Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
8 SZABADALMI KÖZLÖNY. 1. szám. jelentés, de ez a körülmény a föntebb fölsorolt előnyökkel szemben nem bírhat döntő jelentőséggel. Idevonatkozólag megjegyezni kívánom, hogy a jelen törvényjavaslat 3. §-ában indokoltnak mutatkozott oly rendelkezést fölvenni, amely szerint az unióbeli külföldi államok polgárait a külföldön már eszközölt találmányi bejelentés alapján megillető elsőbbségi jogot az érdekelteknek a találmány itten való bejelentése alkalmával kifejezetten igénybe kell venniük. Ez a rendelkezés a hazai találmányi bejelentések érdekében ellensúlyozza a külföldiek részére az Unió által biztosított előnyöket azon mértékig, mely az ipari tulajdon nemzetközi oltalmának természetes határát is képezi. Szintúgy a teljes világosság kedvéért és a hazai föltalálok egyenlő elbánásban való részesítését biztosítandó, ugyancsak az idézett szakasz kimondja, hogy a szóban lévő elsőbbségi jogokat belföldiek külföldön eszközölt bejelentés alapján belföldön nem vehetik igénybe. A 4. b) cikk, amely a párisi főegyezménybe a bruxellesi pótegyezmény által iktattatott be, az egy és ugyanazon találmányra más-más országokban megszerzett szabadalmaknak egymástól független voltát mondja ki. Ez felel meg ugyanis egyedül a szabadalom jogi természetének és azon gyakorlati szem pontnak is, mely ahhoz fűződik, hogy a föl találónak módjában álljon szabadalmát minden országban, ahol ilyet szerzett, csak addig föntartani, amíg ahhoz neki ott közvetlen anyagi érdeke fűződik. Az 1895. évi XXXVII. t.-c. megalkotása előtt nem érvényesült ez az elv Magyarországon, amennyiben a régebben fönnállóit szahadalomügyi szabályok az oly szabadalmakra (privilégiumokra) nézve, amelyek már külföldön szabadalmazott valamely találmányra engedélyeztettek, a belföldi szabadalom érvényét függővé tették a külföldi szabadalom fönnállásától, — az 1893. évi XL1. t.-cikk 1. g-ának 4-ik pontja pedig a Magyarországon ausztriai elsőbbséggel engedélyezett szabadalmakra nézve az e részben megállapított viszonosságnak megfelelően kimondotta, hogy azok tartamuk tekintetében az ausztriai szabadalom tartamára vannak korlátozva. A jelenlegi szabadalmi törvényünk azonban a régebbi szabályokban foglalt ez elvet elejtette, minélfogva törvényünk teljes összhaugzásban van az Unió említett határozmányával. Ha szabadalmi törvényünk elvi álláspontjával szemben az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án kötött szerződésben a két állam egymásközti forgalmában ismét az 1893. évi XLI. t.-c. föntismertetett elve érvényesült s ha ehhez képest az idézett szerződés XVI. cikkének 4. pontja értelmében azok a szabadalmak amelyek Magyarországon ausztriai elsőbbséggel vannak bejelentve és engedélyezve, tartamuk tekinteté, ben az ausztriai szabadalom tartamára vannak jelenleg is korlátozva: így ez tisztán a két állam viszonyában fönforgó különleges közgazdasági mozzanatokra vezetendő vissza. Ily képen egyfelől a korábbi szabadalmi szabályok, alapján engedélyezett még fönnálló szabadalmak, másfelől az ausztriai elsőbbséggel engedélyezett szabadalmak érvényességi időtartama tekintetében ez idő szerint is korlátozás áll fönn nálunk. Az Unió-egyezmény 4. b) cikkének rendelkezésénél fogva azonban ez a korlátozás az Unióhoz valócsatlakozás időpontjában megszűnik és az illető szabadalmak tartama a rendes 15 évi érvényességi időtartam szerint igazodik. E kérdés egyébiránt az említett szerződés XVI. és XVII. cikkének megfelelő kiegészítése iránt létrejött s föntebb már megemlített pótszerzödésben, illetve annak törvénybe cikkelyezésével a határozmány szerződéses jellegének megfelelőkifejezett rendezést is nyer. Idevonatkozóia-g reá kell mutatnom arra, hogy az: 1907. évi október 8-iki szerződés XVI. cikkének 4. pontjában foglalt s az Unió-határoziuányokkal ellentétben álló rendelkezésnek — az Unió kötelékében állásunk tartamára való — hatályon kívül helyezésével szemben bőséges ellenértékét képez az Unióhoz csatlakozásunk által megszerzett az az előny, amely a találmányok részére az összes Unió-államokban biztosított elsőbbségi jogban nyer kifejezést. Mihelyt azonban az Unióból kilépnénk, akkor újból hatályossá válnak az 1907. évi október 8-iki szerződésnek az Unióhoz való csatlakozás által hatályukban ideiglenesen fölfüggesztett ama rendelkezései, amelyek, akkor, amidőn föltalálniuk az Unió által biztosított előnyöket már nem élvezik, az 1907. évi október hú 8-án kötött szerződés által megteremtett közgazdasági helyzetben a magyar feltalálóknak s a még kevésbbé fejlett magyar iparnak inkább kedveznek. Az Unió-egyezmény 5. cikke a találmány gyakorlatba vételének kötelezettségére vonatkozik (1. az Unióegyezmény 5. cikkét, valamint a vonatkozó brnxeliesi pótegyezmény 2. cikkét, amellyel az 1883. évi március hó 20 án kelt nemzetközi egyezményhez tartozó zárjegyzőkönyv egy újabbi -íjb) ponttal egészittetett ki). Jelenleg a legtöbb államban a gyakorlatbavételi kényszer fönnáll és a fejlődés általában e rendszer megerősödése irányában halad. Legmesszebb megy e tekintetben Franciaország, ahol a fönnálló törvényes rendelkezés értelmében a megadott szabadalom már abban az esetben is megvonatik, ha a szabadalom tulajdonosa oly külföldön készített tárgyat, amely az ő szabadalmazott találmányának tárgyához hasonló, Franciaországba bevisz. Az Unió-egyezmény 5. cikke a gyakorlatbavételi kényszer intézményét föntartotta, de egyszersmind az Unióhoz tartozó államokra nézve a francia törvény most említett szigorú rendelkezését hatálytalanította úgy, hogy az Unió-államok Franciaországgal való forgalmukban e bénító és terhes határozmány által többé kötve nincsenek.
