Szabadalmi Közlöny, 1900 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-01 / 48. szám

474. oldal.

SZABADALMI KÖZLÖNY.

48. szám.

idejében nyilvános gyakorlatba vétel útján már olyan ismeretes volt, hogy szakértők által való használhatása lehetségessé vált. Állításainak igazolására fölhozza, hogy al- i peres a szabadalmi leírás igénypontja szerint épen semmit nem talált föl a papíripar ezen ágában, a mely e téren valami haladásnak volna tekinthető. Maga beismeri alperes, hogy papyrolinból ez ideig is készítettek levélborítékot; a papyrolinnak fiizetborítékul Való alkalmazása — midőn ezt általában borítékokra már használták — annyira természetes és kézenfekvő, hogy azt szabadalmazható találmánynak tekinteni egyáltalán nem lehet. Előadja, hogy papirvászonból, amerikai vászonból ilynemű füzet födeleket, melyeknek a szabadalmazott füzetekkel azonos tulajdonságai vannak, a szabadalmi bejelentése előtt már rég készítettek, tanukat és szakértőket kér kihallgatni annak az igazolására, hogy a papyrolint — úgy a mint az a szabadalmi leírásban elő van adva, — nemcsak levélborítékra, hanem minden elképzelhető borítékra használták ; s hogy ezekkel szemben az alperesi szabadalom tárgya nem képez találmányt és ha ez találmánynak volna tekinthető, az megsemmisítendő azért, mert az a szab. törv. 3. §. 2. pontja szerint nélkülözte a kívánt újdonságot.

Alperes perirataiban tiltakozik az ellen, mintha szabadalmának tárgyában a szab. törv. 1. §-a szerinti találmány kelléke hiányoznék; azt állítja, hogy ezen kelléket a szabadalmi hivatal bejelentési osztálya elbírálta már akkor, midőn bejelentésük tárgyára a szabadalmat megadta. Szabadalmuk tárgyának találmányi jellegét különösen abban találják, hogy míg előbb az iskolai füzetek a tanulók kezében pár napi használat után félbentörtek, vagy pedig mint a czérna vagy sodrony-kapocs által összefűzött irkák hátukon kikopva, ketté váltak, addig az általuk szabadalmaztatott födélborítékok hajlékonyak, tartósak és könnyen nem szakíthatok, a melyek csekély súlyuknál fogva az amerikai vászonból kötött födelekkel is versenyeznek és az év tartamára szóló iskolai füzeteknél nélkülözhetővé teszik a drága és nehézkes könyvkötői munkát; és mivel a füzetek födelei — mind- I addig, a míg ő ezen iparczikket meg nem teremtette — papyrolinból soha nem készíttettek, szabadalma tárgyának találmányi jellegét nem befolyásolja az, hogy egy már ismert czélra, ismert olyan anyagot alkalmazott, a mely ezen czélra még fölhasználva nem volt. Tagadja továbbá alperes, hogy szabadalmának tárgya nyilvános gyakorlatbavétel által ismertessé vált volna, minélfogya az ezen körülmény igazolására szolgáló tanúkihallgatásokat, mint czélra úgy sem vezetőket, ellenzi.

A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya a peres felek által előadottakat mérlegelvén, úgy találta, hogy alperes azon tevékenységében, — miszerint az iskolai fűzetek, irkák, jegyzet-fűzetek és hasonlók számára a borítékot azon czélból, hogy az hajlékony, tartós és könnyen nem szakítható e mellett csekély súlyú is legyen, papyrolinból állítja elő, — feltalálói tevékenység nem létezik s hogy ekképen a megtámadott szabadalom tárgya a bejelentés idejében szabadalmazható találmányt nem képezett. A szabadalmi igény szerint ugyanis alperes a maga számára iskolai fűzetek, irkák, jegyzékek, fűzetek és hasonlók számára szolgáló olyan födélborítékokat kívánt szabadalmi oltalomban részesíteni, a melyek papyrolinból, azaz két papírlap közé kézzel vagy géppel ragasztott szövött anyagokból, pl. organtinból állanak, a melyek így nehezen szakadó, hajlékony, tartós, csekély súlyú és olcsó fűzeteket képeznek. A találmányi gondolat tehát az alperes szabadalma tárgyánál úgy az igénypont mint a leírás szerint abban állana, hogy az iskolai fűzetek és más effélék számára nehezen szakadó, tartós, hajlékony és csekély súlyú boríték legyen alkalmazható. Ezen műszaki feladat azonban az alperes szabadalmi bejelentése idejében már meg volt oldva s így ezt alperesek már föl nem találhatták. Alperesek ugyanis szabadalmi leírásukban maguk beismerik, hogy az «amerikai vászonnal puhán kötött fűze-