Szabadalmi Közlöny, 1910 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1910-10-15 / 20. szám

700 SZABADALMI KÖZLÖNY 19. szám. A kérdésnek kellő előkészítése végett szaktekin­télyektől vélemények kérettek be úgy, hogy a XXX. jogászgyűlésnek módjában állott három ily szakvé­leményt tagjai elé terjeszteni. Végeredményében mindhárom vélemény a külön biróság ellen foglal állást. Az első szakvélemény, amely az osztrák Stahl-tói (Bécs) ered, a szabadalmi, az ipari minta- és modell­­oltalomra, a védjegyjogra és a tisztességtelen ver­seny elleni rendszabályokra kiterjedőleg oly értelem­ben kívánja a kérdést eldönteni, vájjon Németország és Ausztria ipari érdekeinek szempontjából ajánla­tosnak mutatkozik-e a külön biróság intézménye. Noha — Stahl véleménye szerint — az ide vonat­kozó joganyag a két államban ez idő szerint nem egységesen kezeltetik, az a vezérelv mégis érvényre jut, hogy az ipari szerzői jogokból eredő igényekben és az üzleti forgalom biztonságát veszélyeztető ügyek­ben a rendes bíróságok ítélkezzenek, esetleg a laikus elemnek bevonásával; azokban az ügyekben azon­ban, amelyekben a közérdek szempontjai lépnek elő­térbe, más oly hatóság Ítélkezzék, amely az egy­séges szempontokból kiinduló és lehetőleg központo- j sított igazságszolgáltatást biztosítja. Más célt követ az az újabbi mozgalom, amely a jogi képzettséggel bíró tisztviselőknek ily ügyekben való közreműködését korlátozni és a műszaki egyé­neknek bevonását előmozdítani kívánja. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a technikus állásának a kérdése egyáltalában nem jöhet szóba, mert a jogász­igyűlés tárgyalásaira csak a jog és tudományának h alapelvei, az állam és lakosságának az üdve lehet irányadó. Megállapítja, hogy a fönnálló intézmények ellen panaszok hangzanak el és amiatt is, hogy főleg szabadalmi pörökben helytelen ítéleteket hoz a biró­ság. Az ítéleteknek hol tárgyi, hol jogi, hol mind­két oldala kifogásoltatik. Föltűnő azonban, hogy a panaszok támogatására szolgáló bizonyítókokkal alig találkozunk úgy, hogy azok alapos volta felől kéte­lyek merülhetnem föl. Az elhangzott panaszok száma épenséggel nem nyújt biztos alapot arra a követ­keztetésre, hogy a panaszolt ítéletek tényleg téve­sek, mert a kedvezőtlen ítélet érzékenyen sújtván az érdekeltet, igen érthető, hogy ennek hamarosan ter­jed a híre. Csupán az egyes eseteknek beható tanul­mányozása útján lehetne a téves ítéletek hozatalá­nak okát megtalálni, erre azonban mód nincsen, mert a rendelkezésre álló anyag csak elvont, meg­bízható alapot nélkülöző véleményeket nyújt. Azzal a hiedelemmel szemben, — hogy a műszaki kérdések tárgyalása a jogásznak nehézséget okoz és hogy a műszaki kérdéseknek és jelenségeknek meg nem ér­tése tulajdonképeni oka annak, hogy a jogászok szabadalmi pörökben téves ítéleteket hoznak — azon nézetének ad kifejezést, hogy ennek okát inkább a tény — vagy a jogi kérdéseknek helytelen megol­dásában kell keresni. Merész dolog volna azt állí­tani, hogy a bírói kar összessége vagy többsége nem képes föladatának megfelelni. De, ha a bírói kar képzettsége hézagosnak bizonyulna, úgy intézkedni kell, hogy a bitó a képzettség kellő fokát megsze­rezze. Németországban — így folytatja — az izlési minta, a védjegyoltalom és a tisztességtelen verseny körébe eső ügyek elbírálása nem kíván meg különös szakképzettséget. Szabadalmi ügyekben rendszerint műszaki kérdések is fejtendök meg. De utóbbiaknak az eldöntése nem mindig egyjelentményü a pör ér­demének az eldöntésével, mert sokszor vetődnek föl ily pörben bonyadalmas jogi kérdések vagy a mű­szaki jelleget nélkülöző oly ténykérdések, amelyek fontosabbak, mint a vitás esetnek műszaki kérdései. Egyébiránt miért nem lehetne a műszak ismeretek terén nem képzett biróval kellő magyarázat útján az esetnek lényeges műszaki momentumait megér­tetni ; hisz ez más jogterületeken mindennapos dolog. Igaz, hogy bitorlási kérdésekben a panaszolt tárgy összehasonlítása a szabadalom tárgyával gyakran nehézséget okoz. És valójában a bitorlási kérdések eldöntése körüli nehézségek szülték azt a klvánal- I mat, hogy ily kérdések eldöntésébe technikus bírák befolyjanak. Ezt az eszmét azonban csak akkor pár­tolhatná, ha az egy szabályozott, mindkét fél érde­keit egyaránt megóvó pörrend lényegével össze­egyeztethető volna, más fontos közérdekeket nem sértene és a kifogástalan igazságszolgáltatást bizto­sítaná. Ez azonban nem áll. Az érvényben levő el­járás szerint ugyanis a biró a fontosabb műszaki tényekről a szakértők útján szerez tudomást. Ha most már a szakértő a biró helyét foglalná el, akkor a felek elesnének a dolog szakszerű megítélésének az ellenőrzésétől ; ezt az ellenőrzést azért nem gya- SőröIFátnák, mert a műszaki kérdések a bírák ta­nácskozási szobájában kerülnének megvitatásra, ter­mészetesen a felek bevonása nélkül. Önként értető­dik az is, hogy a műszaki bírák közt fölmerülő nézeteltérés esetén a jogászbiró kénytelen volna az egyik vagy a másik véleményhez csatlakozni, holott jelenleg módjában van több szakértőt is meghall­gatni. De a szakértők útján történő bizonyítás fon- . tartása sem biztosítaná a feleknek közreműködését P- és befolyását akkor, ha a technikus biró a szakértő | 4 véleményétől eltérő álláspontra helyezkedik. A műszaki bírói intézmény megvalósításának egyik további föltétele, hogy a technika minden egyes ágazatából megfelelő képzettségű egyének álljanak rendelkezésre. Ezzel azonban a szakképzett erőknek túlnagy hányada köttetnék le és vonatnék el tulaj­donképeni hivatásától, még akkor is, ha csupán egy központi testület szerveztetnék, amelynek tagjai esetről-esetre rendeltetnének ki az egyes bíróságok­nál történő közreműködésre. Megfontolandó továbbá, hogy a bíróságok elé tartozó szabadalmi ügyekben j nem ritkán az ügy jogi vonatkozású oldala a fon- \ , tosabb. Ebben az esetben a műszaki bírák vagy a jogászok véleménye előtt volnának kénytelenek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents