Központi Védjegy-Értesítő, 1940 (1-12. szám)

1940-01-15 / 1. szám

1. szám. 2 felületesebb megfigyelő képességét tekintve, a két védjegy összetéveszthetősége fennforog­hatna. Azonban a felperesi és alperesi védjegynek ilyen szempontból való elbírálásánál különös figyelemmel kellett lenni arra, hogy a peres felek vállalatai és a gyógyszerekre szoruló közönséges vevő (beteg) közé lép az orvos, aki­nek hivatásával járó kötelessége, az említett gyógyszerek rendelésénél, különös gondosság­gal eljárni. Tekintettel arra, hogy az orvosok gyógyszerkülönlegesség rendelése esetén nem­csak a gyógyszer nevét, hanem az azt forga­­lombahozó vállalat nevét is fel szokták a vé­nyen tüntetni, továbbá arra is, hogy a felek, előadásuk szerint, a védjegyeikkel megjelöl­tén, más és más bajok elleni gyógyszert hoz­nak forgalomba, az összetéveszthetőség lehető­sége fokozottabban ki van zárva. Alperes annak a lehetőségét, hogy védje­gyével olyan gyógyszert is megjelölhessen, amely orvosi rendelés nélkül is beszerezhető, — amint erre a lajstromozás szerinti árujegy­zék értelmében mód nyílott — az árujegyzék korlátozásával kiküszöbölte. Alperes eme tény­kedése összhangban van a forgalmi életben ki­alakult azzal a szokással és gyakorlattal, amely szerint ugyanazon védjeggyel csak egy gyógyszert jelölnek meg, amiáltal a védjegy és gyógyszer közötti kapcsolat a közönséges vevőben, de még inkább az orvosban annyira beidegződik, hogy a védjegyet az illető gyógy­szer árunevének lehet tekinteni. Felperesnek az alperes védjegye törlésére irányuló keresetét tehát el kellett utasítani. Felperes keresetének részbeni eredménye­ként kellett tekinteni azt, hogy alperes a véd­jegye árujegyzékét korlátozta, miáltal a véd­jegy használatával nyújtott oltalom terjedel­mének megállapítása is határozottabbá vált. A m. kir. Kúria 1939. évi november hó 16-án kelt P. II. 3143/11—1939. sz. végzésével a Szabadalmi Bíróság végítéletét megváltoz­tatja és az 57033. szám alatt lajstromozott „Sedyl“ szóvédjegy törlését elrendeli. Indokolás: A m. kir. Kúria az elsőbíróság által a per adatainak megfelelően megállapított és a fel­lebbezési eljárás rendjén sem változott tény­állást döntése alapjául a maga részéről is el­fogadta, az elsőbíróság jogi döntését azonban nem tette magáévá a következő okokból: Az 1895 : XLI. t.-e. 3. §-a értelmében a véd­jegy törlése abból az okból is elrendelhető, mert az egy, már korábban hasonló árunemre belajstromozott s még oltalom alatt álló véd­jegyhez annyira hasonló, hogy a két védjegy közötti különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem mellett volna észrevehető. A felperes „Sedicyl“ szóvédjegyét 1930. február 10-én gyógyszerekre és hasonló áru­nemekre, az alperes „Sedyl“ szóvédjegyét pe­dig 1933 január 12-én ugyancsak gyógyszerekre és gyógyszerkülönlegességekre jegyezték be, majd a jelen per során az alperes kérelmére az alperes védjegyének árucsoportját álmatlanság elleni gyógyszerre korlátozták. A felperes által „Sedicyl“ név alatt forgalomba hozott gyógy­szer főleg női bajok által okozott fájdalmak ellen használt csillapítószer. Az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-ának alkalma­zása szempontjából nem a betegség a mérvadó, amelynek gyógyítására a gyógyszeráru szolgál, hanem az árunak a neme, a jelen esetben pedig mind a két áru csillapító gyógyszer, tehát két­ségtelenül hasonló árunemekről van szó. Az alperesnek törölni kért „Sedyl“ véd­jegye a felperes korábban belajstromozott „Sedicyl“ védjegyének a rövidítése és úgy írás­módját, mint hangzását tekintve, a két véd­jegy egymáshoz annyira hasonló, hogy meg különböztetésük a közönséges vevő részéről kü­lönös figyelmet igényel. Ennek a törvényes kelléknek a fennállásán nem változtat az, hogy a két gyógyszer orvosi rendelés nélkül ezidőszerint közvetlenül be nem szerezhető és így az orvosi szakismeretek­kel nem rendelkező vevő rendszerint nem is juthat abba a helyzetbe, hogy azokat össze­tévessze. A törvény ugyanis nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a védjegy által védeni kí­vánt áru szabad forgalom tárgya-e, avagy csak orvosi rendeletre szolgáltatható-e ki, a közér­dek pedig a gyógyszerek összetévesztésének le­hetőleges megelőzését fokozottabban kívánja, mint más áruét. Mindezek alapján az alperes szóvédjegye a fent megjelölt korlátolt terjedelemben sem tart­ható fenn és ezért azt a kir. Kúria egészben tö­rölni rendelte.

Next

/
Thumbnails
Contents