Szabadalmi Közlöny, 1912 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

22 SZABADALMI KÖZLÖNY 1. szám.

1. Belgium. Az 1879. évi törvény szerint védjegynek tekintendő «minden jelvény, mely arra szolgál, hogy az iparos, vagy kereskedő árúit megkülönböztesse.» Bejegyzés nélkül nincs oltalom az ipartörvény értelmében sem, ha csak a mellékkörülményekből tisztességtelen versenyre nem lehet következtetni : A joggyakorlat szerint mint szóvédjegyek oltalomban részesülhetnek «les dénominations de phantasie», vagyis az eszményi megjelölések. Ki vannak zárva az oltalomból olyan szavak, amelyek az árúnak természetes és szükséges megjelölései, továbbá azok a szavak, amelyek az árúnak minőségét, vagy rendeltetését «természetes és szokásos módon» fejezik ki. Braun és Capitaine szerint a szóvédjegynek minőségvagy rendeltetésjelzés okából való visszautasításához szükséges, hogy az illető szó az árú minőségét, vagy rendeltetését 1. tényleg, 2. pontosan és 3. a szokásos módon jelölje meg. Olyan szavak, amelyek ilyen megjelölésekhez nem szükségesek, oltalomban részesülnek mint pl. : Innovation, Liège expositions, Motogazoline, Chocolat des ménages, Bodega, Adrenaline, Yeloutine, Papier goudronné, Phosphognano, Créoline, Pilules rouges, Savon royal, Phosphatine, Monopol, Royal, Perles d’aether, Satin polisch, stb.

2. Brazília. Az 1907. évi szeptember 24-iki tör vény 2-ik cikke szerint védjegyként belajstromozhatók «a szükséges és szokásos megjelölések is, föltéve, hogy megkülönböztető alakkal vannak fölruházva. A joggyakorlat nagyjában a francia joggyakorlatnak felel meg.

3. Dánia. Az 1890. évi április 10-iki, 1898. évi december 19-iki és 1907. évi március 29-iki törvények szerint nem részesülnek oltalomban : «azok a jelvények, amelyek kizárólag betűkből, számokból, vagy szavakból állanak, ha csak oly különleges megkülönböztető alakkal nem bírnak, amelynél fogva ábrás védjegyeknek tekinthetők. Ezen szabály alól kivételnek van helye akkor, hogy ha a védjegy valamely, az illető árú megjelölése céljából készített szóból áll és ha ezen megjelölésnek nem az a célja, hogy az árú eredetét, minőségét, rendeltetését, vagy árát megjelölje.»

4. Franciaország. (Tv. Pouillet, Traités des marques.) A jognak mindennemű megsértéséről a code civil 1382. cikke rendelkezik. Hogy vájjon a be nem jegyzett védjegyre is áll-e fönn valamely jog Franciaországban, az kétséges; egy jelenleg még függőben levő konkrét esetben a panaszos azon az állásponton van, hogy a védjegy, mint vagyoni érték, szintén jogtárgy.

A védjegy fogalma az 1857. évi junius 23-iki törvény első cikkének 2-ik bekezdésében következőleg van meghatározva:

«Gyári- és kereskedelmi védjegyeknek tekintendők jellegzetes alakú elnevezések, képek, címerek, lenyomatok, bélyegek, pecsétek, címkék, reliefek, betűk,

jelek, szalagok és minden egyéb jelvények, amelyek arra szolgálnak, hogy az ipari termékeket vagy árúkat megjelöljék.»

Ezen általános rendelkezéshez igen gazdag joggyakorlat fűződik, amely — minthogy különböző bíróságok vettek részt annak létesítésében — egyes kérdésekben könnyen érthetőleg ellentétes ugyan, azonban a főbb vonásokban erős alapelveket fejlesztett ki. Mint szóvédjegyek, elsősorban az önkényes és eszményi elnevezések részesülnek oltalomban. Önkényes elnevezésnek tekintendők az olyanok «amelyek kónyszeritőleg nem ösztönöznek azon tárgy magunk elé képzelésére, amelyre vonatkoznak, amelyek az árú nemét vagy természetét nem jelzik, amelyek az árútól magától annyira függetlenek, hogy ezeket egy más megjelöléssel is meg lehet nevezni.» Nem oltalmazhatók azok a megjelölések, amelyek szükségesek, vagy szokásosak. Ezzel szemben minőség- vagy rendeltetésjelző szavak is oltalomképesek lehetnek, ha valamely különleges, jellegzetes alakot mutatnak föl. «Ami ilyen esetben a védjegyet alkotja, az nem a megjelölés mint ilyen, hanem az új alak, amelyet fölmutat. Ez oly magától értetődő, hogy fölösleges külön kiemelni.» (Bordeauxi törvényszék 1902. jun. 2.)

Bejegyeztettek a következő szavak : Abrieotine likőrre, Cordon rouge likőrre, Raffiné szappanra, Acaténe iáncnélküli kerékpárokra, Rasoir ideale borotvára, Dissolvine oldószerre, Autocopiste másolókészülékre, Cacao ohouova likőrre, Antirhume cukorkára, Bloc szappanra, Société sajtra, Superior, Extra, Excelsior szavak különböző árúkra stb.

Nem lajstromoztattak: Sublime keztyűkre, Miel de Chine illatszerre, Comprimés pezsgöporra, mert ez az elnevezés a gyógyszerészek körében szokásos.

5. Nagybritannia. (L. Kerly, The law of trade-mark and trade-name.) Angliában 1875-ig csak általános védjegyjogi oltalom állott fönn. Ez a későbbi törvényhozások által is érintetlenül hagyatott. Az alaki védjegyoltalom igen tág és a védjegytulajdonosnak valóságos privilégiumot biztosít a jelvény használatára az összetévesztés elleni oltalom követelményein túlmenőleg is. A német védjegytörvény 13. §-ában lefektetett azon korlátozás, amely az oltalmat a tulajdonképeni védjegyfunkcióra szorítja, az angol jogban ismeretlen úgy, hogy a szó tulajdonosától nyilatkozatot is követelnek, mely szerint a részére bejegyzett megjelölésnek (pl. helynévi megjelölésnek) használatát bizonyos tekintetbon (tehát pl. helynévi adatok gyanánt) kizárólagos joggal nem fogja igényelni. Innen magyarázható az angol joggyakorlat iránya is, amely a védjegyek vizsgálatánál nagy szigorúsággal jár el. 1898-ban a Solio szóvédjegy ügyében hozott fölsőházi határozattal változás állott be. Ez alkalommal az előbbi joggyakorlattal ellentétben elismertetett, hogy egy szó dacára az árú minőségét jelző voltának, megkülönböztető képességgel bírhat. Csak az kívántatott meg, hogy a szó «újonnan alakított» szó