Szabadalmi Közlöny, 1909 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1909-06-15 / 12. szám
12. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. ■409 45. cikk. A vétség fönforgása szakértői véleménynyel állapíttatik meg, mihelyt ez megerősíti azt a föltevést, hogy utánzás forog fönn. 46. cikk. Ha néhány ezen törvényben fölsorolt gyanúok forog fönn. a terheltek azonnal letartóztatandók, kivéve, ha 5000 sucre biztosítékot tesznek le; az árúk a bírósági eljárás befejezéséig valamely felelős személynél tétetnek le. 47. cikk. A pénzügyminiszter a védjegy egy példányának csatolása mellett minden vámigazgatót értesít a külföldi védjegy bejelentéséről vagy azon jegy lajstromozásáról. 48. cikk. Ha arról van szó, hogy árúk utánzóit védjeggyel hozatnak be, akkor a vámigazgató azokat, árjegyzékekkel, kimutatásokkal és minden arra vonatkozó írásokkal a polgári bíró rendelkezésére bocsátja. Ezen kötelesség elmulasztása esetén a törvény megsértésében részesnek tekintetik és 500 sucreig terjedhető pénzbüntetéssel felelősségre vonható. A büntetést a pénzügyminiszter szabja ki. 49. cikk. Ha az árú más országból liozatik be, mint amely a 16. cikkben tett kérvényben meg van jelölve, akkor a jogi vélelem az, hogy utánzott védjegyet visel. 50. cikk. A védjegyek utánzására szolgáló minden gép vagy eszköz bíróilag elkoboztatik. 51. cikk. A jelen törvény keltéig belajstromozott védjegyek 20 évig maradnak érvényben, ezen idő j alatt a jelen törvényben fölsorolt előnyöket élvezik és ugyanazon korlátozásoknak vannak alávetve. Az említett lajstromozásokat a jelen cikkben említett 20 év lejártával meg kell újítani. Minden ezen tárgyban kibocsátott törvények hatályon kívül helyeztetnek, még akkor is, ha a jelen törvénnyel ellentétben nem állanak. —Ks— A szabadalmi hivatal határozatai. XXI. Megállapítási kérelem tárgyában a bírói osztály és a tanács által hozott határozatok. 927/909. A bírói osztály megállapította, hogy a L. O. által leírás és rajzban bemutatott mótor a XXVIII. köt. 426. lapszámú szabadalom 1. és 3. igénypontjába nem ütközik. Indokok: A XXVIII. köt. 426. lapszámú szabadalom 1. és 3. igénypontjából, valamint a szabadalmi leírás idevonatkozó részéből első sorban azt állapította meg a bírói osztály, hogy az idézett szabadalomban védett munkaeljárás lényeges momentumait a következő munkafázisok képezik: 1. a levegőnek jóval a gyuladási hőmérséklet fölé való komprimálása, 2. a tüzelőanyagnak bevezetése és elégetése isothermikus módon. Másodsorban azt állapította meg a bírói osztály, hogy sem a levegőnek a gyuladási hömérsék fölé való komprimálása, sem az isothermikus elégetés egymagában nem képezi a szabadalom tárgyát, hanem ezek együttes alkalmazása, azaz kombinációja, ami kitűnik a szabadalmi leírásból, hol a szabadalom tulajdonos elismeri, hogy találmányának bejelentése előtt már ismeretesek voltak oly mótorok, melyeknél a kompresszió a gyuladási hőmérséklet fölé történt. Az ismertetett munkafolyamat tehát egy ismert és egy új, eddig nem alkalmazott fázis összetételéből áll. A megállapítást kérő fél motora ezzel szemben a következő lényeges jellemző adatokkal bíró munkafolyamattal dolgozik: 1. a levegőnek a gyuladási hőmérséklet fölé való komprimálása, 2. a tüzelőanyag bevezetése és elégetése állandó nyomás mellett, azaz isobarikus módon. Összehasonlítva ezen munkaeljárást a hivatkozott szabadalomban védett munkaeljárással, azt találta a bírói osztály, hogy a megállapítást kérő fél munkaeljárását képező kombináció lényegesen eltér a szabadalomban védett kombinációtól, amennyiben abból csak az egyébként már ismert elem van megtartva, míg a kombináció másik eleme az isothermikus elégetés, attól technikailag teljesen eltérő elemmel van helyettesítve. Minthogy pedig szabadalomjogilag, valamely kombináció csak akkor azonos egy másikkal, ha annak lényeges elemei s azok sorrendje is megegyezők, ez pedig a jelen esetben hiányzik, ennélfogva a kért munkaeljárást azonosnak tekinteni nem lehetett s ehhez képest ki kellett mondani, hogy a megállapítást kérő által leírás és rajzban bemutatott mótor a XXVIII. köt. 426. lapszámú szabadalom 1. és 3. igénypontjába nem ütközik. A szabadalomtulajdonos a tárgyalás során azzal védekezett, hogy az ő motoránál ugyanaz a munkafolyamat megy végbe, mint aminőt a megállapítást kérő leír s ha abban a véleményében, hogy az égés alatt a sűrítési hőmérséklethez képest lényeges hőemelkedés nem következik be, tévedett is, ez a körülmény nem bír fontossággal, mert a ténybeli cselekmények a mérvadók, ezek pedig a két inótornál azonosak. Ezen védekezést a bírói osztály azonban el nem fogadhatta. A leírásban a szabadalomtulajdonos különösen kiemeli, hogy az előtte ismert eljárásokra nézve az karakterisztikus, hogy az elégés folytán és ezalatt a nyomás és hőmérséklet emelkedik, míg ő nála a legmagasabb nyomás és hőmérséklet a kompresszió folytán éretik el és a tüzelőanyag bevezetése a levegőtömeg egyidejű expanziója mellett, oly módon szabályoztatik, hogy az expanzió okozta lehűlés az egyenként behulló tüzelőanyagrészecskék elégetéséből származó meleg által azonnal kiegyeulíttetik.
