Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-07-15 / 14. szám
612 SZABADALMI KÖZLÖNY. 14. szám. mertette. Előadásából megállapítható, hogy az acetylén manapság kisebb községek s városokban a legolcsóbb világítási módnak tekinthető, így pl. Németországban köbméterként 2.00—2.66, Franciaországban 1.15—3.80 és Ausztria-Magyarországban 1.30 — 2.50 koronába kerül. Az acotylén veszélyeket nem rejt magában, minthogy központosán elrendezett telepeknél robbanások nem szoktak előfordulni. Egyébként az általa közölt adatok szerint a világon 900 acotylénközpont működik. Franciaországba az 1909-ben létesült 10 központtal szemben 1910-ben 21 új központ létesült, Németországban ellenben 1909-ben 21 központtal szemben 1910 ben egyetlen egy új központ sem. Szerinte az acetylén előnnyel használható fűtési és főzési célokra is. Kisebb házitelep Németországban 34000 körül van, Franciaországban 30000 és Ausztria-Magyarországban 15000. Ezeknél az acetylón termelési árát köbméterenként 1 koronára teszi úgy, hogy ily telepekkel szemben olcsóság tekintetében egyetlen más világító mód som versenyezhet. Dezsényi, a salgótarjáni kőszénbánya rt. igazgatója, az acetylénnek a bányászatban való alkalmazásáról szólott. Az acetylénvilágítás a bányászatban csak nehezen törhetett magának utat, minthogy eleinte az acetylén könnyű robbanékonyságától való félelem tartotta az illetékes köröket ezen világítóanyagtól vissza, de már 1904-ben a lothaiingiai ércbányákban oly sikerrel használták ezeket, hogy 1906-ban ugyanott 6000 drb. acetylénlámpa állott alkalmazásban. Midőn ezen siker a szaklapok útján bányászati körökben ismertté lett, az acetylénlámpa is mindjobban elterjedt a bányászatban Ezen lámpákkal nálunk első sorban Anna-völgyben kísérleteztek oly eredménnyel, hogy már rövid idő múlva 1000 lámpánál több állott alkalmazásban, a bányalégmentes bányáinkban annak alkalmazása is mindjobban elterjedt. Előnyeik a bányászatban röviden abban foglalhatók össze, hogy fényük erősebb, mint az olajlámpáé, nem kormoznak s olcsóbbak, mimellett még az is figyelembe veendő, hogy kevesebb oxygént fogyasztanak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az egész világon, kb. 1500000 bányász dolgozik bányalégmentes bányákban, melyekben nyitott acetylénlámpák minden nehézség nélkül alkalmazhatók, könnyen belátható, hogy mily nagy tere nyílik az acetylén- és karbid-ipárnák termékei értékesítésére, különösen még, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy egy bányász évi karbidszükséglete 60 kilogrammra tehető, mely fogyasztás alapul vétele mellett az acetylénvilágításnak a bányászatban való általánossá válása esetén a bányák évi karbidszükséglete 900000 min. ra volna tehető. E mennyiség a mai világtermelésnek kb. 36 százalékát tenné ki. Sajnálatosnak tartja, hogy bányalégben használható biztonsági acetylénlámpát, mely az acetylénnek és karóidnak a bányászatban még nagyobb teret biztosítana, előállítani, illetve szerkeszteni mind ez ideig nem sikerült, ép azért szerinte a karbid- és acetyléniparnak még nagy áldozatok árán is arra kellene törekedni, hogy jó és használható acetylén biztonsági lámpák szerkesztessenek. Erre való tekintettel a kongresszus kimondotta, hogy biztonsági acetylén bányalámpák szerkesztését szükségesnek tartja, s e kérdésre az illetékes szakkörök figyelmét föl fogja hívni. Dalén stockholmi igazgató «Az acetylén alkalmazása a tengeri világításnál» című közlése kapcsán oly világitószerkezetet ismertetett, melynek segélyével nembranos kamara útján önműködő intermittálós világítás létesíthető, mely akár jeladásokra, akár pedig különböző világítási célokra különösen a tengerészeiben alkalmazható. Az előadással kapcsolatban bemutatták ezen rendszernek különböző tengori világítóeszközökben való alkalmazhatóságát is. Az önműködő gyujtóezerkezetek és fölvillanó lámpák a hajók, kikötők, bóják világításához már ma is igen tökéletesek úgy, hogy az acetylen-, illetve karbidiparnak e téren való érvényesülésére is biztos kilátás van. A kongresszus második napján a világitási szakosztály ülésén Friedmann J. bécsi mérnök ismertette az aeetylén-dissous alkalmazását elősegítő vívmányokat. Előadásának veleje, hogy Ausztriában az acetylénfogyasztást a hegesztő (autogén) ipar vau különösen hivatva előmozdítani, ámde erre a célra első sorban az aeetylén-dissous jöhet csak számításba, üzembiztonságánál és szállíthatóságánál fogva. Ez utóbbi körülmények továbbá lehetővé teszik, hogy még más célokra is előnnyel alkalmaztassák. Különösen a vasúti jelzőkészülékeken, a lokomotivok világításánál, a tengeri világításnál, és végül a tengeri halászatnál is. Mint különös újdonságot említi föl, hogy oly dissous-kandeláberck is létesittetnek, melyek csővezeték nélkül egyetlen gáztöltéssel 400 órás világítást tettok lehetővé. Vasút-, waggon- és lokomotív-világítás címén Kuchel különösen arra mutatott rá, hogy a waggonok világításában az acetylén térfoglalása a karbid árak redukálásával volna elérhető, minthogy az acetyléninvertlángzók, melyek kevesebb gázt fogyasztanak, nem alkalmazhatók oly előnyösen a waggonok világításánál, mint a több gázt fogyasztó nyitott zstrkőlángzók, melyek azonban nagyobb gázfogyasztással tarthatók csak üzemben. A továbbiak folyamán kívánatosnak jelezte acetylénnek a lokomotivok lámpáiban való általánosabb alkalmazását is, amivel az üzembiztonság fokozható lenne, s csökkennék a vasútak- anyagi károsodása a kártételek folytán. Sándor F. zágrábi tanár szólott ezután, ismertetvén az acetylénipar fejlődését Horvátországban. Az ezen előadás kapcsán megindult vita eredményeként megállapítható, hogy az acetylénvilágítás elterjedése nem annyira a hivatalos támogatástól várható, mint inkább a szakemberek tevékenységétől.
