Szabadalmi Közlöny, 1911 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1911-12-01 / 23. szám
1002 SZABADALMI KÖZLÖNY. 23. szám. vezetője foglalkozik állandóan szabadalmi ügyekkel, tagjai ellenben részben a ni. kir. Curiának, illetőleg a zágrábi hétszemélyes táblának bírái, részben pedig a m. kir. József-múegyetemen a műszaki, illetőleg a természettudományi szaktanárai. A szabadalmi tanácsnak ilyetén szervezése oda vezetett, hogy egyes tagjai rendkívül szórványosan jöttek abba a helyzetbe, hogy szabadalmi ügyekkel foglalkozhassanak, ekkép nem is szerezhettek e téren megfelelő jártasságot, aminek folyományakép a szabadalmi tanács működése épen nem volt fejlesztő hatású joggyakorlatunkra». Nézetünk szerint abból, hogy csak a tanács elnöke foglalkozik hivatásszerűen szabadalmi ügyekkel, a tagok pedig curiai bírák és műegyetemi tanárok, nem következik az, hogy az egyes tagok csak szórványosan jöhetnek abba a helyzetbe, hogy szabadalmi ügyekkel foglalkozhassanak. A minősítésnek az elfoglaltságra nincs befolyása s ha azt akarja a tervezet, hogy az egyes tasok gyakrabban jöjjenek abba a helyzetbe, hogy szabadalmi ügyekkel foglalkozzanak, nem a a tagok minőségét kell megváltoztatnia, hanem a szabadalmi tanács elé vihető kérdések számát szaporítania. Ebből a szempontból tehát a tanács eltörlése s a legfölsőbb fokon való Ítélkezéssel a közigazgatási bíróságnak a megbízása nincsen megokolva, A további indokolásban még két tárgyi ok található. Az egyik a szabadalmi ügyek természetére vonatkozik, mire nézve azt mondja a tervezet, hogy «a szabadalmi ügyekben a magánjogi kérdéseken kívül nagyjelentőségű közjogi kérdések is szerepet játszanak, miért is leghelyesebb az, ha fölsöfokon az a bíróság Ítélkezik, amely a közjogi és közigazgatási pörökben való bíráskodásra van hivatva, t. i. a magyar közigazgatási bíróság. «Ezt az állítását vizsgálva a tervezetnek, megállapítható, hogy annak úgy a kiindulási alapja, mint az arra épített következtetés is tarthatatlan. A szabadalmi ügyekben ugyanis nagyjelentőségű közjogi kérdések egyáltalán elő sem fordulnak. A szabadalmi ügyek első és legfőbb sorban is szabadalomjogi természetitek, de ezt a tervezet elhallgatja. Fölemlíti azonban a magánjogi tulajdonságot és ezenkívül a közjogi természetet is, mely utóbbi szabadalmi ügyekben egyáltalán elő nem fordul. Tehát az alapot a tervezet helytelenül állítja föl, de helytelen a tervezetnek a következtetése is. Ugyanis, ha a magánjogi kérdések olyan fontosak, hogy azokat a tervezet külön fölemlíti, akkor azok legfölső fokon inkább a kir. Curia Ítélkezésére tarthatnának számot, de nem a közigazgatási bíróságra, melyről még a tervezet sem állítja, hogy magánjogi pörökben Ítélkezik. A másik tárgyi ok, amit a tervezet a közigazgatási bíróság mellett fölhoz, abban a kijelentésben áll, hogy a szabadalmi ügyek a közigazgatási jelentésben áll, hogy a szabadalmi ügyek a közigazgatási bíróságnak olyan tanácsára bízatnának, amely a bírói hivatal betöltésére képesített hét tagból áll, amelynek tehát már összetétele is biztosítéka annak, hogy Ítélkezése a hozzáfűzhető követelményeknek mindenben eleget fog tenni és a szabadalmi jogot helyes irányba fogja fejleszteni. Ennek az állításnak az alapja teljesen hiányzik. Mert, hogyha a mai szabadalmi tanács Ítélkező tanácsainak az összeállítását vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy ez a bírói kvalifikáeiójú elnök és négy curiai bíró mellett két műegyetemi tanárból All. Tehát a műszaki tag szavazata 4 jogi tag szavazatával áll szemben és így teljesen érthetetlen, hogy a négy curiai bíró és az elnök együttesen miért nem képesek két szavazattal szemben a szabadalmi jogot helyes irányban fejleszteni, mikor kvalifikációjuk van legalább is olyan magas, mint a közigazgatási biráké és miért fog majd ez a jog helyes irányban fejlesztetni akkor, ha a jogi tagok szavazata négyről hatra emeltetik föl. A tervezetnek ez az állítása tehát ugyancsak nem indokolja a szabadalmi ügyeknek lefölsőbb fokon a közigazgatási bírósághoz való utalását. Különösen nem okolja meg akkor, amikor maga a tervezet indokolása kijelenti, hogy a gyakorlati élet tanúságai szerint «a műszaki és jogi képesítésű erők működésének a hivatal keretében való kombinálása minden irányban helyesnek bizonyult. A másik csoportja a tervezet indokainak szervezéstechnikai, más szóval pénzügyi természetű. E tekintetben a tervezetnek az az álláspontja, hogy költségkímélés szempontjából műszaki képesítésű bíráknak a kinevezését fölöslegesnek tartja, hanem a műszaki elemet a tervezet akként kívánja hasznosítani, hogy a tanács üléseire szakértőt hivatna meg. Azt állítja a tervezet, hogyha csak az az összeg fordíttatik ily szakértők díjazására, amelyet négy-öt műszaki bíró kinevezése fölemésztene, a díjazás igen megfelelő összegben állapítható meg és így a kiadás kérdése sohasem fogja megakadályozni a reátermett, minden tekintetben hivatott szakértők igénybevételét. Az esetről-esetre meghívott szakértő azonban a műszaki bírói elemet egyáltalán nem pótolhatja. A kérdés pénzügyi oldalára nézve pedig megjegyezzük, hogy a szakértői közreműködés, amely a kérdések egész komplexumára kiterjed s amelynek teljesen laikusokat kell kioktatnia, tehát szükségképen nagy terjedelmű alapos munkának kell lenni, csekély díjazásért nem lesz megszerezhető, legkevésbbé egy már jó hírnévnek örvendő szakembertől. S ha meggondoljuk, hogy a tervezet a közigazgatási bíróság elé tartozó ügyeket lényegesen szaporítja és minden egyes ilyen ügyben drága, talán több ezer koronára rúgó szakértő igénybevételét kontemplálja, a megoldás ezen módjának olcsósága legalább is kétséges, annál is inkább, mert a közigazgatási bíróságnál egy megfelelő tanács alakítása szintén csak új tagok kinevezésével történhetik, minthogy föltehető, hogy a híróság tagjai munkával el vannak látva s a szabadalmi ügyeknek a tervezetben kontemplált megszaporodott számban való egyszerű áttétele nem képzelhető. Egy
