. A konferencia azonban annyira túl volt terhelve, hogy nem volt ideje a kérdéssel foglalkozni. Így ez függőben marad a legközelebbi konferenciáig, amely tudvalevőleg Hágában fog összeülni. Kérdés ezek után, hogy a defensiv védjegyek megsemmisitendök-e a használat elmulasztásának okából,
