Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-06-01 / 11. szám
11. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 471 rendszerint a hatóság valamely intézkedése elleni panaszról vagy előterjesztésről van szó, nem kell meghatalmazás; a meghatalmazási viszonyt eléggé igazolja, hogy az illető ügyben az ügyvéd lép föl, ezért elegendő a gyakorlatban a beadványnak az ügyvéd által való ellenjegyzése. Házastársak és jegyesek között kiállított meghatalmazásoknál, vakok, siketnémák, olvasni nem tudó siketek, vagy írni nem tudó némák által kiállított mindennemű okiratnál sth. stb. már közjegyzői okirat szükséges. A megbízás azon sajátsága, hogy tehervállalással járhat, vagy hogy visszaélésekre adhat alkalmat, vezették az egyes törvényéé törvényhozásokat az alakiságok követelményeinek fölállítására és e meggondolások indokolják azokat. Ott, hol о meggondolások fönn nem forognak, nem is indokolt a meghatalmazásnak alakiságokhoz való kötése. Ebből a szempontból vizsgálva a szabadalmi ügyekben adott meghatalmazásokat, azt vagyok kénytelen konstatálni, hogy a meghatalmazásnak alakiságokhoz való kötése nem mindig indokolt. Indokolt a szabadalomra vonatkozó jog átruházására, lemondására irányuló jogcselekvónyeknél, de semmiképpen sem indokolt a találmányi bejelentés eszközlésére irányuló eselekvényeknél. E tekintetben a szabadalmi törvény végrehajtására vonatkozó rendelet 5. §. igen helyes nyomon jár, midőn a magyar korona területén kiállított okiratok közül csupán azoknak a hitelesítését követeli meg, melyek a szabadalom átruházását a gyakorlatbavételt és használat átengedését tárgyazzák. A találmány bejelentésével semmilyen teher vállalása nem jár, azáltal a megbízó csak új jogokat nyer. Másrészt pedig nem is tehető föl valakiről, b°gy egy más valaki nevében, annak részére megbízás nélkül új jogokat fog keletkeztetni. A szabadalmi bejelentéseknél tehát a meghatalmazás alakiságokhoz való kötésének igazi törvényhozói indoka teljesen hiányzik. Annál inkább áll ez, mert a képviselő jogkörét a törvény határozottan körülírja. Az csakis a megbízó levelében megjelölt szabadalom engedélyezésére, föntartására, a büntető eljárásnak csakis ezen szabadalom megsértése miatti megindítás indítványozására, ezen szabadalom ellen indított megsemmisítési és megvonási keresetek és oly határozatok átvételére terjed ki, melyek kizárólag ezen szabadalomra vonatkoznak. Emellett azonban óriási kellemetlenséggel, időveszteséggel és gazdasági kárral is jár eme követelmény föntartása, különösen akkor, ha, mint ezt a hazai gyakorlat teszi, konzuli vagy követségi fölülhitelesitést kíván meg. Konzul csak igen kevés helyen van, követ még kevésbé és ha már van, rendszerint nem ismeri közvetlenül a hitelesítésre szoruló felet. A fél tehát a közjegyző, bírósági elnök, megyei (tartományi) főnök, igazságügyminiszter láncolatát kénytelen megfutni, míg a konzuli vagy követségi hitelesítéshez jut. Ez nem túlzás ; bármely külföldi szabadalomtulajdonos ügyére vonatkozó iratok igazolják ez állítást. Arra a furcsaságra, hogy az Amerikából érkező meghatalmazásokon igen gyakran előfordul, hogy a magyar hatóságnak szánt magyar nyelvű meghatalmazást az ottani közjegyző (pl. Chicagóban, Singer Berthold, Illinois állam közjegyzője) magyarul hitelesítette, az ő aláírását pedig a magyar állam közege, a magyar-osztrák konzul németül fölülhitelesítette, nem szándékozom kitérni, hanem rámutatok arra a nagy kárra, mely támadhat akkor, midőn sürgős intézkedésről van szó. A szabadalmi ügyeknél napokon, órákon, sokszor még perceken is nagyfontosságú kérdések fordulnak meg és akkor egy közjegyzőn, bírósági elnökön, megyei (tartományi) főnökön, igazságügyminiszteren és konzulon át vezető körsétára küldjük. Sem a szabadalmi törvényjavaslatnak a ház elé benyújtott indokolásából, sem az igazságügyi és közgazdasági bizottságnak véleményéből, sem pedig a képviselőházi tárgyalásokból nem tíinik ki ezen rendelkezés indoka. A 15. §. ez intézkedése fölött sehol egy árva szó említés nem esett. Az államra ezen követelmény föntartásából semmilyen előny nem származik, ellenkezőleg csak kár : mert a fél sok esetben inkább lemond a bejelentésről, semhogy magát ezen költséges és időrabló fáradtságnak alávesse, miáltal pedig az állam elesik a díjaktól, az ügyvédi és szabadalmi ügyvivői kar pedig a kereseti alkalomtól. III. S ezen indokolatlan, a feleknek kellemetlenséget okozó és az országra gazdasági kárral járó gyakorlat onnan támadt, hogy a szabadalmi törvény végrehajtásáról szóló rendelet a törvény vonatkozó rendelkezéseivel részben ellentétes intézkedéseket léptetett életbe és a m. kir. szabadalmi hivatal e rendeletet alkalmazta gyakorlatában. A végrehajtási rendelet 5. §. akként intézkedik, hogy a szabadalom átruházását a gyakorlatbavételt és a használatot megengedő magánfelek által kiállított nyilatkozatok kivételével a magyar korona országai területén kiállított okiratok hitelesítése nem kívántatik. Ha az «okiratok» szót az általánosan elfogadott értelmében vesszük és értjük rajta az írásbeli nyilatkozatokat általában, érteni kell rajta a meghatalmazást is. Szemben a szabadalmi törvény 31. §-al, mely határozottan akként rendelkezik, hogy a meghatalmazásnak,ha nem a fél személyesen nyújtja be a bejelentést, hitelesíttetnek kell lenni, a végrehajtási rendeletnek nem volt jogában ezt statuálnia. De nem volt jogában statuálnia azt sem, hogy a külföldön kiállított okiratok kellően hitelesítve, és ellenkező államszerződési megállapodás híján csak konzuli fölülhitelesitéssel fogadhatók el, mert a szabadalmi törvény 15. §. csak hitelesítésről szól, de nem szól arról, hogy milyen legyen a hitelesítés.
