Szabadalmi Közlöny, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-24 / 12. szám
1?0. oldal. szabadalmi közlöny. Í2. száifi. Marton Sándor dr. kifejti, hogy a szerző két irányit oltalomra szorul: arra, hogy szellemi munkájának anyagi gyümölcseit kizárólag ő maga élvezhesse, és arra, hogy Írói vagy művészi individualitása, reputációja megóriztessék, tehát munkája erkölcsi gyümölcsei is sértetlenül számára biztosíttassanak. A mi 1884-ben alkotott szerzői jogi törvényünk hiányait főleg annak tulajdonítja, hogy az nem jogászok alkotása és hogy a kiadói jognak akkor már szabályozott voltának ballasztjával kellett küzködnie. Ezután foglalkozik a fordítás védő- és tilalmi idejének, az elévülésnek, az átdolgozásnak és a bitorlási perükben követett eljárásnak kérdéseivel. Különös figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy gramafonok, fonográfok és hasonló hangszerkészülékek útján elkövethető-e a szerzői jog bitorlása és elvi és tételes alapon kimutatja, hogy szemben az európai törvényhozások ipari okok szülte kivételes intézkedéseivel, törvényünk helyes interpretációja szerint a zenemüveknek gramafonon stb. való utánképzése esetén a bitorlás megállapítandó. Szükségesnek tartja a reform alkalmából a védelmi időnek egységesítését a mü megjelenésétől 60—80 évig, a szerzői mü czlmének megvédését, a kisajátítás lehetetlenné tételét és az állandó szakértő bizottságnak a zsűri-jelleg megadását. Szükségesnek tartja, hogy az alkotandó törvény büntetőjogi szempotból alapos revízió tárgya legyen. Fényes Samu dr. szerint a magyar szerzői törvény rossz, egyes szakaszai, így a fontos 7-ik teljesen érthetetlen. A fordítási jogról rendelkező részek, valamint a 2-ik szakasz, mely a gyűjteményes munkákat védelemben részesíti, egyenesen irtása a szerző legjogosabb vagyoni érdekeinek. A szerzőt müvére nézve ugyanaz a tulajdonjog kell, hogy megillesse, mint akármilyen munkást munkája liozadókára. A szerzői jog nem is vagyoni tekintetben különbözik a tulajdonjogtól, hanem abban, hogy a szezői jogban a szerző intenciójának és műve individualitása garanciájának is benne kell foglaltatni. És a szerző vagyoni jogait müveire nézve nem lehet a szellemi diffúzió érdekében sem csorbítani. Téves szerinte az a nézet, hogy mi csak importálunk idegenből szellemi termékeket; ma már minket is lopkodnak külföldön. Hogy elmaradtunk, annak egyik oka épp a szerzői törvény is. Épp a szellemi diffúzió érdekében kell a leghathatósabban megvédeni a magyar szerzők vagyonjogait, hogy így az irók abba a helyzetbe juthassanak, hogy lehetőleg gond liijján élhessenek a művészi és tudományos alkotásnak, annyival inkább, mert az olvasóközönségünk minden művelt nemzeténél kisebb. Épp a szabad fordítási jog oka annak, hogy a magyar könyvpiacz lerakodó helye lett az egész világ szennyirodalma termékeinek. Mert ezeket a műveket olcsó áron lehet áruba bocsátani, miután nem födi szerzői jog, lefordításuk könnyű, olcsó és rossz. Az értékesebb munkáké ellenben drága és így azokkal nem versenyezhetnek. A «tokai bor» elnevezés oltalma. Az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom közt kötött kereskedelmi szerződés 5. czikkében III. szám alatt a tokai bor oltalmára vonatkozólag az alábbi intézkedést tartalmazza : A Magyarországon Tokai községben és a tokaji borvidék egyéb községeiben termelt természetes borok (tokaji asszúborok, szamorodni) nem tekintendők a bor, bortartalmú és borhoz hasonló italok forgalmáról szóló, 1901. évi május 24-én kelt német birodalmi törvény (Reichs-Gesetzbl. 1901. 175. old.) értelmében külföldi származású csemege boroknak (délvidéki, édes boroknak). Ennek folytán nem alkalmazható reájuk az említett törvény 2. §-ának azon rendelkezésé, hogy külföldi származású csemegeborok (délvidéki, édes borok) elismert pinczekezelésénél, ideértve a tartóssá tételt is, egy térfogat résznél nagyobb mennyiségű alkohol keverhető száz térfogatrész borhoz, a nélkül, hogy ezen eljárás az élelmiszerek, élvezeti czikkek és használati tárgyak forgalmáról szóló 1879. évi május 14-én kelt német birodalmi törvény (Reichs-Gesetzbl. 1879. 145. old.) 10. §-a értelmében borhamisításnak vagy utánzásnak volna minősíthető. Az 1901. évi május 24-én kelt említett törvéuy 3-ik §-ának 3-ik pontja, 5., 13., 16. és 18. §-ai értelmében, továbbá ezen törvény érvényességének területén tilos oly italokat, melyek tokaji, gyógytokaji (Médizinal-Tokajer) tokaji asszú, szamorodni vagy a tokaji borvidék helységeire utaló egyéb elnevezések alatt forgalomba kerülnek, szárított gyümölcsöknek (kivonatokban vagy főzetekben is), vagy sűrített mustanyagoknak fölhasználása mellett iparszerüleg előállítani vagy utánozni, vagy ilyen italokat, a mennyiben az említett gyümölcsök vagy anyagok fölhasználásával, lm nem is iparszerüleg állíttattak elő, eladni vagy árúba bocsátani. A tokaji borvidékhez tartoznak: a) Zemplén vármegye területén : Bekecs, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Józseffalva, Károlyfalva, Bodrogkeresztúr, Kisfalud, Legyesbánya, Mád, Monok. Bodrogolaszi, Olaszliszka, Ond, Petrahó, Rátka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegilong, Szerencs, Szőlőske, Tállya, Tarczal, Tokaj, Tolcsva, Kistoronya, Vámosújfalu, Végardó, Zombor, Bodrogzsadány községek területei. b) Abauj-Torna vármegyében: Abaújszántó község területe. Egészségügyi kiállítás Bécsben. F. é. május 12-től julius 15-kéig egészségügyi kiállítást rendeznek Bécsben. Az osztrák cs. k. kereskedelemügyi miniszter ez alkalomból hirdetményt tesz közzé, a melyben hivatkozással az 1897-ki szabadalmi törvény 6. §-ára, a kiállított találmányokra nézve kimondja az időleges szabadalmi oltalmat. Felelős szerkesztő Frecskay János s. h. főigazgató. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.
