Solt Artúr: Iparjogvédelmi ismeretek 2/1 - Találmányi és szabadalmi anyagi jog (1980)
I. A szabadalmi oltalom tárgya
lehetne tenni, hogy a nyilvánosságra hozatal elegendő útmutatást adott-e a szakember számára a megvalósításhoz. Az esetek jelentős részénél ugyanis tagadni lehetne, hogy egy közepes (átlagos) felkészültségű szakember az ismert adatokból létre tudja hozni a megoldást. A vita lehetőségét szükiti tehát, ha a jó szakembertől elvárható tevékenység szintjénél huzzuk meg azt a határvonalat ameddig a —nyilvánosságra hozott útmutató adatok alapján — kifejtett munkával végrehajtott megvalósitás még nem minősül alkotó tevékenységnek. Ezt az álláspontot támasztja alá az Szt. miniszteri indokolásának és az állandó birói gyakorlatnak az a megállapi tása, hogy csak akkor tekintendő a megoldás nyilvánosságra hozottnak, ha azt a szakember feltalálói tevékenység nélkül tudja a nyilvánosságra hozott adatok alapján megvalósítani. A birói gyakorlat szerint önmagában az a körülmény, hogy a ta lálmányi gondolat utólag természetesnek, egyszerűnek látszik nem zárja ki az alkotó jelleget. De kizárja az alkotó jelleget, ha a nyilvánosságra jutott anyag ismeretében — a technika bejelentésüori állásához, azaz a technika adott területének világszínvonalához viszonyítva — a megoldás kézenfekvő, nyilvánvaló. c) Az Szt. 2.§-a szerinti megvalósitás alatt értjük hogyha az előbbiekben meghatározott szakember, kizárólag a nyilvánosságra jutott adatok alapján, saját ismereteinek felhasználásával létre tudja hozni a megoldást. Haladó jelleg "A technika adott állásához képest haladást jelent a megoldás, ha annak révén eddig ki nem elégített szükséglet elégithető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki.” (Szt. 3»§*) A haladó jelleg idézett törvényi meghatározása szerint tehát a találmány akkor tekinthető haladónak, ha 7
