Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

— 266 — Többször tettek kísérleteket ezen a téren, de az állatok tönkrementek, mert a bambusszal vegyitett fütakarmányt nem tudták megemészteni. A tokioi posztógyár a hadügyminisztérium tulajdona ós az egyenruhákhoz szükséges posztót állítja elő. A mellett könnyű flanelleket szállit a katonai alsó ruhák készitésére. A szükséges gépeket négy óv előtt Németország szállította. A selyemszövetet Japánban móg kézimunkával állítják elő kezdetleges szövőszékek használatával. A kivitelnél különös figyelmet érdemel: atlasz, bársony, crepe, damaszt, barege, brokát és selyemzsebkendők. E s e r n y ő g y á r t á s. Ez az iparczikk az országnak még egészen fiatal vívmányai közé tartozik és szintén háziiparszámba megy Japánban. A gyártmányok minőség és kiállítás szempontjából miben sem különböznek az európai esernyőktől ós hasonló minőség mellett jelentékenyen olcsóbbak. A bevitel 5 év előtt néhány ezer dollárra rúgott, s a jelentési évben 700 dollárra sülyodt, mig a kivitel 50,000 dollárról 364,000 dollárra emelkedett 1892-ben. Ezek a számok világosan mutatják ez iparág föllendülését Japánban. A papírgyártás néhány óv előtt Japánban még nagyon jelentéktelen volt, s csak a kézi használathoz szükséges papirt állították elő, mig a modern író és az újságpapír külföldről szállíttatott. Ujabb időben azonban oly nagy haladást tett ez iparág, hogy jelenleg a papirszükséglet legnagyobb része belföldi gyártmány által fedeztetik Az 1892-ik év végén 37 papírgyár működött ós az összes termelés a 100,OüO min-át meghaladta. A gyufagyártás szintén haladást mutat, amennyiben néhány gyár a kézimunkát gépekkel cserélte föl különösen Hyogoban. Általában azonban a gyufagyártás most is kézimunkával történik. Hyogoban 31 és Tokioban 27 gyár van társaságok birtokában. Évenkint körülbelül 14 millió nagy skatulyát (3 millió yen értékben) állítanak elő. Az ezüstértók állandó hanyatlása nagy mértékben befolyásolta ez iparágat. Habár a fát, papirt, ként sőt a paraffint is Japán maga szolgáltatja, de a legfőbb alkatrészeket: klórsavas és kettős klórsavas nátriumot külföldről szállítják. Ezeket a vegyiszereket az ezüstárfolyamok megdrágították úgyannyira, hogy Hyogoban ós Osakában a gyufagyártást megszüntették, miáltal 20,000 munkás egyszerre elvesztette a kenyerét ós csak tiz nap múlva vették fel újra a munkát a gyufa árának emelésével ós a munkabér leszállításával. Czomcntgyártás. Az 1892-ik óv végén Japánban 13 czementgyár volt. Az év vége felé két—három kisebb gyár a működését be akarta szüntetni. Az évi termelés körülbelül 200,000 hordót tett ki, körülbelül 20 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Ez a többlet az 1891-iki földrengés által okozott pusztításból magyarázható meg, a mikor is bebizonyult, hogy az elpusztult téglaépületeknél nagyon is kevés czementet használtak. Ezért tehát az uj építkezéseknél több czementet használtak, mint a megelőző években, azonkivül a yokobámai kikötő-épitkezésnél is több japán czementre volt szükség. A nagyobb fogyasztás daczára azonban az árak estek és pedig hordónként 4-10 yenről 3-80 yenre. Ezt az egyes czégek túltermelése okozta. A japán czement annyiban utat tört magának, a mennyiben a bevitt áruknak az árát lenyomta. Mármár attól tartottak, hogy a japán czement teljesen kiszorítja a külföldit, a mikor a katasztrófa bekövetke zett. Eleintén a vezető-mérnök kívánsága szerint a kikötő-ópitkezésónól kizárólag angol Portland-czementet használtak, de csakhamar győzedelmeskedett a japánok óhajtása, hogy a belföldi gyártmányt használják. S a japán czement ki is szorította az importált árut, móg pedig gyorsan. De rövid idő alatt, a mióta ugyanis a hullámtörő fölépült, bebizonyult, hogy a japán czement használatával balfogást követtek el. Á laikus is észreveszi apály alkalmával, hogy a hullámtörő falán szakadások és lyukak vannak, mert a japán czement nem bírt elég ellentálló erővel. A szappan gyártást Tokioban, Yokohamában, Kobéban és Osakában, valamint a szerződéses kikötők közelében magán czégek űzik. Általában kisebb gyárak léteznek, melyek közül Tokioban 57, Osakában 17 és Kobéban 1 van Ezek egyszerű módon gyártják a szappant és rosszul utánozzák az importált gyártmányt Kivételt képez a yokohámai szappangyár, a mely a szappan-gyártást modern eszközökkel végzi. A tokioi szappangyár kevesebb ambiczióval dolgozik, mig az osakai, köbei ós yokohámai gyárak a belföldi fogyasztással nem érik be ós folyton növekedő módon exportálnak szappant Khinába, Koreába, sőt Ausztráliába is. Az eredmények arra bátorítottak néhány Shanghai ós hong-kongi vállalkozót, hogy részt vegyenek a versenyben, de törekvésöket az angol gyártmányok csakhamar meghiúsították. A szükséges faggyút maga Japán szolgáltatja és nyáron az rendesen ritkább és drágább, de a jelentési óv nyarán rendkívül olcsó volt. A finomabb gyártmányok számára szükséges kókuszdió és pálmaolaj külföldről jön. A szóda fogyasztása Japánban igen nagy, körülbelül 10 millió fontot tesz ki évenkint; ebből 7 millió fontot importálnak. Az „Osaka sulphuric acid Co." arra törekszik, hogy a külföldi bevitelt lehetőleg leszállítsa. Forgalmi tőkéjét e czélból 500,000 yennel fölemelte. Porczellángyártás. Az 1891-iki nagy földrengés által sok japán porczellángyárat súlyos veszteség érte. Ennek következtében az élelmiszerek ára annyira emelkedett, hogy a munkások kényszerülve voltak 20%-os béremelést kérni. Minthogy óhajtásaikat nem teljesítették, rövid időre megszüntették a munkát. A porczellángyártás ennek következtében rossz fordulatot vett. A gyárosok fölemelték a munkabért és ezzel együtt a gyártmányok árát. Az 1892-ik évfolyamán sok megrendelés történt ugyan, különösen Európából, de a közvetítésért is olyan árt követeltek, hogy a japán gyárosok a követelményeknek nem tudtak megfelelni. Egyrészt reménylik, hogy abban az esetben, ha 20%-os áremelésüket elfogadják, ismét virágzóvá tehetik a japán porczellánipart, de másrészt attól tartanak, hogy különösen Németországban utánozni fogják a japán gyártmányt, a mi az eredeti japán porczellánt kiszoríthatná. Ágyú- bevitel. Az 1887-ik évben nyilvános gyűjtés történt, a melynek a bevétele az osákai fegyvergyár számára beszerzendő ágyukra fordíttatott. A j mikádó óhaja szerint ezeket az ágyukat (összesen 210 darab) a partvédelemre használták. A legnagyobb ágyukat olasz nyersvasból, a kisebbeket, valamint a mozsárágyukat bronzból készítették. Az ágyuk közül 158 már elkészült ós a shingawai erődítményeknél, valamint a tokioi öbölnél ós egyebütt holyezték el. A i többi 25 rövid idő alatt készül el, de a határidőt nem