Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)

1891-06-28 / 54. szám

— 72 —" lyet annak idején nagy nehézségekkel szerencsésen elfoglalt volt, olyannyira, hogy közeledni látjuk az időt, a midőn teljesen ki lesz szorítva, ha csak az utolsó órában gyárosaink ujabb erőfeszítéseket nem tesznek. Kitűnő minőségű nyersárunk bizonyára alkalmas volna arra, hogy a külföld idevágó készítményeivel legalább is felérő, azzal legalább is egyenértékű minőségűeket állithassunk elő ; tudtunkkal azonban e téren még csak kielégítő kísérletek sem tétettek, ugy hogy a magyar czégek Yersenytörekvéseivel Szerbiában legfölebb a hadügyminisztérium részére szállítandó talpbőr-szállitásoknál találkozunk, azaz olyan alkalommal, melynél egy gyáros a másikát annyira aláigéri, hogy elvégre a győztes mitsem keres az üzletnél. Ezidőszerint Magyarországból úgyszólván csakis talpbőrök jutnak ide forgalomba, melyek ellen azonban erős versenyt folytatnak a brünni gyártmányok; ujabb időben erős ellenséget kaptunk továbbá a strassburgi és genuai árukban, melyek a többi Balkán-államokban már régebben be voltak vezetve s immár Szerbiában is tért hódítanak. Ujabban Francziaország — még pedig nem siker nélkül — iparkodik ezen czikkben mint versenytárs fellépni. A magyar borjubőr a szerb piaczot egy év óta teljesen elvesztette, m. p. első sorban Francziaország (Bal, Chambéry) és Németország (Cornelius Heil. Worms) előnyére. A nevezett czégek gyártmányai, amellett, hogy sokkal jobbak, még jóval olcsóbbak is, mint a magyar készítmények. Zergebőr és chagrin Németország (Kirn, a. N. und Pösnek) részéről szállíttatik, hasonlóképen orosz 1 a k k b ő r is. Orosz bagaria- és felsőbőrrel, csizmaszárakkal stb. kísérlet tétetett valódi orosz (Bolhov) áruakai, de eredmény nélkül, minthogy ezek sem minőség, sem pedig ár dolgában a versenyt «Seykora's Söhne» nevü adler-kosteleczi czég készítményeivel ki nem állották, mely utóbbi czég gyártmányaival feltétlenül uralja a szerb piaczot. Hogy mennyire hátra vagyunk iparunkkal a fentebb megnevezett czégek készítményeivel szemben, s mily gyenge lábon áll versenyképességünk azokhoz viszonyítva, az legjobban kiviláglik azon körülményből, hogy a mi gyáraink szívesen adnak el négy hayi hitelre, mig a felsorolt külföldiek egynémelyike a pénznek 3—4 hónappal előzetes beküldését kívánja s mindazonáltal ők a helyzet urai, mi pedig üzletet nem tudunk csinálni. - Ajánlatos volna, hogy bőrgyárosaink ezt figyelembe vegyék és a kivitelre nagyobb súlyt fektessenek, mint a hogyan ezt eddig tették. A bőrszükséglet a Balkán-félszigeten rohamos emelkedésben van, ugy hogy megbocsáthatlan vétek volna gyárosaink részéről, ha ezen iparágnak szép jövőjét közönyösség avagy indolenczia folytán Olasz-, Német- és Francziaország gyárosainak engednék át. Magyar vaj Konstantinápolyban. A keleti vasutakkal való közvetlen forgalomban folyó évi május hó 1-én életbelépett díjszabásban egy kivételes díjszabás is foglaltatik (a 23. számu kivételes díjszabás), mely külön kocsikban szállítandó élelmiszerekre, nevezetesen vaj, tojás, méz, hus és kolbászfélék, leölt baromfi, élesztő stb, szállítására érvényes és igen olcsó díjtételeket tartalmaz. Ez a díjszabás kiváló fontossággal bir élelmiszer-kereskedelmünkre, a baromfikivitelre stb., első sorban azonban a hazai vajtermelésre és a vajkivitelre, mert módot nyújt és eszközt szolgáltat egy igen jelentékeny fogyasztási helynek a meghódítására, a hol naponta igen nagy mennyiségű vaj fogyasztatik és a hol ezen térmelvényért — a mellett, hogy elsőrendű árut nem is igen lehet kapni, — saép árakat fizetnek, és a hol alapos kilátás van arra, hogy a magyar vaj. ha bemutatják és jó minőségben szállítják, csakhamar általános keresettségnek fog örvendeni. A konstantinápolyi piaczot értjük, hol~hivatalos adatok szerint naponta 15—20,000 kg. vaj fogyasztatik és a hol a jó minőségű áru mindig felkél. Minthogy sem Törökországban, sem a közeli Bulgáriában, sem Görögországban számbavehető tejgazdaságok nem léteznek, és a vaj termelés a termelők háziszükségletén tul alig terjed, a nagy fogyasztású város vajszükségletét idegen országokból behozatal utján kénytelen fedezni. Az importeurök között első helyen Oroszország áll Odessa várossal, a honnan sok vaj importáltatik, de csak igen silány minőségben, mert, miként konstatáltatott, az orosz vaj 25—30 százalék fagygyut tartalmaz; kevesebb, de az orosznál jobb árut Olaszország szállít Milánóból. Az olasz vaj, bár jobb, mint az orosz áru, szintén keverve van, de nem fagygyuval, hanem margarinnal. E szerint a nevezett két országgal hazánk 1

