Szabadalmi Közlöny, 1901 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-31 / 35. szám
3 177/001. sz. II. Határozat. A B. és társa budapesti bejelentett czéget a beszterczebányai kereskedelmi és iparkamaránál, 1900. évi május hó 4-ikén, 48. sz. a. F. losonczi lakos borbély részére belajstromozott ábrás védjegy törlése iránt indított keresetével, a beszterczebányai keresk. és iparkamarának, valamint védjegytanácsomnak meghallgatása után elutasítom. Egyúttal a panaszos B. és társa czéget arra kötelezem, hogy panaszlottnak a kereset folytán fölmerült és 250 koronában megállapított költséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: B. és társa budapesti bejelentett czég F. losonczi lakos borbély részére a beszterczebányai kereskedelmi és iparkamaránál, 1900. évi május hó 1-én, 48. sz. a. bejegyzett ábrás védjegynek az 1895. évi XLI. t.-cz, 4. §-a alapján leendő törlését kéri; ugyanis panaszos keresetében azt állítja, hogy saját gyártmányú bajuszpedrőjét a panaszlott védjegyhez hasonló árújegy alatt már 1898. év végén — tehát panaszlott védjegyének belajstronrozása előtt — hozta forgalomba és hogy ezen lajstromozatlanul használt árújegye, mint vállalata árúinak ismertető jele a forgalmi körökben nemcsak panaszlott védjegyének belajstromozása előtti időben, de már 1898. évben — tehát előbb, mint azt panaszlott belajstromozatlanul használta — ismeretes volt. Panaszlott tagadásával szemben annak a bizonyítása, hogy panaszos belajstromozatlanul használt árújegye — mint vállalata árúinak ismertető jele — az illető forgalmi körökben már akkor, mikor a megtámadott védjegy belajstromoztatott, illetve hogy panaszos ezen árújegyet már 1899. évet megelőzőleg, tehát előbb mint azt panaszlott belajstromozatlanul használta, ismeretes volt, panaszost terhelte. Panaszos ezen állítása bizonyítására a B., C., D., E., F., G., H., I., J. alatti leveleket csatolta be, s ezen levelek tartalma valódiságának tagadása esetére ezen levelek kiállítóit mint tanúkat kérte kihallgatni. Minthogy azonban panaszlott ezen levelek tartalmának valódiságát tagadta, azok bizonyítékul nem voltak elfogadhatók, de a levelek kiállítóinak tanúként leendő kihallgatása is mellőzendő volt, mert eltekintve attól, hogy panaszos a perdöntő vitás ténykörülmények beigazolására alkalmas kereskedelmi leveleket, melyeket a K. t. 30. §-a szerint 10 éven át megőrizni köteles, föl nem mutatta és így az okmányszerű bizonyítást, noha az módjában állott, meg sem kisértette, panaszos azon ténykörülményeket, mellyel az előző használat megállapítására föltétlenül szükségesek, nevezetesen azt, hogy a kérdéses védjegy gyei ellátott árúit tanúknak mikor szállította, tüzetesen hónap és napok szerint meg sem jelölte, és így az előző használat ideje a tanúk kihallgatása esetén sem lenne kétségtelenül megállapítható. Minthogy tehát panaszos a pör során azt, hogy panaszos védjegyéhez hasonló árújegyét megelőzőleg használta, és hogy ezen belajstromozatlanul használt árújegy, mint vállalata árúinak ismertető jele, az illető forgalmi körökben a panaszlott védjegyének, illetve árújegyének használatát 1899. január havát megelőző időben már ismeretes volt, perrendszerűen nem bizonyította, panaszost keresetével elutasítani, és őt a kereset által okozott eljárási és a jogi képviselet folytán fölmerült költségekben az 1895. évi XLI. t.-cz, 6. §-a alapján marasztalni kellett. 65/901. sz. A «Benedictine» elnevezés, a mennyiben a Francziaországban Fécampeban gyártott likörárúra vonatkozik, individualizáló jellegét el nem vesztette s így tehát általánosan szokásos minőségjelző elnevezésnek nem tekinthető. Határozat. Z. budapesti likőrgyáros czéget és érdektársai panaszosokat a S. fécampi czég részére a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1896. évi junius 10-ikén 4063. sz,
