Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-25 / 34. szám

474. oldal.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

34. szám.

kir. szabadalmi tanácshoz első bírósági Ítéletek, illetve a határozatok ellen beérkezett :

1896.évben ... ..........................- 1,

1897.(C

...................................

. ... 9,

1898.«

.

.......................... ... 2,

1899.<x

.

................................... ... 7,

1900.oc

-................................... И,

1901.«

_ 5,

1902.((

...................................- to,

1903.((

.............................

- -19,

1904.«

......................................

20,

1905.((

..........................

..................19

fölfolyamodás, illetve fölebbezés.

Ebből kitűnik, mivel a szabadalmi tanácsnak az elnökön kívül, szervezése óta állandóan 4 műszaki és 6 bírói minősítéssel bíró tagja volt, hogy egy-egy előadóra évenkint soha két ügy előadása nem esett, s hogy van olyan tagja a tanácsnak, a ki bár fölállítása óta tagja is a szabadalmi tanácsnak, azért még egyetlen egy port sem adott elő. Nem kell sokat fejtegetnem, hogy ily munkakör mellett, ezen tíz előadó miuő ügyszeretettel működhetik olyan mezőn, a melyen a bírói tevékenység gyakorlására olyan kevés alkalom van.

De e mellett a szabadalmi tanács hazánknak igen költséges hatósága is, mert 1896. évtől kezdve 1902. évig évenkint 31.100 koronába, 1903. évtől kezdve pedig évenkint 33.109 koronába vagyis olyan összegbe kerül, a mely a szabadalmi igazságszolgáltatást aránytalanul megdrágítja, mert minden egyes ügynek elbírálása az államnak ez ideig átlag 4500 koronájába került.

Ezek után azt hiszem, nem kel] bővebben indokolnom azt a javaslatomat, hogy az 1895. évi XXXVII. t.-cz. 24. és 26. §§-ai által szervezett szabadalmi tanács, mint a mi állami és közgazdasági viszonyainknak nem megfelelő intézmény, megszüntettessék.

Minthogy azonban föltétlenül szükség van arra, hogy a szabadalmi hivatal bírói osztálya által első fokban hozott Ítéletek és határozatok elleni jogorvoslat fölött egy hivatásának magaslatán álló, tudásánál fogva is nagy tekintélynek örvendő hatóság itélkezzék, az ezen ügyek fölötti bíráskodást leghelyesebben a m. kir. közigazgatási bíróságra véljük bizandónak, annál is inkább, mert ugyanezen bíróság Ítélkezik végső fokon több olyan törvény alkalmazásából fölmerült vitás kérdések fölött is, a melyek a társországok területére is kiterjedő jogi hatállyal bírnak.

A közigazgatósági bíróság már hatásköre és szervezeténél fogva is a szabadalmi poros ügyek legfölső fokon való elbírálására legalkalmasabbnak mutatkozik, mert hatáskörébe tartozik már eddig is sok olyan viszonylata a gazdasági életnek, melyek sok tekintetben rokon vonatkozásúak a szintén közgazdasági jelentőséggel bíró szabadalmi üggyel, azért addig is, míg szabadalmi törvényünk kívánatos revíziója bekövetkezhet, a törvény ezen hiányát szükségesnek tartottam ilyen módon megigazítani.

De egyidejűleg még egy más irányban is az iparjogok egyike, a szabadalmi ügyeknél nem kevésbé fontos mezejére is kiterjesztendőnek találom a közigatósági bíróság hatáskörét, hogy ekképen ipari jogi törvényeink megalkotásánál megadjam az irányt arra, hogy ezen ügyekben legfölső fokon mindig a kir. közigazgatási bíróság dönt. Ez a védjegyjogi oltalom. Ez ideig a védjegyjogi téren a m. kir. kereskedelemügyi minister volt az első és utolsó forum. Eljárása és ítélkezése annyira önálló, korlátlan és szabályokhoz nem kötött volt, hogy az a mai korban, midőn az állami élet minden terén a jogállam megvalósítását czélozzuk, többé úgy nem maradhat és módot kell nyújtani a jogkereső közönségnek arra, hogy a kereskedelemügyi ministernek sérelmes döntése ellen, egy a bírói függetlenség minden attribútumával fölruházott pártatlan hatóságnál jogorvoslattal élhessen. Ez a hatóság pedig ugyanazon okokból, mint a szabadalmi ügyeknél más nem lehet, mint a közigazgatási bíróság, mely az összes ipari jogi ügyek fölötti bíráskodásra hivatva lesz. A velünk épen közgazdasági és ipari téren szorosviszonyban élő Ausztriában ezen ügyek végső fokon való elintézése már régen a