vajtermelői és kereskedői ha, saját érdekeiket jól felfogva, czélszerü módon szövetkeznek, — ha egyéb eszköz nem is állana rendelkezésükre, mint csupán a Magyarország és Konstantinápoly között fennálló előnyös vasúti összeköttetés és a fentebb érintett kivételes díjszabás—játszva felvehetik a versenyt és rövid idő múlva oda juthatnak, hogy a konstantinápolyi piaczon ők szabhatják meg a napi árakat, a mi viszont szép lendületet adna a hazai tejgazdaság fejlődésének és terjedésének, a mennyiben az áru kelendőségével a gazdák vállalkozási kedve is emelkednék. De van a magyar vaj-exporteurnek a fentebbieken kivül egyéb eszköze is a verseny ellen, és ez magában a magyar termeivényben rejlik, ennek összehasonlithatlan finom minőségében, mely főleg a kárpáti, a havasi, meg a dunántuli áruban oly mértékben, van meg hogy vele sem az orosz, sem az olasz áru soha sem versenyezhet. Odessából Konstantinápolyba 6 napig tart a szállítás, Milánóból 8 napig, mig Magyarországból, nevezetesen pedig Budapestről 48 óra alatt, a vidékről pedig néhány órával hosszabb, esetleg a vasutmenti déli megyékből 48 óránál rövidebb idő alatt lehet az Aranyszarvhoz eljulni, a mi oly rövid idő, mely alatt még besózatlan vajat is lehet szállítani ; pedig ezt fizetik meg legjobban. Hogy pedig a konstantinápolyi piaczon elérhető vajárak olyanok, hogy érdemes értük egy kicsit mozogni, különösen oly vidéken, a hol a vajproduktio a könnyű dolgok közé számíttatik és a hol 50—70 krajczáron szívesen túladnának az árun, csak akadna vevő, sőt még a budapesti piacz árai mellett is, azt az alábbiakban fogjuk kimutatni, A fagygyuval bőven vegyitett orosz vajért ugyanis jelenleg okánkint (1 oka = 1.284 kilogrammal) 14, egész 16 piasztert fizetnek (1 piaszter = 9 ezüst krajczár), a nem sokkal külömb és minőség tekintetében messze a magyar áru mögött álló olasz vajért pedig, mely nincs annyira hamisítva, mint az orosz és jobb áru számba megy, 22—24 piaszlert adnak okánkint. E szerint tehát a jobb minőségű vajnak kilója 17'7 piasler, vagyis 1 frt 59 kr. és metermázsája 159 frt értéket képvisel legalább. Ha most már a fentebb érintett kivételes díjszabás szerint Budapest sz. pályaudvar állomásról Konstantinápolyba 100 kg. vaj után a viteldíj 38.39 frank aranyban, a beviteli vám az áru értéke, még pedig a konstantinápolyi piaczi értéke, tehát 159 forint után 8%, azaz 12 frt 74 kr., a mihez a különféle mellékilletékek fejében l°/0

, azaz 1 frt 59 kr. számítandó, akkor az összköltségek a következőkép fognak alakulni : Viteldíj (1 frank = 48 kr.) 18 frt — kr. Vám 12 „ 74 „ Mellékilletékek 1 „ 59 ,, Összesen . . 32 frt 33 kr. Ha ezen költségösszeget levonjuk a vaj után biztosan elérhető 159 forint piaczi árból, 126 frt 67 kr. marad 100 kgért. Ez pedig olyan ár, mely mellett szerintünk még elég jó üzletet lehet csinálni. A szóban forgó díjszabással a kereskedelmi miniszter ur, ki a