Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'25 néseért, mit a kartell magas árai okozhatnak, magát kárpótolja, azt nem szükség mondanom Hogy a fiskális érdek ily ezikkeknél adott esetekben nem kívánja-e a kartelltagok nyereségének nagyobbfoku bevonását, mint az adóztatás körén kivül esö kartelleknél: azt már csak a tapasztalat döntheti el. A nyereségtöbblet erős progressiv megadóztatása ellen emelhető aggályok közül némi jogosultsággal csak az bir,*) hogy a nyereség korlátozása csökkentheti a haladásvágyat, a technikai javításokra való ösztönt. Ámde először is nem szabad feledni azt, hogy az adó nem nyeli el teljesen a nyereség magasabb százalékait s hogy ép. a technikai javitások, a takarékos termelés megengedi a nyereség fokozását a nélkül, hogy a fentebb ecsetelt visszahatások beállanának. Mert azok ép azt idézik elő, hogy áremelés, munkabérleszállitás nélkül is fokozódik a nyereség, tehát sem a kereslet apadásától, sem strike-től stb. tartani nem kell. De továbbá a technika mindenkori előnyeit kihasználó verseny fellépésének veszélyei is nőnek abban az arányban, a melyben a kartell e téren elmarad. Végül nincs kizárva az, hogy az adóztatásnál a technikai haladás praemiumban részesüljön olykép, hogy a kartelltag jogosítva legyen igazolni ily befektetések nyereségemelő hatását s ezen nyereségrész adója erősen mérsékeltetnék. Nyilvánvaló, hogy a nyereség biztos és egyöntetű megállapítása, a tökefelöntés (watering) s általában álügyletek kizárása megfelelő szabályozást igényel, a mire különben a modern jövedelmi adó czéljaira is szükség van. Hogy itt az üzleti könyvek betekintése és megvizsgálása ellen óvást emelni a kartelleknek annyival kevesebb joguk lehet, mert hisz azok tagjai ugyanezt egymásnak — volt és esetleg újból leendő versenytársaiknak — a legnagyobb mértékben megengedik: azt nem szükséges hangsúlyoznom. Közvetlenül hathat az állam a kartell árszabásaira mindazon esetekben, a mikor mint vállalkozó, belép a kartellbe. Ezen, elvileg egyáltalában nem kifogásolható lépés ') Hogy ez az adó nem hozna sokat: az épen nem szól ellene, sőt egyenesen akkor éri el czélját, ha csak keveset hoz, mert ez azt jelenti, hogy a kartellek monopolos nyereségre nem igen tesznek szert. Hogy az ilynemű rendszabályok kijátszásnak vannak kitéve : az természetes, de e hibában bármely rendszabály szenved. megadja neki a módot arra, hogy a kartell egész működését nagy erkölcsi és anyagi súlyával irányozza. Ha azonban az állam magának a döntő szót biztosítani nem képes, feltétlenül kívánatos, hogy fentartsa magának a jogot, bármikor kilépni. Ha a kartell fosztogató árakat szab: az államnak jut a feladat, kilépésével és teljes erővel felvett versenyével jobb útra terelni a kartellvezetőséget. -1

) A végső, rendkívüli eszköz, mely a kartellel, de az egyéni monopollal szemben is, fenmarad: az államosítás, vagyis a magánmonopolnak állami monopollal való helyettesítése. Teljes monopolra ekkor is csak azon esetekben lesz szükség, a mikor más okok, mint pl. a föld természeti kincseinek óvása (bányák, kőolaj források, stb ), kapcsolatban esetleg a közlekedésügy érdekeivel (kőszénbányászat fontossága a vasutak és gőzhajókra !) ezt kívánják. Rendes körülmények közt elég, ha az állam megszerzi magának a módot arra, hogy versenyre keljen a magánmonopollal. A mely termelési ágakban nem működik állami vállalat: ott e versenyt azzal kell lehetővé tenni, hogy kisajátítási jogot adunk az államnak arra, hogy szükség szerint egyes nagy vállalatokat, melyek kartellben állanak, államosítson. Ily általános jog megadja az állami verseny lehetőségét, a mely Damokles kardjaként fog függeni a monopolosok feje felett. Még egy ilyen damoklesi kardot ád az állam kezébe az a felettébb indokolt és utánozásra méltó rendelkezés, melyet a német polgári törvénykönyvet életbeléptető porosz törvény állit fel, s a mely megadja a bíróságnak a jogot, feloszlatni a részvénytársaságot, ha az jogellenes cselekvéseivel vagy mulasztásaival a közjólétet veszélyezteti. Ezt a rendelkezést minden aggodalom nélkül ki lehet terjeszteni a kartellekre is, körülövezve természetesen a szükséges garancziákkal. Egyébiránt azt hiszem, hogy a kartellekkel szemben e végső eszközök alkalmazására nem fog kerülni a sor. A nagytőke saját jól felfogott érdekében sokkal konzervatívabb, hogysem az állam erős kezének ne engedjen, s nem lesz szükség az államsociálizmussal vagy ép a koliektivismussal való fenyegetésre, hogy megértse az idők szavát. ') Az állami vállalatoknak ezzel uj közgazdaságpolitikai functiójuk keletkezik, a mi azok megtartását egymagában is indokolja. Nem szabad ezenkívül feledni, hogy az állami vállalatok gyakorlatilag működő szakemberei nagyon becses kontingenst fognak szolgáltatni a kartelleket ellenőrző hivatal vagy bizottság összetételéhez.