Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

85 Azonban van egy, igaz, csak kivételes eset, a mikor kartell, mint egyszerű versenykizáró megállapodás, az olasz büntetőtörvénykönyv alapján büntethető s ez a 299. §. esete. E szakasz a nyilvános árverések s a közhatóságok számlájára történő magánárverések meghiúsítására irányuló cselekményeket bünteti s többek közt az összejátszást is emliti, s magában foglalja azt is, ha valaki adott vagy igért előny miatt tartózkodik az ajánlattevéstől. Miután a kartelleknél nagyon is előfordul ily megállapodás, esetleg sor szerint vagy nyereségmegosztással való részesedés az árlejtéseknél: kétségtelennek látszik, hogy az olasz btkv. ez esetekben a kartelltagokra is alkalmazást talál. Európa másik szélén az orosz büntetőlörvénykönyv bünteti kereskedők vagy iparosok összebeszéléseit, ha azok élelmiszerek megdrágítására irányulnak. És pedig elég komolyan: a felbujtók 4—6 hónapi, a részesek 3 héttől 3 hónapig terjedő szabadságvesztéssel, az utóbbiak esetleg 200 rubelig terjedő pénzbüntetéssel sújtatnak. Ha az összebeszélés tényleg az elsőrendű czikkek hiányára vezet ós ez a közrend zavarására ad okot: a felbujtók 16 hótól 2 évig terjedő börtönnel, a részesek 4—8 hóig terjedő fogházzal sújtatnak.2

) Hogy itt a régi gabonauzsorásokra gondolt a törvényhozás, az kétségtelen. Oroszország primitiv viszonyai tükröznek vissza a büntetőjogában is. Az orosz jogászok közt vita tárgya, hogy a kérdéses büntetések csak a kenyérre és egyéb nélkülözlietlen élelmiszerekre szorítkoznak-e avagy kiterjednek-e más javakra is? Egy szibériai eset a tágabb magyarázat mellett szól. Pálinkakereskedők egy csoportja egyesült, hogy az árakat magasra csigázza. A hatóság bírói útra terelte az ügyet, s a biróság büntetendőnek találta a bevádlottakat, több havi fogházat szabott ki reájuk.3

) Hogy e büntetések nem akadályozták meg Oroszországban kartellek felléptét, az ép oly tudvalevő dolog, mint az, hogy a magánjogi érvénytelenség, mely az e fajta szerződéseket sújtja, komoly következményekkel nem jár. Oroszországnak hivatalos szerepléséről az ottani czukorkartellben a II. rész megfelelő helyein van szó. 9. §. Hazai jogunk és judicaturánk. Nem keresve fel régi törvényeink és birói gyakorlatunk álláspontját a versenykorlátozó monopolok ügyében : röviden azzal jelezhetem mai jogunkat, hogy a kartellek törvénynyel szabályozva nincsenek, a birói gyakorlat azonban magánjogilag érvényteleneknek tekinti azokat. Ám feltétlenül az elébbi pont nem áll meg. A törvényekben van itt-ott egy szakasz, mely a kartellek ügyét érinti. Erről sem Babled, sem Menzel nem tud. A 299. §. különben elég komoly, 3 hótól 12 hóig terjedő elzárást ós 100 fonttól fe'jebb terjedő pénzbüntetést szab ki. 3) Jollos „Kartelle in Russland-' a Schriften des Vereins für Socialpolitik. LX. kötete 41.* i. 3) Ugyanott a 45. 1. Ilyen mindenekelőtt a kihágásokról szóló magyar büntetőtörvénykönyv, az 1879. évi XL. t.-cz. 128. §-a, mely a nyilvános árveréseket védi az érdekeltek összebeszélései ellen. A szakasz igy hangzik : „A ki összebeszélés, a nyereségben való osztozás vagy más jutalom, vagy előny Ígérete állal, a nyilvános árverés eredményének meghiúsítására vagy csökkentésére működik, úgyszintén, a ki ilyen czélból nyereségi részt, jutalmat vagy előnyt elfogad: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." Hogy a szakasz a nyilvános árverésben ' résztvevő, illetőleg attól ép a kartell alapján tartózkodó tagot éri: az kétségtelen. Az ilynemű kartellmegállapodások titokzatossága mellett természetesen nagy kérdés, hogy e szakasz a gyakorlatban alkalmazást talál-e ? Egyenesen a kartellekre vonatkozik még az iparlörvény, tehát az 1884. évi XVII. törvényczikk 162. §-a, amely igy hangzik: „Összebeszélések, melyekkel az iparosok azt czéiozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása által, ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállítsák, vagy melyekkel a munkások, illetőleg segédek oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék s általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazon egyezmények, melyek által azoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakítanak, — jogérvénynyel nem birnak." E szakasz, mely egyébiránt csak szó szerint átvétele az 1872. évi VIII. t.-cz. vagyis a régi iparlörvény 93. §-ának s még továbbmenve, csak szószerinti fordítása az 1870. évi ápril. 7-diki osztrák Coalitisonsgesetz 2. §-ának, a szabadelvű munkáspolitika törvénybeiktatása, egyszerű és könnyű állásfoglalás a bérharezokban, kiindulva abból, hogy az alaki egyformaság munkás és vállalkozó között kielégíti a jogállam polgárait. Haladás a régi világgal szemben, mely bünteti a munkások szervezkedését, de még nem elég a szocziális állam szempontjából, mely az anyagi egyenlőség felé tör, mikor a gyengébbet védi. Ám az 1884. évi XVII. t.-cz. nem elégszik meg azzal, hogy a munkaviszonyokra vonatkozó megállapodásokat s ezzel az idevágó kartellhatározatokat is — megfosztja magánjogi érvényüktől,1

) hanem továbbmegy s egyenesen iparhatósági eljárást szab elő, vagyis pozitív beavatkozást rendel el. És pedig a 163. § szerint „mihelyt ily összebeszélések az iparhatóság értésére jutnak, megszüntetésükre békéltető bizolt!) Nem tartozik ide, de a teljesség kedveért felhozható, hogy törvényünk büntetni rendeli a szóban forgó összebeszélések körül felmerülő erőszakoskodásokat. Az idevágó 164. g. megegyez az 1872. VIII. t.-cz 94 §-ával, daczára annak, hogy időközben az 1878. évi uj magyar büntetőtörvénykönyv 177. §-a e cselekményt a magánosok elleni erőszak vétségévé minősítette.