Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 34 — korszakában állott be s a kartellévek számbavehető változást nem hoztak s csak arról lehet szó, hogy azok a hanyatlást feltartóztatták. Volt a budapesti malmok átlagos osztaléka a Kőrösy-féle összeállítás szerint:*) 1891. 11 "4°/o 1894. 6-4% 1897. 6 1°/o 1892. 7'7 „ 1895. 5"3 „ 1898. 6"2 „ 1893. 10-1 „ 1896. 5-9 „ Tekintetbe véve azonban fővárosi malmaink 5"2 millió koronányi rendes és rendkívüli tartalékait, a jelzett kamatozás az utolsó két évben 4'8°/o körül jár csak, mit valóban igen mérsékeltnek tekinthetünk. Malmaink kartell alkotása, mint láttuk, eleddig a legkezdetlegesebb alakot, a néhány hónapra terjedő termelésmegszoritást nem haladta tul s még ily .«lakban is csak nagyon nehezen volt létesíthető. Nagy malmaink sokkal féltékenyebbek egyéni állásukra, szabad rendelkezési jogukra, hogysem azt súlyos válság esetén kivül feladják. Következik ebből az is, hogy e kartellek hatása minden irányban igen muló és jelentéktelen. Az utolsó 1897 8. évi kaitelleknél a gabonaárak és reduc'.io közt egyenes ellentét mutatkozik : a reductio alatt szédítően magas árak, azon tul folytonos árhanyatlás. a

) Jeléül annak, hogy a termés eredménye s legfelebb ideig-óráig tartó tőzsdei üzérkedések, de nem malmaink üzeme döntenek a gabona ára felett. Malmainknak az őrlési forgalom megszűnte folytán beállott nehéz helyzete azonban, ugy lehet, inégis elég erős öszlökül fog szolgálni a kartellnek ujabb és pedig magasabb fejlettségű alakban való megkötésére. Mint magánértésülésböl tudom, ép e napokban, 1900. junius közepén tárgyalják a „magyar fővárosi malomiparegyesület" s a „vidéki malomiparosok országos egyesületének", valamint a „magyar vidéki malomiparegyesület" tagjai azt a Haggenmacher-féle tervezetet, a mely a fővárosi és vidéki malmok kontingensét egyenkint megállapítva, az azon tul termelő malmokat befizetésekre kötelezné a kontingensen alul maradó lisztgyárak javára, mely utóbbiak e szerint jutalomban részesülnek. Ez az alak tehát már a magas fejlettségű kartellek közé tartozik s minden bizonnyal erős ellenőrző szervezelet és központi vezetést kiván. Hogy sikerül-e egy kalap alá vonni az összes irányadó elemeket : az ma még kérdéses. Tény azonban annyi, hogy malmainkban nagyon élénk a tudat, hogy nyugodt és kedvező nyere-1) Budapest főváros statisztikai havifüzetei. 1890. szeptember hó 328. 1. 2) A buza ára ugyanis volt métermázsánként a budapesti tőzsdén : 1S97. október . . . 12-80 frt. 1898. junius . . . . 12-42 frt. „ november . , 13-14 „ „ julius . . . . 10-84 „ „ deezember . , ,. 13-09 „ „ augusztus . . 942 „ 1898. január . . . . 13-08 frt. „ szeptember . . 9-20 „ „ február. . . 13-28 „ 1899. január . , . , 10-33 frt. „ márczius , . . 13-19 ,,, április . . . . 9-29 „ „ április . . . , 13-87 )» ., julius ...... 9-30 „ „ május , . . . 14-89 J» „ deezember . . 7-89 „ séget biztosító viszonyokat csakis valamilyen kartell utján teremthetnek magoknak. Szemben a külföldi igen éles versenynyel, mely a régi legjobb piaczokon nagyon megnyirbálta lisztünk uralmát és szemben azzal a körülménynyel, hogy bent az országban is igen sok kis gőzmalom lép versenyre: nem csoda, ha sóvárogva várják azt a mentő eszközt, mely szorongatott helyzetökben megerősítse őket. Ma már mindenesetre más a helyzet, mint még ezelőtt egy évtizeddel, mikor a kis vízimalmok,szélmalmok tönkrejutásával nagy gőzmalmaink egyeduralmi állásról ábrándozhattak. Ma megannyi nagy és középbirtokos, a kinek heverő locomobilja és gépésze van, pár ezer korona költségen kis gőzmalmot épit s ott őrli gabnáját. A helyi szükségletre dolgozó vámmalmok is egyre szaporodnak. Nagy gőzmalmaink súlyos napokat élnek. Kívánatos volna, hogy azokon ugy eshetnének át, hogy virágzásuk biztosítékait ne kelljen extrem kartelikötés s annak a közönségre háramló esetleges káros hatásai árán megtalálniok. 4. §. A czukorkartell előzményei. A czukoripar hazánkban már több mint hét évtizedes múltra tekinthet ugyan vissza, de igazi virágzásnak csak az 1888. évi XXIII. t.-cz. meghozatala óta indult. Ez a törvényczikk, mely a kész termék megadóztatását s a nyilt kiviteli jutalmakat hozta be, felszabadította iparunk ez ágát az osztrák ipar leigázó túlsúlyától. Nem szüntette és nem szüntethette ugyan meg azokat a történeti fejlődésünkből könnyen megmagyarázható hátrányokat, melyekben iparunk Ausztriával szemben általában szenved; nem alakíthatta át a milieu-t, mely a Lajtán tul a régi routine és olcsóbb tőke előnyeit nyújtja sőt továbbmenve, nem változtathatott a czukoripar egyik természetesen nngy jelentőségű tényezőjén, a nyersanyag, a répa bőségén és jóságán, mi eddig is Ausztria javára nyomta le a mérleget: de legalább megszüntette azt a kiáltó igazságtalanságot, mely az eddigi adóztatási rendszerben rejlett. Az 1850 óta érvényben volt fogyasztási adó ugyanis vagy a répa mennyiségét, vagy — s ez volt az ujabb rendszer — a létermelö készülékek termelőképességére fektetett átalányozást vette kivetési alapul. Az adó tehát kisebb vagy nagyobb volt a szerint, a mint a gyár jobb vagy rosszabb répát dolgozott fel s a mint a berendezés jobb vagy rosszabb volt. IIa valamely gyár jobban kihasználta, többször 1 öltötte meg edényeit: sokkal többet termelt, mint az álalányozásnál alapul vett kulcs szerint termeiheteit volna s igy minden métermázsa kész czukor után tényleg kevesebb adót kellett lerónia, mint a régi technikával dolgozó vállalatoknak. Hogy minő nagy volt a különbség az adóztatásnál alapul vett s a valódi termelésképesség közt, azt legszembeszökőbben mutatta az adóvisszatérités, mely oly nagy rejtett kiviteli jutalmat foglalt magában, hogy ez az adóbevételt nagyon megrövidítette, sőt kivételesen még meg is haladta azt, mignem az 1878. évi XXIII. t.-cz. vajmi mesterséges