Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

— 242 — fuvarlevelek, kereskedelmi levelezések stb. által) iga­zolandó. Ezen intézkedés nemcsak Németországba való ki­viteli érdekeinket felette hátrányosan érintvén, hanem a német birodalommal fennálló kereskedelmi szerző­désünk határozataival is ellenkezvén, annak hatályon kivül helyezését a leghatározottabban követeltem. Az ezen ügyben diplomácziai uton folytatott tárgyalások nagy részben kielégítő eredményre vezettek, a mennyi­ben a német vámhivatalok azon utasítást nyerték, hogy mindazon áruinkat, melyek a német szerződés (1892. óvi III. t. cz.) A) mellékletében (vámok a német vám­területre való bevitelnél) fel vannak sorolva, ha azok­nak az osztrák-magyar monarchia szabad forgalmából való származása a kisérő okiratokból kitűnik, a szár­mazás külön igazolása nélkül, a szerződésileg biztosí­tott bánásmódban részesítsék. Az A) mellékletben fel nem sorolt árukat illetőleg pedig a német vámhivata­lok szintén azon utasítást nyerték, hogy a mennyiben azoknak tőlünk való származása a kísérő okiratokból kitűnik, ezekre nézve a kedvezőbb bánásmód alkalma­zása szempontjából külön igazolást ne követeljenek, ez alól csupán néhány oly árura nézve tétetvén kivétel, a melyekre az Oroszországhoz való viszony tekintetéből a német kormány szigorúbb ellenőrzést talált szüksé­gesnek. Kiköttetett azonban, hogy ezen igazolás a ke­reskedelmi forgalmat minél kevésbé terhelő módon tör­ténjék (a származási ország hatóságai részéről kiállí­tott bizonyítványok, hajóokmányok, áruszámlák, keres­kedelmi levelezések stb. felmutatása által) és különö­sen, hogy ahoz konzuli láttamozás nc követeltessék. * * * A Szerbiával 1892. augusztus 9-óu kötött szerző­désnek D) mellékletében foglalt és az obrt-adó besze­désére vonatkozó határozatokkal szemben a szerb kormány, tekintet nélkül az áruk származására és minő­ségére, a „világ- és a belföldi piacz állása szerinti" át­lagárak átszámítása alapján fix tételekben megállapí­tott ártarifát állítván fel, annak hatályon kivül helye­zését Szerbiába vitt áruink versenyképességének meg­óvása érdekében a legerélycsebben követeltem. A közös külügyminister ur által folyamatba tett és utóbb a ma­gyar és osztrák kereskedelmi ministerek kiküldötteinek, valamint a szerb kormány képviselőjének részvéte mel­lett befejezett tárgyalások alapján a felmerült vitás kérdés álláspontunknak megfelelő módon nyert elinté­zést, a mennyiben a szerb pénzügyminister 1893. óvi deczember 28-án (1894. évi január 9-én) kiadott rende­letében meghagyta, hogy a tőlünk Szerbiába vitt oly áruk értéke, melyek obrt-adó alá esnek, a velünk kötött szerződés D) mellékletében foglalt határozatok értel­mében állapítandó meg. * * * Nem hagyható végül érintetlenül a franczia kor­mány által támasztott azon igény, hogy az általunk az olasz borokra nézve határszéli kedvezménykép enge­délyezett vámmórséklést a franczia borokra is terjesz­szük ki. Miután azonban az Olaszországnak nyújtott ezen kedvezmény történeti alapon nyugszik és még azon időből veszi eredetét, midőn az olasz tartományok egy rósze Ausztriához tartozott, miután továbbá a Francziaországgal fennálló kereskedelmi szerződésünk sem nyújt a franczia kormány szóban levő igényére jogalapot, annak minden ellenengedmény nélkül kívánt teljesítését visszautasítottuk. * * * A lefolyt évben ismét szaporodott azon államok száma, a melyekkel kereskedelmi viszonyainkat terje­delmes tarifaszerződések alapján hosszabb időtartamra szabályozni sikerült. A Szerbiával 1892 évi augusztus hó 9-én 1903. évi deczember hó 31-ig terjedő tartam­mal kötött kereskedelmi szerződós ugyanis ugy nálunk, mint Szerbiában a törvényhozás által elfogadtatván és szentesítést nyervén, 1893. évi julius hó 1-én hatályba lépett. Ennek alapján kivitelünk részére a szomszédos állam piaczain jelentékeny előnyök vannak biztosítva és mindazon kedvezmények, melyek Szerbia által bár­mely harmadik államnak nyújtatnak, aruinkat is meg­illetik. A Spanyolországgal évek óta folytatott szerződési tárgyalások a mult év végén befejeztettek és ezen állammal a megegyezés szintén létrejött. Miután azon­ban a spanyol parlamenti viszonyok következtében a velünk kötött szerződés a spanyol törvényhozás által tárgyalás alá még nem vétetett, gondoskodás történt, hogy a Spanyolországhoz való kereskedelmi viszo­nyaink ideiglenes szabályozására vonatkozó és az 1892. évi XXXI. t. czikkben foglalt felhatalmazás hatálya az 1894. óvre, is fenntartassák. Ez iránt intézkedik az 1893. évi XXXVIII. t. cz., melynek értelmében Spanyol­országhoz való kereskedelmi viszonyaink az eddigi ala­pon 1894. év végóig rendeztettek. A Svéd- és Norvégországgal 1873. évi november hó 3-án kötött és az 1874. évi XII. t. czikkbe iktatott kereskedelmi és hajózási szerződés VI. czikkének utolsó bekezdése a kereskedelmi utazók megadóztatása te­kintetében csak ideiglenes megállapodást tartalmazván és a kölcsönösség szempontjából kiegészítést igényel­vén, az 1892. évi április hó 25-én létrejött nyilatkozat­ban megállapittatott, hogy a mi kereskedelmi utazóink Svéd- vagy Norvégországban és viszont a svéd és norvég utazók nálunk adózás tekintetében a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet irányában követett elbánás alá esnek. A szóban levő nyilatkozat az 1893. évi XXV. t. czikkben foglaltatik. A Koreával 1892. évi junius hó 23-án kötött barát­sági, kereskedelmi és hajózási szerződésre vonatkozó jóváhagyási okmányok Seoulban 1893. óvi október hó ö-án kicseréltetvén, az az ország törvényei közé (1893. évi XXVII. t. cz.) iktattatott. A Törökországgal kötendő kereskedelmi szerző­désre vonatkozólag móg függőben maradt néhány vitás pont a lefolyt évben sem nyert végleges elintézést.. Miután azonban török részről több tekintetben engedé­kenység volt tapasztalható, a tárgyalások további sike­rének biztosítása czéljából részünkről is hozzájárultunk ahoz, hogy a Törökország irányában fennállott azon korlátozás, melynél fogva a török termények és ipar­czikkek nálunk a legnagyobb kedvezményre csak az esetben tarthattak igényt, hatörök jármüveken hozattak bc, megszüntettessék. Ehhez képest vámhivatalaink rendeletileg utasíttattak, hogy a török eredetű árukat arra való tekintet nélkül, vájjon török vagy más nemze­tiségű járművön hozatnak be, a legnagyobb kedvez­mény szerinti bánásmódban részesítsék A mult 1893. évben Bulgáriával, Rumániával és Oroszországgal szintén folytattattak tárgyalások keres­kedelmi szerződés kötése iránt és az év végéig különösen Rumániával sikerült is oly megállapodásra jutni, mely kiviteli érdekeinknek az adott viszonyok között legjob­ban megfelel. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents