Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 70 — vagyonmegkárositásnak minősitendők. Ez esetben a tőzsdeegylet kijelentései egyenesen megakarták neheziteni az üzletet felperesnek, a mire az egyletnek joga nem volt. De hozzátette a Reichsgericht azt is, hogy az egylet elöljáróságának a Börsenverein lapjában, a melyet a tagok kapnak, de a melyre nem tagok is előfizethetnek s a mely általában köztekintélynek örvend, közzétett nyilatkozatai a felperes üzleti hirnevét aláásni, öt megbélyegezni voltak hivatva. Sőt ép üzletemberrel szemben az oly kijelentések, hogy a forgalmi viszonyok tekintetében több irányban korlátolva van, egyenesen sértők és felperest nemcsak üzletemberi hírnevében, hanem üzlete anyagi hasznát tekintve is megtámadták. Mindezeknél fogva a Beichsgericht a jogtalan károsítás ellenében felperes kártérítési igényét elvben megállapította, sőt közvetve azt is kiielentelte, hogy ily igényt az egylet azon tagjai részére is hajlandó megállapítani, a kiket a boykott be nem tartása miatt az egylet kizárna és bovkott alá vetne,a) még pedig még abban az esetben is, ha az egyleti tagok e büntetésnek az alapszabályok szerint az egyletbelépéskor alávetették volna magokat. És pedig azért nem, mert a Reichsgericht szerint ilyen kikötéssel egész gazdasági existentiájuk aláásására kötelezték volna magukat, a mi ellenkezik a jog szellemével s igy az ilynemű kikötés eo ipso érvénytelen lenne. A német judikatura álláspontja a Reichsgericht ez ítéleteiben elég szabatosan kidomborodik. Miután azonban a német magánjog az uj polgári törvénykönyvnek 1900. január 1-én történt életbelépésével átalakult s a régi partikuláris jogok helyébe egy egységes és modern szellemben kidolgozott codex lépett: szükségesnek látszik az utóbbira is egy pillantást vetni. Az uj codex érvénye még sokkal ujabb ugyan, hogysem annak judicaturájáról szóllhatnánk — e nélkül pedig ép ez a sok elvi újítást tartalmazó s ép azért bírói magyarázatot igénylő mü rendelkezéseinek hatását megállapítani lehetetlen: mindazonáltal indokoltnak látszik azon szakaszokat kiemelni, a melyek a kartellek megítélésénél tekintetbe jöhetnek. Egyik hires és méltán hires szakasza az uj polgári törvénykönyvnek a 138. §, a melyet uzsoraszakasznak is szokás nevezni, bár e név csak annak második bekezdésére illik. Tartalma az eredeti szövegben igy hangzik: „Ein Rechtsgeschäft, das gegen die guten Sitten verstösst, ist nichtig. Nichtig ist insbesondere ein Rechtsgeschäft, durch das Jemand unter Ausbeutung der Nothlage, des Leichtsinns oder der Unerfahrenheit des Anderen sich oder einem Dritten für eine Leistung Vermögensvortheile versprechen oder gewähren lässt, welche den Werth der Leistung dergestalt übersteigen, dass den Umständen nach die Vermögensvortheile in auffälligen Missverhältnisse zu des Leistung stehen." Alig szükséges megjegyeznem, hogy a második bekezdés idézett szövege nem egyéb, mint az uzsora bűncselekményének magánjogi következményét továbbfejlesztő rendel-') Ld. az „Entscheidungen des Reichsgerichts in Civilgachen" 38. kötete 350. lapját. kezés. Az uzsora modern fogalma, a melyet a német szövegből az 1883. évi XXV. törvényezikkünk magyarra is lefordított: a gyengék kizsákmányolására vonatkozik s mint ilyen, kiterjesztett értelmében nem csak a hitelügyletekre értendő, hanem magában foglalja az adásvételi s egyéb kötelmi ügyleteket is, az u. n. Sachenwucher-t. Az uj p. törvénykönyv már most a Beichstag bizottságában előterjesztett s elfogadott indítvány alapján — szemben a kormányok érvelésével2

) —- felvette e fogalmat s annak oly tágabb értelmet adott, hogy nem csak a szokásszerü, hanem már az egyes adott esetben elkövetett kizsákmányolást is oly ismérvnek minősiti, a mely a jogügyletet semmissé teszi. A 138. § nagy jelentőségét általában kétségbevonni nem lehet. Maga a törvénykönyv indokolása megjegyzi e szakaszhoz, hogy itt a bírói belátásnak oly szabad teret nyitnak, a minő nagy jogterületeken eleddig ismeretlen vala, s hozzáteszi, hogy tévedések, hibák a bíróság részéről épen nincsenek kizárva. Hogy fogják-e azt a bíróságok a kartellekre alkalmazni és minő mértékben, az ma még nyilt kérdés és csak valószínűségekről beszélhetünk. Ha azonban a Reichsgericht 1897-évi február 4 ki Ítéletének fentebb 3) szó szerint közölt kijelentésére gondolunk, a hol a közönség uzsoraszerű kizsákmányolása van odaállítva, mint a tilos kartell ismertetőjele : valóban alig kételkedhetünk, hogy a XX. század német birója a 138. § második bekezdését nem fogja használatlanul hagyni a kartellperek megítélésénél. Ha a kartell tényleges monopolt teremt: a vevők ugy, mint a kartell s érdeklő nyersterményeladók stb. kényszerhelyzetben vannak s ha a kartell ezt kiaknázva, aránytalan árakat szab : meg van az uzsora minden jele s ezzel a semmiség, melyet a biró habozás nélkül ki fog mondani. Esetről esetre nem lesz ugyan könnyű a kérdéses ismertető jelek, illetve fogalomelemek elbírálása: de ismerve a német főbiróságok lelkiismeretes közgazdasági tanulmányait, fel kell tennünk, hogy a német iudicatura hovatovább oly gyakorlatot fog teremteni, mely el fopja tudni választani a konkolyt a búzától. Fontos a kartellek szempontjából az uj polgári törvénykönyv 343. §-a is, a mely megengedi a bíróságnak, hogy a nézete szerint tulmagasra szabott kötbért az adós kívánságára mérsékelhesse.4

) A modern kartellek egyik legerősebb fegyverét tompítja le e szakasz, a mely megadja a szerződés-1) Az 1. § igy hangzik : „A ki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak, vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak ; vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik, az uzsora vétségét követi el." 2) A kormányok képviselői magától érthetőnek jelezték e semmisséget. 3) Ld. a 29. lapon. 4) „Ist eine verwirkte (Conventional) Strafe unverhältnissmässig hoch, so kann sie auf Antrag des Schuldners durch Urtheil auf den angemessenen Betrag herabgesetzt werden. Bei der Beurtheilung der Angemessenheit ist jede berechtigte Interesse des Gläubigers in Betracht zu ziehen."