Szabadalmi Közlöny, 1910 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1910-10-15 / 20. szám
20. szám. SZABADALMI KÖZLÖNM 703 tágabb köre állana e célra rendelkezésre; viszont figyelembe veendő, hogy az ipari érdekeltségek bizalmatlansággal vannak az ideiglenesen alkalmazott birák irányában. Föltehető az is, hogy a technikus bírák csak nehezen fogják magukat a szakértő útján történő bizonyítás elrendelésére elhatározni, mert az ilyen bizonyítás elrendelésével saját tudásuknak hiányos voltát volnának kénytelenek beismerni. A fölebbviteli fokokban következetesség szempontjából ugyancsak ilyen vegyes bíróságokat kellene szervezni és itt újból a már ismertetett nehézségekkel találkoznánk. A szabadalmi bitorlások szempontjából sem forog fönn szükség külön bíróságokra, mert 1907-ben á bitorlási panaszok összes száma 15-re, a használati mintákra vonatkozók pedig 27-re rúgott az egész birodalom területén. Beismeri, hogy az igazságügyi szervezet terén bizonyos reformok lennének szükségesek, amelyek az érezhető bajokon segítenének. Célszerű intézkedésnek tartja a porosz igazságügyminiszternek 1907. évi okt. 11. rendeletét, amelynek alapján némely iparjogi ügyek bizonyos bíróságoknál központosíttattak. Kívánatosnak tartja azonban ennek a központosításnak törvényhozási úton való kimondását és az illető bíróságok hatáskörének a kiterjesztését abban az értelemben, hogy nemcsak szabadalmi és használati mintaügyekben, hanem azokban a vitás ügyekben is döntsenek, amelyek a védjegyjog, ízlési mintaoltalom, a tisztességtelen verseny és a szerzői jog körébe tartoznak. Fontosnak és reformálandúnak tartja a birák szélesebb körű kiképzésének az ügyét. Nézete szerint annak, aki a bírói pályára lépni kíván, a jogi tanulmányok befejezése után műszaki ismereteket is kell megszerezni. Ezért kimondandó volna az illetőkre, hogy valamely műegyetemen bizonyos tantárgyakat kötelesek hallgatni, a szabadalmi hivatalnál pedig gyakorlati ismereteket kötelesek szerezni. Rcithenau véleményét abban összegezi, hogy az iparjogvédelem terén támadó pörös kérdések elbírálására nincsen szükség külön bíróságokra. A harmadik szakvéleményt Gahn dr. jogtanácsos (Nürnberg) adta. Cahn kifejti, hogy az iparjogvédelem terén jelentkező törekvés külön bíróságok fölállítása iránt ugyanarra az okra vezethető vissza, amely a többi iiyen törekvéseknek szülő oka, t. i. az, hogy bizonyos osztályok, amelyek inferioris helyzetben vélnek lenni, arra törekednek, hogy magasabbra jussanak és azt az osztályt támadják, amelyről azt hiszik, hogy a törvény vagy szokás kedvezőbb elbánásban részesíti. Ismerteti a frankfurti, kölni és hamburgi kongresszusok e tárgyban hozott, a külön bíróság eszméjét pártoló határozatait, amelyeknek a lipcsei kongresszusnak ellenkező értelmű határozatát szembeállítja, annak kiemelése mellett, hogy utóbbi helyen a tekintélyes testületek egész sora foglalt állást a külön bíróság eszméje ellen. Ellenzi ezt nemcsak a porosz, hanem a bajor igazságügyi kormányzat is. A bajor minisztérium a birák mikénti képeztetése kérdésében is foglalt el állást, amennyiben szükségesnek tartja, hogy a jogász gazdasági téren valamely köz- vagy magánintézeténél, esetleg valamely vállalatnál való közreműködés által gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat szerezzen. Utal arra, hogy a jogász állandó érintkezésben van a kereskedelem és az iparosság tényezőivel, hírlapi közlések, a mindennapi élet eseményeinek megfigyelése és a felekkel való érintkezése útján módjában van a forgalmi és műszaki élet jelenségeit megismerni. A műszaki kérdések a biró érdeklődését ép úgy lekötik, mint a műszaki emberét. Elvitázliatlan tény, hogy a Reichsgericht igazságszolgáltatása közmegelégedést kelt, és hogy az iparjogvédelem mai kialakulása első sorban a jogászok érdeme. Téves vagy legalább is túlzott az az állítás, hogy a jogász nem érti meg a szakértőt és ezért technikus birótársa személyében tolmácsra szorul. Megengedi, hogy a szakértőkhöz intézett kérdések néha nem állják meg a kritikát. Ezen az állapoton azonban a porosz igazságügyminiszteriunmak 1907. évi rendelete sokat javít. A törvénykezés egyik további fontos föltétele, hogy képzett szakértők álljanak a bírónak a rendelkezésére, amit csak úgy lehet elérni, ha azokat jobban díjazzák, mint eddig. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a rendes bíróságoknál a pörök sokáig elhúzódnak, megjegyzi, hogy ennek oka gyakran abban rejlik, hogy a szakértők véleményeik megszerkesztésére túlhosezú időt vesznek igénybe. Egyébként arra utal, hogy a szabadalmi hivatalnak vegyesen szervezett osztályai sem dolgoznak valami gyorsan. Nézete az, hogy az átlagosan képzett technikus nem alkalmas arra, hogy bírói állást betöltsön, amit nem szemrehányáskép mond, mert hiszen csak a zseniális elme bir a tőle távol eső hivatás mezején a középszerűségen túlemelkedni. Cahn véleményében oda konkludál, hogy külön bíróságokra nincsen szükség. A három előadó közül, akik a tárgyalást bevezették, kettő a külön bíróság ellen, egy pedig fölállítása mellett foglalt állást. Degen dr. (Lipcse) előadó abból indult ki, vájjon a technikusoknak birói minőségben történő bevonása előnyökkel járna e és amennyiben erre a kérdésre nemmel kellone felelni, vájjon vannak-e eszközök, amelyeknek segélyével a jogszolgáltatás a mai igazságügyi szervezet keretében előbbre vihető. Első sorban megállapítja, hogy a külön bíróság intézményéből nem hárulnának előnyök az igazságszolgáltatásra általánosságban; ezt magok az eszmének hívei sem állítják. Ellenben bizonyos, hogy a bírósági intézményeknek szétdarabolása a jogszolgáltatás lassankinti hanyatlásának veszélyét rejti magában. Ezért a szakbiróságok intézményét még oly jogterületen is ellenezni kell, ahol attól bizonyos érdekkörökre nézve kedvező eredmények várhatók. Az iparjogvédelmi ügyekre kihatólag a külön bíróság nem hozhat előnyöket. De még ennek mikénti szer-I
