Központi Értesítő, 1892 (17. évfolyam, 2. félév)

1892-12-29 / 105. szám

Melléklet a „Központi Értesitő" 1892-iki 84. számához. KERESKEDELMI KOZLEMENYEK A BUDAPESTI KERESKEDELMI MUZEUM KÖRÉBŐL. II. évfolyam. 1892. Budapest, október hó 14-én. 25. szám. A Kereskedelmi Muzeum köréből. Budapesti Kereskedelmi Muzeum. A hazai termékek állandó kiállítása (a városligeti iparcsarnokban) nyitva van minden nap délelőtt 9 órától—12 óráig és d. u. 3—6 óráig (középeurópai idő.) A budapesti Kereskedelmi Muzeum igazgatósága tudatja, hogy Banjalukában és Mostárban főügynökségeket létesített, a melyek, ép ugy mint az intézet többi kirendeltségei, a muzeum tagjai által minden irányú kereskedelmi ügyekben dijtalanul vehetők igénybe. A Kereskedelmi Muzeum képviselőségei: A) Belgrádban, főnök Kosztovics László. B) Bukarestben, főnök Genovitz Alexis. C) Fiumében, főnök gróf Szapáry Károly. a) alárendelt főügynökség. Maltában, főügynök Wolff Géza. D) Konstantinápolyban, állandó tudósitó Back Hermann (a képviselőség szervezés alatt áll.) E) Szalonikiban, főnök Diósy Ödön. 1<) Szófiában, főnök Gorovy Miksa. a) alája rendelt ügynökség Philippopolban, főügynök Steiner Soma. G) Szerajevóban, főnök Nyáry Emil. alájarendelt ügynökségek : a) Mostarban, ügynök Serelmann Ede. b) Ügynökség Brckában, ügynökség a brckai takarékpénztár. c) Ügynökség Banjalukában, ügynök Takács József (328.) ' A Kereskedelmi Muzeum Tudakozó Irodája nyitva van minden nap d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig. Felvilágosítások rendesen csak írásban adatnak. Kivételes esetekben a Tudakozó Iroda általános jellegű tájékoztató értesítéseket szóbeli uton is ad, de ha ezek díjszabási vagy vámügyekre vonatkoznak, czélszerübb a felvilágosítást a délutáni órákban kérni. Az értesítések díjmentesen adatnak ; külföldi czégek hitelképességére vonatkozó értesítésekért azonban illeték fizetendő és pedig minden tudakolt czég után 1 frt és a felmerült postaköltség. A budapesti Kereskedelmi Muzeum t. kiállítóit felkérjük, hogy minden lakásváltoztatásukat velünk mielőbb tudatni szíveskedjenek, nehogy a «Kereskedelmi Közlemények» kézbesítése körül késések történjenek. Hozzánk intézett, kérdések folytán a muzeum t. tagjait újból figyelmeztetjük, hogy a «Kereskedelmi Közlemények »-et teljesen dijtalanul kapják. szükségleti többlet indokolásául a következőket van A budapesti Kereskedelmi Muzeum működése, A kereskedelemügyi magyar királyi minisztérium 1893. évi költségvetése kapcsán a képviselőház elé terjesztett jelentés a külkereskedelmi czélokra előirányzott összegekről a következőket adja eiő: E rovat alatt 1892-re 100.000 frt volt engedélyezve, az 1893. évre .... 150.000 frtot irányoztam elő. Az ekkép mutatkozó 50.ÖÖ0 frtnyi szerencsém előadni. A külkereskedelem emelése az iparfejlesztés egyik leghathatósb eszköze lévén, kereskedelmi és iparpolitánknak sarkalatos elvét kell, hogy képezze, miszerint kereskedelmünket és iparunkat azon külföldi piaczok megszerzésére képesítsük, melyekkel rendszeres üzleti összeköttetések létesítése és fentartása ipari termelésünk érdekében közgazdasági szükséggé vált, de a melyeken a fenforgó versenyviszonyok közt csak ugy lehet a kellő mérvben és biztossággal tért foglalnunk, ha kereskedelmünknek hasonló előnyöket nyujtunk, mint a milyenekben ott más nemzetbelíek ezen törekvéseik megkönnyítése végett, saját hazájuk által létesített különböző berendezések utján már részesülnek. Kiviteli kereskedelmi forgalmunkat illetőleg nyugodtak lehetünk az iránt, hogy annak túlnyomó része, t. i. a nyugatra gravitáló mezőgazdasági termékeink kivitele rendes körülmények közt a világpiaczi konjunktúrákhoz képest akadálytalanul lebonyolítható. Máskép áll azonban a dolog a többnyire a keleti államok piaczaira utalt ipartermékeink értékesítése tekintetében. Ezen legközvetlenebb érdekkörünkbe eső piaczokon a verseny feltételei nem oly kedvezők, hogy azok a magánvállalkozást, mely nálunk, sajnos, különben is az államtól szokta várni a serkentést, kezdeményező fellépésre bátorítanák. Ezen körülményeken kivül a többi államok példája is kényszerit, bennünket, hogy kiviteli kereskedelmünknek mindazon eszközöket rendelkezésére bocsátani törekedjünk, a melyekkel versenyképes iparczikkeink kelendőségét első sorban a Balkán félszigeten leginkább előmozdíthatjuk. Boldogult hivatalbeli elődöm, midőn az ezen téren az államra váró nagy feladatokat felismerve, a pénzügyi helyzet követelményeinek tekintetbe vételével e czimen egy, a jelenleg előirányzottnál sokkal kisebb, de a régebbi évek előirányzatát tetemesen meghaladó összeg megszavazását kérte a törvényhozástól, azt csak oly kezdeményezésnek kivánta tekinteni, melyet a jelzett nagy feladatok megvalósításához fűződő érdekeink sérelme nélkül tovább halasztani nem lehet, mely azonban egyelőre csak arra szolgálhat, hogy állami pénzügyeink megszilárdulásával egy czéltudatosan megállapított nagyobb szabású tevékenység útját előkészítse. A végből, hogy a külkereskedelmünk fejlesztésére irányuló törekvéseim megvalósíthatók, a fennálló intézmények