Központi Védjegy-Értesítő, 1944 (1-12. szám)
1944-03-17 / 3. szám
30 Védjegyjogi jogesetek. 3. szám. nJj$|téyaMtósi^hasonló. A hasonlóság jelen esel- ISi^ii -jigy LiiilM|ra, mint látásra áll fenn és mijután eliórvejMjfő szempont lekinletél en a megtévesztés kritériuma fenn áll, a Pex védjegynek az 189S^f;4 trí\ 3. §-a értelmében törlését drendemt béllel L. Alperes Veaéííézését, hogy védjegye ábrás védjegy' és- a "Pex szó betűi között elhelyezett két Vpiit^l {Ainlraskereszl) annyira megkülönböztető jellegű n felperesi szóvédjegyekkel szemben, hogy é]f piupóji az alperes védjegyéi megtévesztőnek tekirileiii nem lehet, a Bíróság helyt áUöpak nem fogadtad. A lajstromban elhelyezett védjegy megtekintése után a Bíróság megállapítottá, liogy a Pex szó annyira kiemelkedő és vé.i.ljogybep uralkodó jellegű, hogy a vevőközönsé^ fcnilékezetében nem a két vonal, hanem a Pex szó rögzítődik, ügy hogy a vevő vásárlásainál néni az ábra leírásával, hanem, a Pex szó hangoztatásával kéri az árut. Ezéirt, az alperesi védjegyet ábrás védjegynek minősíteni néni lehetett. Az pedig, hogy az alperes az áru csomagolásán nem csupán a védjegy szavát alkalmazza, '.hanem a körül vonalakat és esetleg más szavakat is helyez el, cTfmlöfontosságú nein 'lcTieléli. inert a védjegyet csak a lajstromozott alakjában bírállialta el a Bíróság. . A M. Kir. Kúria 1942. ev debeníbeb hó lő. napján kelt P. II. 27ÍM) (> 1912. sz, végítéletével az elsőjnröíji^g, végílclclél helyheuhegVja.. I "I 1 Indokolás A in. Kirí Kúria az elsői)íróság ítéletében a per adatainak megfelelően megállapítod tényállást elfögíadtá s az arra alitpítolt jogi döntést a felhozod 'indokoknál fogva s az alperes fe'llehhezéséblm fbglá!tá'td‘a! lékinletfél."m'ég a következő okokból is helybenhagyta. Az alperes állal lajstromoztatott védjegyen a Pex szó hátterében ugyanon felük közt húzott két egymást metsző egyenlő szárú vonal és az ezek állal lkóp»<?tt- négy háromszögnek színezed (kék-fekete alakja is látható, a rajzból azonban pijiga, nri Ppx sző, vájilc ki éfesen, míg a i háttér peji), f,vgstöflijk. ,ju«g a , felű.leles i szemlélő emlékezetében, hanem kevésbbé jekliegzotes. in-eüi piiegkjilöuhöz.lel.p igpejíí voltánál fogva emlékezel keli e 1 in osp<lás:t szenvedj pú. .\{conkíyül a Pex szó. a beumtaUp.^t..i^sqmag,()lg^. jeljSp, éts: -alsó fedőlapján a (szípez<.'d háromszögek elhagyásával önáflúaig is. szerepek, aipyip ,l>örüJnjiépy(J arra mutat, hogy a háttér nem lényeges része a védjegynek. Mindezek szerint az összbenyomás alapján elbírálandó védjegy lényege (Pex) á felperesek korábbi sz. védjegyeinek (Box és Fex) emlékezetben élő lényegével a könnyű összetéveszlésl lehetővé teszi. Nincs kellő alapja az alperes ama kifogásának sem, hogy a Rex szóvédjegy már elvesztette megkülönböztető erejét és clkopottsága miatt már nem részesülhet védjegyjogi « oltalomban. Még ha a Rex szót számos különböző védjegy céljára használták is fel, az I. és II. r. felperesek e szóvédjegyének mosószerekre. mosókészílményekrc stb. árujelzőként belajstromozása annál inkább kizárja annak ugyancsak mosószerekre bárki állal szabad jelzésként igénybevételét és a használat általánossá válásának megállapítását, mert a két felperes a maga szóvédjegyének megújításával s illetve átírásával, valamint a jelen törlési keresel megindításával épen arra szolgáltatott bizonyítékot. hogy védjegyűik utánzását nem tűrik és annak hatékony védelméről gondoskodni kívánnak. Egyébként a törlési kereset nem is egyedid a Rex, hanem a Fex szóvédjeggyel is szerzett jogokra van alapítva. Minthogy a lajstromozott védjegy folytonos használata általában és elvileg nem kötelező, nincs szükség annak a vizsgálatára, hogy a felperesek hosszabb idő óla felhagyták-c védjegyük használatával s illetve hogy a Rex szóvédjegy állal védett készítmények egy részének (tisztítószernek) gyártását a jelenlegi nyersanyaghiány gatolja-e. Az alperesnek az a kifogása, hogy a felperesek huzamosan tűrték az alperes védjegyének költséges propaganda folytatásával használatát s ezzel törlési keresethez való jogukat elvesztették, ténybelileg alaptalan, mert az alperes a Pex védjegyet nem amint a fellebbezésben állítja 1910. év május havában, hanem csak 1911. évi május 13. napján lajstromoztatta és így a Központi Értesítőben való közlurrétélel foganatosítása s a felpereseknek a törlést kívánó levélheti felszólítása közt eltelt néhány hó nem minősíthető olyan nagyobb id.pmplásnak, amelynek a felperesekre nézve jogvesztő hatása lehelne.
