Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

1. A Szerbiával szerződéses viszonyban álló államokból származó oly áruk értéke, melyek obrt-adó alá esnek, az osztrák-magyar monarchia s Szerbia közt kötött kereskedelmi szerződés D. melléklete 1. §-ának 2. bekezdésében foglalt határozatok értelmében állapítandó meg. 2. A Szerbiával szerződéses viszonyban nem álló államokból származó áruk értékét az illető árunak a világi és belföldi piaczon jegyzett értéke szerint a pénzügyminister állapítja mog és teszi közzé a szerb hivatalos lapban, mely órtékmegállápitás a vámhivataloknak, az obrt-adó beszedésénél alapul és zsinórmórtékül szolgál. 3. Jelenleg ós további rendelkezésig a vámhivatalok az obrt-adónak oly áruk után való beszedésén J, melyek Szerbiával szerződéses viszonyban nem álló államokból hozatnak be, az egyúttal közzétett ártarifá • hoz, melyben az általános vámtarifa összes tételeinek értéke meg van állapítva, alkalmazkodni tartoznak. 4. A közzétett ártarifa tehát mindazon árukra kivétel nélkül alkalmazandó, melyek Szerbiával szerződéses viszonyban nem álló államokból hozatnak be, valamint a Szerbiából kivitelre kerülő árukra is. 5. Ezen ártarifát azonban, ha azt maguk kívánják, azon áruk bevivői is használhatják, melyek Szerbiával szerződéses viszonyban álló államokból származnak. Ez esetben kötelesek a bevivők ezen kívánságukat a bevallásban határozottan kijelenteni, a mikor is az eladási számla s a fuvarlevelek felmutatása alól fel vannak mentve. Ellenkező esetben, ha t. i. a bevivők a bevallásban nem jelentik ki, hogy az ártarifát használni kívánják, az osztrák-magyar monarchia ós Szerbia közt fennálló szerződés D) mellékletében megállapított eljárás fog alkalmaztatni. 6. Az osztrák-magyar monarchia és Szerbia közt kötött kereskedelmi szerződés D) mellékletében azon eljárás is meg van állapítva, mely a vámhivatalok által akkor követendő, ha a kereskedelmi szerződós I)) melléklete 2. §-nak 2. bekezdésében foglalt határozmány értelmében, az áru bevallott értéke általuk elégtelennek találtatik. Azon körülmény, hogy a bevallott érték az ártarifával, mely a Szerbiával szerződéses viszonyban nem levő államokból származó bevitelre érvényes, meg nem egyez, móg nem képez okot arra, hogy a bevallott érték elégtelennek jelentessék ki; szükséges ehez, hogy tényleges okok forogjanak fenn, melyek alapos kételyt ébresztenek arra nézve, hogy az áru értéke, annak neme ós minősége után itólve, nagyobb a mellékelt áruszámlában s a fuvarlevelekben feltüntetett értéknél. Ezen rendelet rendszeres ós szabályszerű végrehajtása érdekében a vámhivatalok kötelesek a különböző áruk árában beálló változásokról a pónzügyministerium utján tájékozást szerezni, mely árak a szerződés D) melléklete 1. §-nak 2. bekezdése értelmében, az illető tárgynak a termelési vagy származási helyen való eladási árának s a szerb királyság belépő állomásáig tényleg felmerült szállítási, esetleg bizományi ós biztosítási költségeknek számba vételéből alakulnak. A bevallott érték kétségbe vonásának és a szerződésben erre nézve megállapított jogok (elővásárlás utján való átvétel v. szakértői becslés) érvényesítésének minden egyes esetét az illető vámhivatal a szerb pónzügyministerhez feljelenteni köteles. 7. Az ártarifa egyes tételeinek szükségesnek mutatkozó megváltoztatását a vámhatóságok javaslatára a pénzügyminister időről-időre el fogja rendelni. Az ezen rendelettel ellenkező összes korábbi rendelkezések hatályon kivül helyeztettek. * * * A fentebbiekben ismertetett rendelet véget vet a mult óv második felében uralkodott helyzetnek, mely oly sok panaszra adott okot. Nem lesz érdektelen előadni, hogy a sokat emlegetett ártarifa mellett milyen volt a Szerbiába irányuló kiviteli kereskedelem helyzete. Az osztrák-magyar monarchia és Szerbia közt kötött uj kereskedelmi szerződés 1893. julius 1-ón lépett életbe és akkor kiviteli ezógeink azt remélték, hogy a régi szerződés utolsó időszakában a külföldi kereskedelem nagy hátrányára előfordult vámmizeriák meg fognak szűnni. De már az uj kereskedelmi szerződós életbeléptekor kezdődött a kiábrándulás; csupán a beviteli vámot szedték suly után, a szerb pénzügyminiszter 7839. ós 6531. szám alatt díjjegyzéket tett közzé, melynek értelmében a behozott áruk értékének megállapításánál a 7°/0

-os forgalmi adó kiszabása czéljából a szerződós ellenére nem a számlákat vették alapul. Ezen díjjegyzék eredetileg csak a Szerbiával szerződéses viszonyban nem álló államokból behozott árukra vonatkozott, de tényleg az osztrák-magyar monarchiából jövő árukra is alkalmazták. Az uj vámtarifa alkalmazása a vámhivatalnokok tájékozatlanságánál fogva az egyes áruk osztályozásánál roppant nehézségekbe ütközött s folytonos vélemény-eltérésekre szolgáltatott okot a kereskedők és a vámhivatal között. Ennek következtében természetesen a kereskedő húzta a rövidebbet. A 7%-os forgalmi adó megállapításánál a díjjegyzék némely tétele felülmulta az áru értékének kétszeresét, 7°/0

-ról 19%-ra rugó emelkedést eredményezett és a szerződés ellenére az osztrák-magyar monarchiából jövő áruk behozatala ellen irányult. A kereskedelmi szerződés értelmében a 7%-os forgalmi adó az osztrák-magyar monarchiából jött áruk értéke után szedendő. Az áruk értékét a felmutatóit eredeti számlák után állapították meg. Ha azonban a vámhivatalnak a számlák valódisága ellen gyanúja volt, ugy azt kérhette, hogy az áru értékének meghatározására bizottság küldessék ki. Ezen bizottság, mint I. fokú bíráló, 2 személyből állott, egyrészről az érdekelt fél, másrészről a vámhivatal választott 1—1 egyént. Ha ezek az áru értékének megállapításánál megegyezésre nem jutottak, ugy a két egyén elnöklő személyt választott, kinek ugyancsak várnhivatalnoknak kellett lennie s igy a bizottság csupán egy kereskedőből ós két hivatalnokból állott. Első látásra „alapos gyanúval" cini a számlák valódisága ellen a vámhivatalnak nem volt joga, mert először a számlák az illető gyár nyomtatványán voltak, másodszor a gyár részéről alá voltak irva és harmadszor a fél részéről a jótállási záradókkal voltak ellátva. Nem lett volna joga a vámhivatalnak ezt annál kovésbbé tenni, mert módjában állott az esetleges visszaéléseket a féllel szemben utólag hatóságilag is megtorolni. Mindezt azonban tekinteten kivül hagyták a díjjegyzék megjelenése óta a szerb királyi vámhivatalnál. Majdnem minden számlát visszautasítottak ; a számla eredetiségót és az ár valódiságát illető semmiféle bizonyítékot sem vettek figyelembe ós a fél kényszerítve volt két baj közül választani; tudniillik vagy a minis-