Központi Értesítő, 1898 (23. évfolyam, 2. félév)
1898-12-25 / 104. szám
— 1743 — teendőket? Egy-egy munkavezető legfeljebb hány építkezést vezethet, esetleg mely más meghatározás volna e tekintetben lehetséges ? 5. Mily átmeneti intézkedések volnának életbeléptetendők ? A kérdésről rendkívül élénk vita fejlődött ki, melyen az elnökön és Vig Albert előadón kivül különösen Szterényi József osztálytanácsos, a tanács alelnöke, Neusehloss Marczel kir. tanácsos, Farbaky István és Jónás Ödön, orsz. képviselők és Deil Jenő kamarai titkár vettek részt. A vita során két felfogás domborodott ki. Az egyik az építőipar terén észlelhető bajok orvoslását a felelősség szigorításától, a másik pedig a pallérok képesítésének szabályozásától várja. A tanács határozatában mind két felfogás emelkedett érvényre, a mennyiben a tanács azon véleményének adott kifejezést, hogy ha egy építőmester több épületet vállal, okvetlenül alkalmazandó művezető (pallér) és hogy oly építkezéseknél, melyeknek eszközlésére csak építőmester van, jogosítva, művezetőül (pallérul) csak az alkalmazható, a ki legalább kőműves mesteri képesítéssel bír; az építőipari iskolák és tanfolyamok növendékeitől a szervezettek szerint megkiváut gyakorlat csak oly építkezéseknél tölthető, melyek építőmesterek által végezhetők; átmenetileg pedig paliéri jogosítványt kaphasson az, aki legalább 5 évig pallérí minőségben működött s ezen idő alatt kifogás alá nem esett; a kik pedig jelenleg alkalmazásban vannak és öt évet nem igazolhatnak, azoknak egy évi idő engedendő a képesítés megszerzésére. E mellett azonban kimondotta a tanács azt is, hogy kívánatos, miszerint a pallér képesítés kérdésének rendezése, illetve annak gyakorlati kivitele előtt az épitőmestersógek fogalma alá tartozó összes iparok gyakorlása és egymáshoz való viszonya az egész vonalon egyöntetűen szabályoztassék. Oroszországba irányított kókuszdió és gyöngyházgömb-küldeményeknél a csomagokra egy-egy mintagömb alkalmazása engedélyeztetett, ugy, hogy a vevők a kivánt árut a csomagolás és vámólomzár sérülése nélkül vehetik át. iparos munkaadó csak azon munkásai után legyen köteles az adót megfizetni, — illetőleg csak azon munkásainnk béréből legyen jogosult az adóösszeget levonni, kik az adó esedékességének időpontjában nála vannak. A pénzügyminister urnák ezen intencziói azonban valósulást csak akkor nyerhetnek, — s az emiitett rendeletben megadni kivánt engedményeket a munkaadók és munkások csak akkor élvezhetik, ha a gyárak ós iparmühelyek vállalkozói saját jól felfogott érdekükben minden év november hó t5-ig beküldik összes slkalmazottaiknak — a lakhelyre való tekintettel községenként elkülönített névjegyzékét az illetékes kir. pónzügyigazgatósághoz (Budapesten a közigazg. kerület szerint illetékes adófelügyelő-helyetteshez) ugy a mint azt a rendelet tüzetesen előirja. Felhívom ennélfogva a kamarát, hogy a pénzügyminister urnák idezárt körrendeletét, — hivatkozással jelen leiratomra, — oly felhívással szíveskedjék korületo gyárosainak és iparosainak tudomására hozni, miszerint a kérdéses névjegyzéket, melynak mintája a közsági elöljáróságoktól, illetve városi adóhivataltól díjtalanul szerezhető meg, mindenknr pontosan töltsék ki — s a mondott határidőre küldjék be a nevezett hatósághoz ; mert ellenkező esetben az ez alkalommal biztosított kedvezményektől el fognak esni. Kötelességévé teszem tehát a kmaráknak, hogy a csatolt rendeletnek a gyárosokat és iparosokat közvetlenül érdeklő részeire az illetőket külön is figyelmeztesse, kiemelvén azt, hogy a körrendelet szerint a heti vagy tisztán napibér mellett alkalmazott munkások mint napszámosok, az 1883. I. t.-cz. értelmében adómentesek ; továbbá, hogy az időközben elbocsátott adóköteles munkások adójának kifizetése alól csak ugy mentesíthetik magukat, ha az 1875. óvi XXIX. 7. §-ának a) vagy c) pontja szerint adózó alkalmazottak neveit az elbocsátás idejének és a beszedetlen maradt adónak pontos kitüntetése mellett, kimutatásba foglalva félévenként a fent nevezett hatósághoz — szintén beküldik. V. A kereskedelemügyi m. kir. Minister ur 76279/IX. sz. a kelt elvi jelentőségű rendelete. Valamennyi kereskedelmi és iparkamarának. A gyárakban ós iparos-műhelyekben alkalmazott egyének kereseti adójának kivetése és beszedése az eddig érvényben volt eljárás szerint egyrészt az államkincstár — másrészt a munkaadók — és munkásosztály — tehát az érdekelt tényezők egyikének érdekeit sem elégítvén ki, ezen közös érdekek lehetőleges kiegyenlítésére ismételten felhívtam a pénzügyminister ur figyelmét, ki is a szóban forgó adónem kivetése és beszedése körül előfordult visszásságok megszüntetése czéljából ós pedig különös figyelemmel a munkaadók és munkások érdekeire a jövő évtől kezdve a másolatban idezárt rendelettel szabályozott eljárást léptette életbe. E rendelet kiadásánál az volt a pénzügyminister ur intencziója, hogy a gyári ós ipari munkásosztálynak a törvény által engedett határokon belül, lehetőleg csekély rétege adóztattassék meg. de az ekként előirt adó tényleg beszedhető is legyen, — továbbá, hogy a gyáros vagy Másolat 76279(98. szhoz. M. kir. Pénzilgyministerium. — Másclat. — A gyárakban és iparosmiihelyekben alkalmazott egyének adójának kivetése és beszédese tárgyában. I898. évi 76785. szám. Körrendelet valamennyi kir. pénzügyigazgatósághoz, — a székesfővárosi kivételével, — és a székesfővárosi kir. adófelügyelőhöz. A gyárakban és iparos-műhelyekben alkalmazott egyének adójának kivetése ós beszedése az eddig érvényben volt eljárás szerint egyrészt az álllamkincstár, másrészt a munkaadó és a munkásosztály, tehát az érdekelt tényezők egyikének érdekeit sem elégítette ki. Mig ugyanis az államkincstár ritkán jutott követeléséhez, mert a nevezett egyénekre kivetett I. oszt. kereseti adó legnagyobbb részben behajthatatlannak bizonyult és az adó kivetése, előírása, a behajtás megkísérlése ós végül behajthatlanság czimén való törlése a hivatalos közegeket meddő munkával terhelte, addig a munkások adója az 1875. évi XXIX. t.-cz. 11. §-ban kimondott szavatosság érvényesítése alapján, azokban