Solt Artúr: Iparjogvédelmi ismeretek 2/1 - Találmányi és szabadalmi anyagi jog (1980)

III. Hasznosítási szerződés

Az Szt. III. fejezete a 17.§.—20.§-ai tartalmazzák a szabadalmi hasznosítási (Licencia) szerződés legfontosabb szabályait. (Licencia latin eredetű szó, jelentése többek között: engedély.)

Amig a találmánnyal kapcsolatos jogok átruházása esetén az átruházó a találmánnyal illetve a szabadalommal kapcsolatos jogosultságát idegeníti el, és igy rendszerint egyetlen ügylettel véglegesen megszűnik a találmányhoz, illetve a szabadalomhoz fűződő minden joga, addig a szabadalmi iicenciaszerződés esetében a licenciát adó — a találmánnyal, illetve szabadalommal kapcsolatos jogosultságát megtartja, általában huzamosabb együttműködési jogviszonyba lép a licenciát vevővel (a hasznosítóval, illetve engedélyessel;, és ezért a licencia szerződésnek a szolgáltatás (az engedélyezett hasznosítás terjedelme) és ellenszolgáltatás (licencia dij) megállapitásán túlmenően, a hasznosításhoz fűződő jogoknak és kötelezettségeknek, valamint a termelési és forgalmi kapcsolatoknak hosszabb időre szóló alapos elrendezésére is ki kell terjednie.

A szoros értelemben vett szabadalmi licenciaszerződéseken kivül találmány hasznosítására engedély, mint szolgáltatás, más szerződések formájában is nyújtható (pl. társasági szerződés szerint az egyik tag vagyoni hozzájárulásként találmányai hasznosítására ad engedélyt a gazdasági társaságnak, hasonló megállapodás köthető pl. a kutatási-fejlesztési szerződések keretében).

A licencia-szerződés alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében dijat fizetni.

A hasznosító tehát a szabadalom hasznosít;asára irányuló jogosultság megszerzésének ellenértékéképpen fizet hasznosítási dijat.

Természetes, hogy nem kell a hasznosítónak olyan találmány hasznosításáért dijat fizetni, amely már nem áll szabadalmi oltalom alatt, tehát közkinccsé vált.

4594