Szabadalmi Közlöny, 1908 (13. évfolyam, 1-37. szám)

1908-01-04 / 1. szám

1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY. 15 metszési ellenállás is nagyobbodik 8 így legyőzésére föltétlenül nagyobb erő szükségeltetik, legyen a metsző ól alakja bárminő. A bejelentő e tekintetben tévesen magyarázza azon előnyt, melyet egy tengely körül forgó metsző él nyújt, midőn az lógargörbe szerint van alakítva, mely esetben tehát azon szög, melypt a görbe valamely pontjában húzott érintő vonal az ezen ponthoz húzott radius /осtorral képez, állandó. Elméleti szempontból nem áll az, hogy a bejelentés tárgyánál az élnek lógargörbe szerinti alakítása következtében a gaz föl­­gyiilemlése jobban akadályoztatik meg, mintsem az újdonságrontóul fölhozott szabadalom tárgyánál. Az újdonságrontoul fölhozott csoroszlyánál ugyanis az él egyenes része a talaj vízszintes fölszinóvel állandó szöget képez, mely szög, kisebb, mint a súrlódási szög, ellenben a bejelentés tárgyánál az él görbe vonala alakjánál fogva ezen szög alulról fölfelé mindinkább nagyobbodik s a súrlódási szögnél nagyobbá válik. A bejelentés tárgyánál annál kevésbbé lehetett gya­korlati szempontból valamely újabb műszaki hatást megállapítani, mert az a bejelentő saját állítása sze­rint is egyedül összehasonlító kísérlet alapján volna lehetséges, azonban a bejelentő f. é. május hó 2-án (í:í?5. ikt. szám alatt beérkezett kérvényével a hely­színi szemléről, illetőleg a kisérlettételröl elállt. A bejelentés tárgya tehát egyedül alaki különbsé­génél fcgva nem szabadalmazható találmány. Bej. oszt. 1907. évi márc. 22-én és juu. 28-áu. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — A japán védtörvény lényegesebb pontjai. A londoni The Financial News m. é. december hó 18-iki számában ezoket írja: A britt kereskedők az utóbbi időben gyakran fordultak a londoni japán főkonzuli hivatalhoz azzal a kérelemmel, tenné vilá­gosabbá a japán védjegytörvény egynémely részét. Minthogy e kérelemből kétségkívül kitűnt, hogy a benne foglalt panaszok a törvény helytelen magyarázatából erednek, maga a japán fökonzul az érdekeltek meg­nyugtatására az alábbi három pontba foglalta össze a japán védjegytörvény lényegesebb intézkedéseit. E törvény szerint 1. nem lajstromozhatók oly véd­jegyek, melyek mások részére már lajstromozott véd­jegyekkel azonosak vagy hozzájuk hasonlók, vagy melyek az 1899-iki védjegytörvény életbelépte előtt használt védjegyekkel azonosak vagy hozzájuk hason­lók, amennyiben ezek egyugyanarra az árúnemre vonatkoznának; 2. ha két vagy több személy egy­ugyanazon árúra azonos vagy hasonló védjegyeket jelent be, akkor ezek közül csak azokat lajstromoz­zák, melyek kelt szerint elsőbbséggel bírnak, ha pedig a bejelentések egyésugyanazon időről vannak keltezve, egyikük sem lajstromoztatik; 3. ha bebizo­­nyul, hogy valamely már lajstromozott védjegy a törvény kijátszásával nyert oltalmat, ez esetben ez érvényét veszti (erre nézve azonban kivételeknek van helye). Ezekből nyilvánvaló, hogy a japán kormány az oltalmat a kelt elsőbbsége szerint biztosítja s az az oly angol vagy más külföldi kereskedők részéről, kik ezt így értették, eddig nem is forgott fönn panasz. Azok pedig, kik panaszt tettek, hogy Japánországban véd­jegyeiket sértik, egyszerűen rászolgáltak erre azzal az egyszerű okkal, hogy védjegyeiket a japán tör­vény rendelkezéseinek megfelelőleg nem lajstromoz­tatták. Tekintetbe kell nekik venniük, hogy míg Japánországban az irányadó elv a bejelentés elsőbb­ségén nyugszik, Nagy-Brittaniúban a használat elsőbb­ségén alapszik az oltalom. - vk.— — A cégnévnek rosszhiszemű használata. A nagy­hírű «(L H. Mumm & Со.» pezsgőgyáros eég ama pa­naszát, hogy a konkurrens «Mumm & Со », valamint «Maria Mumm & Со.» bejegyzett cégek nevüket ár­jegyzékeken, számlákon és egyéb üzleti nyomtatvá­nyokon oly célzattal használják, hogy a vevóközön­­séget megtévesszék, a német Landgericht indokoltnak találta é3 ezért panaszlottakat nagyobb pénzbüntetés­sel sújtotta. A Reichsgericht ezt az Ítéletet a német védjegy­­törvény 14 §-ára való hivatkozással föloldotta, ki­mondván, hogy panaszlottak még abban az esetben som büntethetők, ha cégnevüket nyilvánvalóan a pa­naszos cég nevével való összetévesztés célzatával használták. A Reichsgericht a tisztességtelen verseny elleni törvény 8. §-ánnk rendelkezéséből indul ki, mely csupán kártérítésre kötelezi azt, aki valamely cégnev-et úgy használ, hogy másnak cégnevével való összetévesztést előidézzen. Emellett még a cégnévnek további használatától is eltiltható az illető. De bün­tetés iránti rendelkezés nem foglaltatik e szakaszban, sőt a törvény indokolása határozottan emeli ki, hogy valamely büatetós kiszabása ebben az esetben nem indokolt. Nem lehet ennélfogva — így szól a meg­­okolás — kerülő úton a rosszhiszemű használatnak elvi tilalmából a cselekvénynek büntethetőségét leve­zetni és kimonda ji, hogy a védjegytörvény 14 §-ába ütköző cselokvényt követ el az, aki saját készítmé­nyeit avégett, hogy ezeket másnak készítményeivel összetévesszék, nem másnak, hanem saját cégnevével látja el. —p — = A m. kir. szabadalmi állampénztár bevétele volt 1907-ben: Az elmúlt év tizenegy hónapjában ............... 850.516 К 80 f. December havában _ 81.447 « 45 « A lefolyt 12 hó alatt ősz- _____ szesen..................— — 931.964 К 31 f. Ehhez járul a közös sza­badalmak után osztrák rész­ről átutalandó 25%-nyi illeték_............................... 9.486 « 75 « A két végösszeg együtt ki­tesz tehát.......................... 941.451 К 06 f.

Next

/
Thumbnails
Contents