Szabadalmi Közlöny, 1908 (13. évfolyam, 1-37. szám)
1908-04-04 / 14. szám
244 SZABADALMI KÖZLÖNY. 14. szám. «Fölszívóképes gyógyszerekkel impregnálható vagy megfesthető kötszer, mely cellulózalapok és kártológópröl közvetlenül érkező kötözővattának rendkívül vékony váltakozó rétegeiből áll». Indokok: A fölszólaló ellenzi a szabadalom megadását az első igénypont tárgyára, mivel az «nem új». Ő ugyanis a szóban forgó kötőszert már a bejelentés időpontja előtt forgalomba hozta, amely forgalombahozatalt tanúkkal kész bizonyítani, és a nyilvános gyakorlatbavétel tényének beigazolása céljából 1. R. G.; 2. Th. B.; 3. Dr. J. Sch. tanúkra hivatkozik. Ami a 2. igénypontot illeti, az nem foglal magában találmányt, mivel vattának fagyapottal, tőzeggel, mohával, stb.-vel való helyettesítése már régóta ismeretes. A 3. igénypont tárgya pedig az 1-ső igénypont tárgyával szemben azért nem új, mert a szűrőpapír is csak oly cellulózatermék, mint amilyenről az 1-ső igénypontban szó van. Végül ellenzi a fölszólaló a szabadalom megadását a bejelentés tárgyára, mivel leírása megtévesztő. Abban ügy a vatta, valamint a eellulózarétegéknék kártológépen való megmunkálásáról van említés téve, holott a bejelentő szóbeli beismerése szerint csakis a vatta jön a kártológépről. A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyát a fölszólaló által fölhozott ada tokkal összehasonlítva és a fölszólaló érvelését be jelentő ellenérveléseivel egybevetve, a bejelentés tárgyára az első igénypontnak e határozat rendelkező részében foglalt helyesbítéshez képest való szövegezése mellett, a kért szabadalmat megadandónak találta, mert a megejtett tanúkihallgatás során nem tűnt ki, hogy a szóban forgó kötőszer a bejelentés időpontja előtt tényleg forgalomba hozatott volna. Ugyanis R. G. tanúnak az irányban tett vallomása, hogy az annak idején a fölszólalótól kapott kötőszer a bejelentőnek a m. kir. szabadalmi hivatal részéről megküldött és tanúnak fölmutatott mintájával azonos-e ? ellentmondásokat tartalmaz. Míg a tanú az 1. pont alatti vallomásában beismeri, hogy a szóban forgó kötszerről tudomása van, addig az 5. és 6. pont alatti vallomásaiban tagadja, hogy ezen föntebbi vallomásában ismertnek vallott kötszert a neki fölmutatott mintával összehasonlítani képes volna. Th. B. tanúnak vallomása pedig azért nem volt figyelembe vehető, mert az a dolog lényegét, t. i. a tanú által beszerzett árúcikk és a tanúnak fölmutatott minta azonosságát nem érinti és csakis egy lignocottin nevezetű cikkre vonatkozó adatokat tartalmaz. Dr. J. Sch. tanú vallomása végül azért nem volt figyelembe vehető, mert az egyrészt nem terjeszkedik ki ama kérdőpontokra, melyek a szóban forgó kérdés általános megvilágítására vonatkoznak, másrészt, mivel tanú nem vallotta, hogy a fölszólaló cég részéről 1903. évi március havában szállított cikk a darmstadti Amtsgericht által neki fölmutatott mintával azonos lenne, hanem csak azt áhította, hogy az olyféle (derartiges) kötőszer. A tanúnak közbevetett azon állítása, mely az általa vásárolt cikk jelzésére vonatkozik, t. i., hogy azon a D. R. G. M. (Gebrauchsmuster) betűk voltak olvashatók, tekintettel arra, hogy ezen puszta betűk egymagukban a szóban forgó cikkek identifikálását amúgy is kizárják, még azért sem volt figyelembe vehető, mert a tanú fönti vallomását, t. i., hogy a szóban forgó két árú csakis hasonló volt, egyáltalában nem rontja le. A fölszólalónak a leírás megtévesztő volta ellen fölhozott érve figyelembe vehető nem volt, mert az tisztán csak gyártási, illetőleg üzemi mozzanatokra vonatkozván, az magára az igényelt árúra lényeges és jellemző momentumnak nem tekinthető, mivel a szabadalmaztatni kért kötszer kizárólag csakis anyaga és struktúrája által jellemezhető. A szabadalmi hivatal bejelentési osztálya az igénypontot a bejelentő ebbeli kérelméhez képest a találmány lényegének megfelelően helyesbítendőnek tartotta, s a leírás pedig ezen helyesbített igénypont? nak megfelelően szövegezendö. Bej. oszt. 1906. évi nov. 27., 1907. évi junius hó 21. és 25. Védjegyek megújítása Hollandiában. Az ipari tulajdonjogok hivatalának igazgatója a «The Trade Marks Journal» 1908. évi február 26-iki számában figyelmezteti az érdekelt feleket, hogy az 1888. év folyamán lajstromozott gyári és kereskedelmi védjegyek lajstromozásának érvénye az 1908. év ugyanazon napján jár le, hacsak a tulajdonos védjegye megújításáért az utóhb említett határidő előtt nem folyamodott. A megújításnál ugyanazon alakiságoknak kell eleget tenni, mint amelyeket a védjegytörvény 4. §-a az első bejelentésre megszab, nevezetesen beküldendő a lajstromozott védjegynek két bélyegzett és aláírt másolati példánya, amelyek mindegyikének magában kell foglalnia a védjegy világos, tiszta ábrázolását és az ábrázolással megegyező pontos leírását; beküldendő a védjegy kliséje, amelynek hossza és szélessége nem haladhatja meg a 10 centimétert, és 15 centiméternél nem lehet kisebb, magassága vagy vastagsága pedig pontosan 2 4 centiméter legyen; és beküldendő 10 forintnyi (holland) összeg minden egyes védjegyért az említett másolati példányokkal egyidejűleg. A lajstromozás megújítására szolgáló másolati példányokban ugyanakkor megemlitendők az árúnemek, amelyeken a védjegy alkalmazást nyer, továbbá a bejelentő neve és lakhelye, az 1888. évben történt eredeti lajstromozás időpontja és száma, végül a törvényszék, amelynek bejelentési hivatalában a lajstromozás történt. Kívánatra, az ilyen lajstromozás idejére és helyére
