Szabadalmi Közlöny, 1908 (13. évfolyam, 1-37. szám)

1908-04-18 / 16. szám

16. szám.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

285

tozik 7,371.099 m.; használati mintaügyekre 755.142 m.; árújegy ügyre 468.070 m. Kiadások kerek számban 4,352.762 m. (előző évben 3,932.650). A kiadást a bevételből levonva, marad eredményül: -j- 4,466.857 márka.

— A védjegyoltalom Mexikóban. Hirlapi közlemények nyomán megállapíthatjuk, hogy azok az állapotok, amelyek Mexikóban a védjegyoltalom terén észlelhetők, nem mondhatók kielégítőknek. Erre vall az északamerikai Egyesült-Államok mexikói főkonzula által a saját kormányának tett ama jelentés is, amelyben az 1903. évi aug. 25-iki védjegytörvény hézagos voltára rámutat és iparüző honfitársainak azt ajánlja, hogy védjegyeiket Mexikóban minél előbb lajstromoztassák. A lajstromozás szükségessége mellett főleg az a körülmény szól, hogy a törvény 2. §-a a kizárólagos használati jogot annak biztosítja, aki a védjegyet az előírt alakiságoknak megfelelően leteszi, illetve belajstromoztatja, tekintet nélkül az igénylő személyére, aki a lajstromozás útján esetleg jogtalanul jut valamely védjegyhez. Nevezett főkonzul az ebből eredő visszásságok jellemzésére egy esetet hoz föl, mely szerint az Egyesült-Államoknak egyik tekintélyes iparvállalata, mely évek óta cipőárukat importál Mexikóba, azt az értesítést vette valamelyik mexikói konkurensétől, hogy az árúknak további bevitelét szüntesse meg, mert különben annak a veszélynek teszi ki magát, hogy árúit elkobozhatja és pedig azon védjegy alapján, melyet a mexikói cég a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál a maga részére bejegyeztetett, holott ez a védjegy nem a Mexikóban, hanem az Egyesült-Államokban székelő iparvállalatnak a jogos tulajdona. —p—

— A tisztességtelen versenyről szóló német törvény novellája. Lapunk f. é. 2. számában közöltük a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosítását tárgyaló németbirodalmi törvényjavaslatot. A német sajtó, kereskedelmi kamarák és mindenféle egyesületek beható tárgyalás alá vették a módosításokat és kritikájuk sok tekintetben lesújtó a törvényjavaslatra. Legutóbb a «berlini kereskedők idősbjei» hallatják szavukat, akik kijelentik, hogy a törvényjavaslatot elvetik. Az a nézetük, hogy a benne foglalt büntető- és polgári jogi rendelkezések a modern forgalmi életbe csak nyugtalanságot és bizonytalanságot visznek be és arra valók, hogy a kereskedő kezdeményezésének, tetterejének és mozgékonyságának gátat vessenek; az oltalomra irányuló rendelkezések sohasem fogalmazhatók meg annyira tüzetesen, hogy a valódi tisztességtelen versenyt teljes bizonyossággal utólérjék, sőt e rendelkezések bosszantó vagy zaklató iparüzök kezében fegyverül szolgálhatnak a nekik kényelmetlen verseny ellen. A javaslat azonkívül igen nagy büntetéseket szab ki, amihez még hozzájárul, hogy a büntető poros eljárásban a kereskedők közreműködése nem is vétetik igénybe, holott a tisztességtelen verseny elleni pörökben ez

föltétlenül megkívánható. A javaslatnak a végeladásokat szabályozó rendelkezései teljesen félreismerik a vógeladások gazdasági jelentőségét és szükségességét. Az az új rendelkezés is igen aggodalmas, amely szerint az iparos, ha egy alkalmazottja versenykeltós céljából közölt adatokat, emiatt abbanhagyási pörbe fogható; az a vélekedésük, hogy az üzleti erkölcs emelésére sokkal célszerűbb, ha a versenytől érintett iparos az alkalmazott gazdáját legelőbb annak tettére figyelmezteti s fölszólalúsával az ügy földerítését igyekszik elérni; az alkalmazottnak gazdája érdekében kifejtett működését az új 2. §. rendelke zése csak meg fogja bénítani, mert állandóan azt várhatja, hogy gazdája ellen abbanhagyás iránti eljárást indítanak, ami az üzlettulajdonos és alkalmazottja közti viszonyt bizonyára nem fogja előmozdítani. Ilyen értelemben a kereskedelmi testület a kancellárhoz föliratot fog intézni.

Nakamatsu programmja. A Japánországban megjelenő «The Industrial Property» febr. 3-iki száma szerint Morio Nakamatsu. a japán szabadalmi hivatal új igazgatója, kineveztetése alkalmából lakomát adott, amelyen a tisztviselőkön kívül a földmivelés- és kereskedelemügyi miniszter is résztvett. Nakamatsu ez alkalmat fölhasználva, jövőbeli működéséről mintegy prograramot adott. Beszédében rámutatott arra, hogy míg azelőtt a szabadalmi hivatalt jelentőség nélkül való intézménynek tekintették és a nagy nyilvánosság nem tulajdonított tevékenységének valami nagy fontosságot, addig a szabadalmi-, minta-, mustra- és védjegyoltalmi bejelentéseknek az ifjabb időben történt föltűnő rohamos megszaporodása azt bizonyítja, hogy a dolog teljesen megváltozott és hogy a szabadalmi hivatal a kormányok legjobban elfoglalt és igénybe vett hatósága. A szabadalmi hivatal ezen fokozott haladását azon ténynek tulajdonítja, hogy a termelés terén a verseny folyton fokozódik, ami éppen a találmányokban, mintákban, mustrákban és védjegyekben nyilvánul meg érzékelhető alakban. Ezek jogos tulajdonosainak szükségképen a szabadalmi hivatalhoz kell fordulniok, hogy a sajátjukban megvédve, a tisztességtelen verseny ellen oltalmazva legyenek. Utal arra, hogy az ipari- és szellemi tulajdonjogok oltalma terén Japán nem tesz különbséget alattvalók és külföldiek között. Az e tekintetben eddig többször és több oldalról fölhangzott panaszokat annak tulajdonítja, hogy Japánnak a külföldiekre vonatkozó szándékait félreértették. E félreértést el kell oszlatni, s ezt az ipar és kereskedelem előmozdítása érdekében is igen sürgős lépésnek tartja, A tervbe vett 1912. évi Tokióban tartandó kiállítás elérendő sikerében a szabadalmi hivatal közreműködését lényeges föltételként jelöli meg. E részben a szabadalmi hivatal föladatát első sorban abban látja, hogy a kiállítani szándékozóknak már eleve biztosítsa a kiállítás idejére az ideiglenes oltalmat, hogy jogaik sérelmet ne szén-