Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

89 világíttatta meg a nevezetesebb kartellek viszonyaits végre az Országos kereskedelmi és iparcsarnok.2

) Nem ide, a jogi szabályozás kérdései közé tartozván azon gazdasági indokok és érvelések felsorolása és taglalása, a melyek szaktestületeink véleményeiben találhatók: csak azt kell megjegyeznem, hogy azon vélemények többsége is, a melyek a külön kartelitörvény hozatalát szükségtelennek tartják, tartalmaz oly javaslatokat, melyeknek czélja a kartellek esetleges túlkapásainak orvoslása. Nagyon gyakran visszatér a behozatali vámok leszállításának eszméje, esetleg azok teljes megszüntetéséig menőleg. Gyakori a vasúti fuvardijak mérséklésére való utalás; előfordul az a figyelmeztetés is, hogy az állam elvonhatja a kartellben levő vállalatoktól a fennálló szállítási kedvezményeket.3

) Utalnak arra is, hogy az állam az 1890. XIII. t.-cz. alapján4

) élvezett előnyöket megvonhatja tőlük, esetleg kizárhatja őket az állami szállításokból. Felhozzák azt, hogy a munkásokat védi az ipartörvény 162. §. s legfeljebb annak 164. §-ában foglalt büntetést kellene feljebb emelni.B

) Egyik kamaránk, miután felállította a tételt, hogy a kartellek szerződésszegő tagjaik ellen sohasem indítanak bírói uton keresetet, hanem letét, száraz váltók utján biztosítják magukat a szerződésszegés ellen: a kartellek ellen alkalmazható eszközök sorában — nyilván a nagyközönség végtelen naivságára számítva, annak nagyobb megnyugtatására alkalmasnak véli annak kimondását, hogy a termelés mennyiségének és az áruk árának meghatározására irányuló kartellbeli megál'apodások birói eljárás alapjául nem szolgálhatnak/') Ugyanezen kamaránk a pékiparban tartja lehetőnek helyi kartellek keletkezését, melyekkel szemben az iparlörvény 53. §-ának7

) ez iparra való kiterjesztése utján lehetne szerinte védekezni. A legkülönbözőbb állami kedvezmények (pl. ipari só kiszolgáltatása, kiviteli jutalom) megvonásának eszméjén kivül ott találjuk azt a gondolatot, hogy az állam támogassa a kartellirozott iparágakban ujabb versenygyárak létesülését. S végre, a kartellek szabályozásának oly határozott elvi ellenese is, minő a budapesti kereskedelmi és iparkamara, felhozza a kartellirozott iparágak állami egyedárusággá való nyilvánítását8

) is, mint oly eszközt, mely a többiekkel együtt paralizálhatja a kartellek közérdekellenes czélzatait. Ennél tovább menni !) Ugy látszik a vaskartellre vonatkozó vélemény, mely szórólszóra egyez a budapesti kereskedelmi és iparkamara bizottsági jelentésében foglalt véleménynyel, egy tollból folyt e két felterjesztésben. 2) Kelet nélkül a 39,149/97. számhoz, a kereskedelemügyi min. ikt. sz. 6300/98. 8) Ezt felhozza a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara s a pécsi is. 4) Az 1899. évi XLIX. t.-cz. értelmében természetesen 1900-tól csak ez utóbbi törvény rendelkezéseiről lehetne ma már szó. B) Ld. fent a 91. sk. lapon, hol az is kitűnik, hogy e 164. §. csak kényszer vagy fenyegetés alkalmazása esetéről szóll. 6) A pécsi kereskedelmi és iparkamara idézett felterjesztésében. ') Ld. fent a 93. lapon. Tehát hatósági árszabásra és az üzletek iparhatósági ellenőrzésére gondol. 8 A bizottsági jelentés — a vállalkozási kartellek törvényes szabályozása tárgyában — 26. lapján. csakugyan nem lehet: ez nyilván sokkal több, mint a kartellek törvényhozási szabályozása a betiltásig menő hatáskörrel. Nem szükség mondani, hogy a most felhozott ellenszerek jó nagy része szintén szükségessé tenné a törvényhozás gépezetének megindítását s így azok javaslatbahozatala lényegileg szintén a kartellek legislatiójának fogalma alá esik, bár speciális, nem általános intézkedéseket kiván. Hogy a vámtarifák felfüggesztése vagy leszállítása az Ausztriával fennálló viszonyunk tartama alatt mindkét állam egyöntetű törvényhozását kívánja s igy a priori is igen problematikus segédeszköz : az szintén nem szorul bizonyításra. A szaktestületek tárgyalt véleménnyilvánitásai óta lefolyt rövid két év sokkal élénkebb fejlődést hozott magával a kartellalkotás terén, hogysem ez a szakkörökre benyomást ne gyakorolt volna. Különösen az 1899. évi uj petroleumkartell volt az, mely eddigelé példátlan forgalomkorlátozásaival felrázta a közvéleményt közömbösségéből. E felzúdulásnak adott kifejezést a győri kereskedelmi és iparkamara, midőn 1899. november 24-én kelt felterjesztésében1

) a kartellek „mértéktelen önzéséből folyó" tarthatatlan állapot megszüntetését s azok sürgős törvényhozási szabályozását kéri. E kamaránk kérelme nem maradt visszhang nélkül a többi kamara körében, a melyeknek az pártolás végett megküldetett. Azon kamarák közül, melyek már előzőleg is a kartelitörvény mellett nyilatko'tak, újból kéri, illetve sürgeti a törvényhozási szabályozást az aradi, 2

) a brassói 3

) a fiumei, 4

) a miskolczi 5

) s a nagyváradi kamara"); a többiek ez ideig még nem nyilatkoztak. De jellemző és az idők változását legerősebben feltüntető azoknak a kamaráknak véleménye, melyek annak idején ellene voltak a kartelltörvény megalkotásának. Az eddig beérkett nyilatkozatok közül a kolozsvári kamaráé 7

) az egyetlen, mely megmarad elutasító álláspontja mellett, még nem látja elérkezettnek az időt és alkalmat törvényes intézkedésekre s bár elismeri, hogy ugy a kereskedő világ, mint a nagy közönség megdöbbenéssel fogadta a kőolajfinomitó vállalatok szövetkezését s ujabb adatokat hoz fel annak káros voltára: felterjesztése végén beéri azzal a kijelentéssel, hogy ez esetben az államilag !) 4125/99. kamarai, 80,344/99. kereskedelemügyi minisztériumi ikt. szám. 2) 1900. január 31. tartott teljes üléséből 5421. sz. a. kelt felterjesztésében. (Keresked. min. 11,023/900. ikt. sz.) A kamara szerint: „az adott vélemény óta a kartellek káros hatásai megsokszorozódtak s a kizsákmányoló és önző irányzat szinte kéjeleg az élvezett teljes cselekvési szabadságban." 3) 1900. január 16, a kamara teljes üléséből 3619/1899. sz. a. ,Keresk. min. 7419/900. sz.i 4) 1899 deczember 28. kelettel, 4668. sz. a. (Keresk. miniszter 88,338/99. sz.) 6) 1900. febr. 3. kelettel, 3780/1900. sz. a. (Keresk. mininiszter 10,248/900. sz.) °) 1900. január 3. kelettel, 76/1900. sz. a. (Keresk. miniszter 977/900. sz.) 7) 1900. január 30. kelettel, 9260/93. sz. a. (Keresk. miniszter 12,610/900. sz.)