Központi Védjegy-Értesítő, 1938 (1-12. szám)
1938-11-15 / 11. szám
11. szám. Nem hivatalos rész. 207 „Frissítő italok és szirupok ily italok előállítására“ árukra. E védjegy oltalmi ideje 1936 január hó 27-én 61104. szám alatt megújíttatott. Alperesi cég 1937 április hó 28-án a budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál 63146. szám alatt a „Pepsi-Cola“ szóvédjegyet lajstromoztatta „Szikvizet ízesítő szörp“ árukra. Mind a két védjegy fennáll. Az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-ának korlátái között e perben csak azt kellett és lehetett elbírálni, hogy az alperes védjegye hasonló-e anynyira a felperes védjegyéhez, hogy a közöttük lévő különbség a közönséges vevő részéről csak különös figyelem mellett volna észrevehető? Mindkét védjegy második szava a „Cola“ szó azonos, tehát e szó az alperesi védjegy törlését indokolja. Ez után mérlegelés tárgyává kellett tenni, vájjon alkalmas-e ennek a hatásnak közömbösítésére az, hogy az alperesi védjegy a „Cola“ szó elé — kötőjel alkalmazása mellett — egy másik szót helyez, olyant, amely a felperesi védjegy első szavára nem is emlékeztet? A bíróság e másik szó alkalmazását megkülönböztetésre alkalmasnak azért nem találta, mert a tengerentúli fának a gyümölcsét jelentő „Cola“ szó teszi az ízesítő szörp-árut a közönséges vevő számára jellegzetessé, aki különös figyelem nélkül az elébe helyezett első szót már csak azért is aligha méltatja figyelemre, mert ha minden egyéb megjelölés nélkül Colát kér, colát tartalmazó ízesítőt kap. E megfontolások indokolják az alperesi védjegy törlésének elrendelését. A m. kir. Kúria 1938. évi október hó 12-én kelt P. II. 3018/9—1938. számú végítéletével a szabadalmi Bíróság ítéletét megváltoztatja. Indokolás: I. A felek ismertették a fellebbezés és az előkészítő iratok tartalmát és az alperes NB/4.— NB/13. alatt csatolta az Északamerikai Egyesült Államokból beszerzett vignettákat és védjegylajstromokat annak igazolására, hogy a Cola szó a legkülönbözőbb összeköttetésekben használatos. Kérte a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megkeresését annak bizonyítására, hogy a Cola szó az áru neve. II. Az elsőbíróság helyesen tette vizsgálat tárgyává, vájjon az alperes védjegye sérti-e a felperesnek Magyarországon korábban szerzett védjegyét és ezzel szerzett jogos érdekeit, mert az 1929:XVIII. t.-c.-be iktatott nemzetközi egyezmény 6. cikke csak abban az esetben nyújt az uniós államok egyikében helajstromozott védjegyeknek a másik uniós államban oltalmat, ha azok harmadik személyek jogos érdekeit nem sértik. A felperesnek „Coca-Cola“ szóvédjegyében és az alperesnek „Pepsi-Cola“ szóvédjegyében előforduló „Cola“ szó — mely a felek egyező előadása szerint egy tengerentúli növény gyümölcsének a neve — az áru minőségét jelzi és ekként mint ilyen, az 1895:XLI. t.-c. 1. §-a értelmében a belajstromozásból ki van zárva. A „Cola“ szót tehát kizárólagossági joggal senki és így a felperes sem veheti igénybe, hanem azt az áru minőségének jelzésére bárki használhatja, anélkül, hogy ezzel másnak a jogát sértené. Aki tehát a Cola szót más megkülönböztető védjegyképes szóval összeköttetésben használja, ezt csak a védjegyképes szóval megjelölt áru fajának feltüntetése végett oly módon használhatja, hogy a „Cola“ szó a védjegy szempontjából az oltalomra jogosult megkülönböztető szó mellett elhalványul és megkülönböztető hatása nincs. A „Coca“ és a „Pepsi“ megkülönböztető szavak pedig annyira eltérők, hogy azoknak a közönséges vevő részéről összetévesztése ki van zárva és így az 1895:XLI. t.-c. 3. §-ában meghatározott és a törlésre okul szolgáló hasonlóságot nem lehet megállapítani. De különben is az 1929:XVIII. t.-c. 6. cikke szerint valamely védjegy megkülönböztető jellegénél figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket és ekként a védjegy használatának időtartamát is. Már pedig a felek előadásából megállapítható, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban mindkét fél védjegye több mint harminc éve he van lajstromozva és a felek nem is állították, hogy bármelyik fél is kérte volna a másik védjegyének a törlését. A védjegyeknek ez a hosszú ideig egymás mellett való háboríttatlan fennállása is arra mutat, hogy azok egymás jogos érdekeit nem sérthetik és összetévesztésre nem alkalmasak. Ezekből az okokból a m. kir. Kúria az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Felelős szerkesztő : KOVÁTS LÁSZLÓ Kiadja a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság. PALLAS ÍROD. ÉS NYOMDAI R.-T. Budapest, V., Honvéd-u. 10. (Felelős: Gyory Aladár igazgató) Távbeszélő: *1-253-50.
